StaVl Zosimov Premudroslovsky - NAPBAN. Humoros igazság

Miután elfutott az udvarról, egy cikkcakkban manőverező elvtárs elkezdett legyőzni a kerti ültetvényeket, darabokra vágva az üvegházakat és a melegágyat, és a mamutmalac, Borusya megpróbálta harapni őt a sarkon, csak egy nikkelből kihúzódó tizennyolcadik századi mini kard fogantyúja zavart. páratlan fogás. A távolság rövid volt, és az elvtárs már segítségért sikoltott, és csak éles fordulatok segítettek neki kikerülni és elmenekülni, amelyet az ázsiai-cigányok és a néző, a szomszédok népe jelezte, akik a kerítésen kívül bámultak. Tádzsik és cigány anyák elhúzták a gyerekeket a kerítésről, de nem vonultak le, és egy élő thrillert akartak nézni: “Bosszú boszorkánya és kivégzése az orosz hadsereg harcosával szemben a Borusi mamutmalacról”. És tragikus lenne, ha nem a kert végén fekvő trágyahalomról lenne szó, hanem benne vannak mentőmagacsapók, amelyekkel az orosz falvak lakosai szénakat rejtőznek halomban. Megragadta őket, ügyesen, harcos társként, és egy pillanat alatt minden másként történt, vagy fordítva: a mamutmadarak elleni küzdelem elmenekült, és egy harcos társa megpördítette zsíros oldalát a szár szerint, és szakmailag gyorsan és tapintatosan, mintha taktikai vizsga lenne., nem villákat tart, hanem egy Kalašnikov támadó puskát bajonett késsel. És még a közönség tapsokkal, dicsérettel és tapsolással üdvözölte a homo sapiens, a szokásos orosz csapatok győzelmét – a természet fölött, az értelem fölött – és ennek eredményeként a disznó nem tudta elviselni a támadást, és holtan összeomlott, közvetlenül a ház ajtaja előtt, melynek küszöbén bokros volt. az egyik kezében sálat tartva, a második pedig az alsó háta mögé dobva, a Yad-Vig könnyes nagymamája. Az elvtárs elvégzett egy disznó- és hangmagasságba tette az utolsó gépet, átlyukasztva az állat élettelen testét, és imbolygott, mint egy nagybőgő húrja.

Nos, nagyi, a Spartak elvtárs hősiesen kezdte. – kész, öntsön és állítsa be az asztalt!!!

A nagymama hátrahúzott egy gördülőcsapot, amely a tésztát göngyölésre és pizzára dobja, és egy szőnyeggel átcsapta őt a koponyán. Unalmas csengés hallatszott, és ketten alig mentek el tőle. Tíz-öt kilogrammnyi macskaköveset is ránk dobott. És az összes figyelő odament az oldalára, és elindult, hogy utolérjen minket, de nem érte el, hanem a kövek hátulja fáj. Yad-Vig nagymama, majd panaszt írt az ezredparancsnoknak, amelyre tíz napot adtak nekem, és elvtársnak – két évig csaptak fegyelmi zászlóaljat, ahol csengőből csengetett, manuálisan megtisztították a szarot a helyi malacban.

Így volt: a nagyparancsnok, Szent és csak Sasha metróállomása mögött, a káros tartásdíjak penny övezetében, egy lánc által összekapcsolt három fülke biocsapja volt, amelyet egy cél korlátozott, kettő közülük működő WC-ként szolgált, ahol a Szent lakosok Petersburg, a harmadik pedig az üzemeltető és a pénztáros irodája volt, egy személyben, aki pénzt gyűjtött a szar beszedésének szolgáltatásáért.

Az emberek sorban álltak, és elindultak az összes indulási hely előrejelzésével. És a látogatók közötti időközönként pénzt dörzsöltem és pénzért forrasztottam egy kövér nagynénjét, aki ezen bio-WC-k üzemeltetője és pénztárosa, Claudia Filippovna Undershram, az ötödik generációs örökletes Leningrád. Nem azonnal engedelmeskedett a súlyosan bűnbánó meggyőzésemnek, azt szeretném megjegyezni, hogy akkoriban nem fejeztem ki magam, és beszélek vele. De az eredmény arcán volt. Az arc megduplázódott. Természetesen este volt. És az emberek mennyisége már csökkent. Nem gondoltam a nagynéném testének kitartására, és úgy döntöttem, hogy kicsi módon dobom. Sőt, ingyenes felhasználási mentesség volt. És amikor ingyenes biosortba mentem, ugyanúgy éreztem magam, mint a néni. Az evett ételt feltettem a WC-re. Ezután szédültem, azután folytattam az idegenekkel folytatott beszélgetéseket, majd tovább a falon lévő gyomor-maradványok kitörése a számon és az alváson keresztül, édes álom álmok nélkül. Ebben az időben Claudia Filippovna Undershram felébredt alkoholos intoxikációtól, szájszárazság és torok érzésként kifejezve, vagyis szomjasan kortyolt valamit, és sietve, félve a félhomálytól, oka annak, hogy későn hazament. Hirtelen felállt és bezárt, lakatokra, az összes száraz szekrényre és nekem, belül aludt, beleértve a menekülést is…

Aztán egy éjszaka tele volt szöcskékkel és különféle életkörülményekkel rendelkező urakkal, akik még nem értek el a metróra, és padokon aludtak. Figyelembe véve az éberséget, három rendészeti tisztviselő egységesen, társasági autón, Zhiguli márkájú kék számokkal és felirattal a MILITION oldalán még nem találta fel a rendőrséget Oroszországban, felmentek, hogy ellenőrizzék a sötét oldalt. Miután megbizonyosodott arról, hogy minden megfelel a törvénynek, és senki sem tud pénzt elvenni, egymással párhuzamosan, a biosorti-t tartalmazó ingatlan körül állították fel járműveiket. Kettő géppuskával, ütővel, gázkannával, csizmával és sapkával jött ki, és elindult az ázsiai “shawarma” kereskedők standjainál, amelyeket az Orosz Föderáció állampolgárságú, marokkói állampolgárságú, oroszországi állampolgárságú állampolgárok vezettek, akik még csak nem is értettek oroszul, de állampolgárok voltak, és a kioszkba került, a “GAY SHAURMA FOR PUTIN and TRUMP” felirattal. Miért volt ilyen név, valószínűleg a fordítók humorral voltak. A sofőr fegyverrel maradt az autóban a kormány mellett és hirtelen?!

Én, az Orosz Föderáció törvényszemélyes állampolgára állampolgárságú vagyok. A Szovjetunióból, a Kazah Köztársaságból érkezett, ahol egész gyermekkoromban vertek meg, mert csak orosz voltam. Amikor felnőttem, már vertem őket. De ez egy más történet, és most vissza a tervhez: én, az Oroszországi Föderáció törvényköteles nem állampolgára, nemzetiség szerint – orosz, tisztelt rab, FSB őrnagy, nyugdíjas, fogyatékossággal élő személy és mindez együttesen, különösen mivel ezt távollétében tudtam, és sem ott, ahol még nem volt, hirtelen felébredt a szomszédos fülkéből származó merítő horkolás miatt, és pontosabban éreztem a zárt, éjszakai, négyzet alakú szobát körülöttem és a felső mennyezetet. Mindent éreztem, és nem emlékszem, vagy nem értem, hol vagyok?! A falak így összetörték a fejem. Úgy döntöttem, hogy felmegyek a “mini színpadra”, ahol már ültem, és a lábam a lyukba esett, és ott minden olyan, mint egy öbölben. Sikoltoztam és felébredtem ritmikus horkolással, álmodoztam egy tábornok lányáról, őrmester elvtársról és részmunkaidős sofőrről. Rémült volt, sőt még egy cigányként is ráncolódott, összenyomva a mellkasát, de egyszerre értékelte a helyzetet, de nem hitt a szellemben. Én, készség nélkül, átkoztam a segítségért, és megpróbáltam kitörni legalább egy lyukat a falak körülvevő egyik falon, de a munkám felesleges volt, és a horkolás sem állt le.

Abban az időben, a WC másik oldalán, a kocsi sofőrje, az őrmester már megerősítéseket kért, és ketten, akik nem számítottak arab ételre tésztából és csirkéből, macskák és kutyák, amelyek hiába vásároltak, már elmenekültek egy kolléga és társa segítségére.

Hangokat hallottam a kabin másik oldalán, de ez nem segített enyhíteni a másnaposság fejfájását.

– Ki van itt? – kérdezte az egyik.

– Itt vagyok, és ki vagy te? Kérdeztem.