Zrinyi Miklos - Osszes koltemenye

39.

Mert bizony eddig ennyi könyörgésemre,

Nagy Késmárk is, ily alázatos versemre

Megindúlt vólna sok hullatott könyvemre,

Duna vissza folyna az magas hegyekre.

40.

Az mérgös kígyót is megszelédéthetném,

Basiliscus haragját megenyhithetném,

Sárkánt ennyi üdőre megfékezhetném:

Ihon te kegyelmedre szert nem tehetém!

41.

Talám nem hiheted sok esküvésemet,

Édes szép Violám, s nem hiszed hitemet?

De az én homlokomon látod szüvemet,

Látod bű forrásu nyavalyás szememet.

42.

Bár ne higgy énnékem, kérdezd kősziklákat,

Kérdezd meg ezeket az nagy álló fákat,

Kérdezd meg ezeket az vad barlangokat,

Az honnan Echo ád sok bús választokat.

43.

Nincs itt oly kis erdő, sem oly kicsin füzes,

Sem nyár, sem jegenye, sem fenyős, sem egres,

Az hol az te neved jól nem esmeretes;

Mindenütt nevedről zöngött úntalan vers.

44.

Ha téged megcsallak, szerelmes Violám,

Mindjárt nagy Vesuvius szakadjon én rám;

Forduljon rám első szarvasra lűtt nyilam,

Vagy éltömben hollók kákogjanak énrám.

45.

Ixion kereke törje meg csontomat,

Titius kányája rágja meg gyomromat;

Ne légyen, ki szánja én állapatomat,

Nap gonoszra forditsa én minden jómat.

46.

Nálad van én lelkem, hidd meg, nem csalhatlak,

Csak annyi lélek van bennem, hogy ohajtlak;

Holtnak én magamat, téged lángnak tartlak:

Láng égben elröpül, itt holtak maradnak.

47.

De te ohajtásommal könnyebben röpülsz;

Ez az holt test nem mehet oda, az hon ülsz,

Miért hát nyiladdal hóltom utánn is lűsz?

Mért érdemetlenül reám kegyetlenülsz?

48.

Szüvemet elvitted, itt hagytál magamat,

Vagy add meg szüvemet, vagy vigy el magamat;

Vagy minden két résszel együtt ölj magamat;

Ne nézd ily örömmel szörnyü halálomat.

49.

Az vadász nyúl után futtat sok földeken,

Erdőkön, mezőkön, hegyeken, völgyeken;

De ha halva látja függve egy törzsökön,

Nem örül már rajta, mást keres mezőkön.

50.

De te, o, vérszopó, nem elég, megöltél,

Holtom után inkább rajtam gyönyörködtél;

Te sivó oroszlány, igy nem gyönyörködtél

Piramus ruhájában, kit kutnál löltél.

51.

Ne fuss én előttem, o te gyönge virág,

Ne röpülj el tűlem, o ragyagó csillág,

Nézd én bánatomat, mely belől engem rág

Üzze el rólam ezt kezedbül egy szép ág.

52.

Lám az vad kerecsent megszelégyithetni,

Lám sebes solymot is kézre süvölthetni,

Pannak nehéz nem volt holdot elhitetni

Hogy égbül leszálljon, s kész légyen szeretni.

53.

De, o, én nyomorúlt bolond, mit csinálok?

Sisiphus kövével nagy hegyet hajgálok;

Azt tudom, kigyónál kegyelmet találok,

Azt tudom, örömre nagy bánatbul szállok.

54.

Szeret az Viola, de jaj, nem engemet!

Szereti Licaont, azt az hamis ebet,

Az ki meg nem győzhet semmivel engemet

Annak adja magát, szaggatván szüvemet.

55.

O, haragos Viola, én ellenségem!

Csak azt mondd meg igazán, kérlek, énnékem:

Licaon mivel győz, vagy tud győzni engem?

Mivel kérködhetik igazán ellenem?

56.

Musáknál laktam én, Apollót szolgáltam,

Versemmel mindenkor nagy fát mozdithattam;

És noha teveled szerencsétlen voltam,

Kegyetlenségednek tulajdonithattam.

57.

Versent verset Licaon ha mond énvelem,

Ugy jár, mint Marsias az Apollo ellen;

Hogyha penig akar versent futni velem,

Ugy jár, mint sok más is Atalanta ellen.

58.

Hogyha kételkedik ű az én erőmben,

Ugy jár, mint Acheolus Hercules ellen;

Változzék bár mindenné az én kezemben,

Nem lesz tágossága én erős öblemben.

59.

És noha ugy gyülölsz, mint sárkánt, engemet,

Nem vagyok én oly rút, hogy sértsem szemedet;

Mert nem régen láttam magam személyemet,

Az sebes Drávában minden termetemet.

60.

Ha engemet nem csal az én hamis képem,

Külömb Licaonnál én deli termetem.

O, hányszor kivánnak az szép Nymphák engem!

Hányszor csókot hánnak rám úton mentemben!

61.

Esküszöm te néked az szüz Diánára,

Esküszöm Cupidóra s az ű nyilára,

Hogy mint szalma lángon, ugy ég szép Berleba

Miattam; ugy égett és ég is heába.

62.

Én penig előtte, mint köd az szél előtt,

Mint te énelőttem, mint árnyék nap előtt,

Ugy futok és bujok szép szemei előtt;

Mégis én rút vagyok az te kedved előtt.

63.

Szállj le, szép Violám, mint harmat az égből,

Vetközzél le immár kegyetlenségedből,

Szállj az én kezemre, mint karvoly fölyhőből;

Szánd meg ezt az szegényt, kit gyülölsz szüvedből.

64.

Én sok mulatságot te néked találok,

Madarat vagy vadat, mindeneket találok;

Madárfogó hálócskát ollyat csinálok,

Hogy láthatatlanak lésznek cérnaszálok.

65.

Hogyha hosszu náddal halat csalni akarsz,

Abban is énnálam mesterséget találsz,

Nálam sikos angvillát, ha akarsz, foghatsz;

Egy szóval mind ugy lész, az mint meggondolhatsz

66.

Szállj le, szép Violám, és szeress engemet!

Néked otthon tartok két szép heuz kölyköt

Minap szerencsédre jártam az erdőket,

Anyjokat megöltem, megfogtam kölyköket.

67.

Ugy megszelédültek, hogy járnak utánnam;

Sok játszásokat nézni ugyan kivánom.

Sokan kérték tűlem, senkinek nem adom:

Néked, édes violám, azokat tartom.

68.

Esztelen, mit beszélsz, hányod panaszodat?

Mast is nem esméred-é bolond voltodat?

Gyülöli Viola te ajándékodat,

Gyülöli verseidet és temagadat.

69.

Az te dolgod nem más, csak panaszolkodjál,

Bánat közt, mint Scilla tengerben, aggódjál:

Neveld az vizeket könyvhullatásiddal,

Sürősits fölyhőket sok sohajtásiddal.”

70.

Igy végezé versét búsult szerelemben

Az ifiu vadász, és esék kétségben.

Az nevét nem irom ebben az könyvemben,

Mert az Diánátol tilalom van ebben.

71.

Ad jobbat az Isten! Megsárgúl az kalász,

Üdővel megvídul az megbusúlt vadász,

Valaha megfordúl az rút fekete gyász,

Kit gyülölsz, viola, kedvedben lészen az.

1.

Kegyetlen, hová futsz? te árnyéknál könnyebb!

Miért meg nem hallgatsz, aspisnál süketebb!

Ah, ne légy mintegy kű s márvánnál keménnyebb!

Ne légy salamandra és jégnél hidegebb!

2.

Talám félsz, szüvemtől, hogy oly erőssen ég,

Ne olvadjon szüved, mely mint egy hideg jég.

Ne félj, szüvem tüzének mert vagyon oly vég:

Az én lelkem kivül senkiben ez nem ég.

3.

Talán félsz ijamtol, kit hordozok velem?

Cupido ija az, kiben nincs kegyelem.

Nyilamnak nincs hegye, nincs mérges szerelem

Ijamban, de vagyon csak tűled félelem.

4.

O, te nagy forgó szél, állits meg futását,

Az én gilicémnek tarts meg szaladását!

De félek, hogy te is nem éred futását,

Röpülni ereszti ha sebes sugárát.

5.

O, ne fuss előttem, szép Viola virág!

Nem erdei csuda vagyok, ki füvet rág;

Nem vagyok Harpia, kit látni is rutság;

Nem, kit Hercules tett egekben, vad csillag

6.

Noha, mit tagadom? bizony csuda vagyok:

Szerelem csudája és monstrumja vagyok;