Mór Jókai - Egy magyar nábob

Negyednap nem maradt a halál révén álló Kárpáthy János mellett annyi jó barát, hivatalnok, cseléd és bohócbul más, mint Kiss Miska, az egykori pünkösdi király, Varga uram, a jószágigazgató, Palkó, a vén hajdú és Vidra, a cigány. Még a poéta is megszökött. Gyárfásnak csak “János” helyett “Bélát” kellett mindenüve írni a köszöntő versbe, hogy az új patrónusnak is elmondhassa ugyanazt. Ő is átment, és gratulált. Hiába, még a bolondok között is van kvalifikáció.

Mindazon vendégek, jó barátok, alattvalók, kik János fővétele napján együtt imádkoztak a templomban, együtt ittak az asztalnál Jancsi úrral, most együtt mulattak Abellinoval, s ha három nap összeragadt volna is, mégsem fogytak volna ki azon bohó és nevetséges kalandok meséiből, miket a jámbor öregre tudtak, kinél ez órában nevetségesebb, esztelenebb és balgatagabb ember nem lehetett. Szólta, szidta, rágalmazta a jámbort, aki csak beszélhetett, a teremben az urak, a konyhában a kukták, a tornácon a hajdúk, s aligha volt valaki annyi nép között, kinek eszébe jutott volna, hogy már ha elkövetkezik szomorú halála, lelkeért egy imát bocsásson az égbe.

Ötödnap már nem volt, aki hírt hozzon Kárpáthyról. Talán azóta el is temették a boldogtalant.

Hatodnap aztán egy lovaslegény vágtatott be az udvarra, kiben Marcit fogjuk megismerni.

Amint lováról leugrott, meglátta a pukkancsi tiszttartó a tornácból, s nevetve rákiálta:

— No, te is eljöttél, Marci fiam? Te ugyan jól jártál, hogy nem esett egy héttel később a lakodalmad, új földesurad úzusba hozhatná a jus primae noctist. Hát mi újság Kárpátfalván?

Bizonyos temetésre hívja az urakat. Ez volt a legtermészetesebb vélemény.

— Egy levelet hoztam a tiszttartó úrnak! — szólt hidegvérrel Marci; a tiszttartó nagy megbotránykozására meg sem billentve kalapját az erkélyen álló Abellino előtt.

— Hát a kalapod, pimasz? Ki küldi azt a levelet?

Az első kérdésre vállat vonított Marci, a másodikra azt felelte, hogy neki a jószágigazgató adta.

A tiszttartó felszakítá a levelet, s zöld karikát hánytak a szemei, ahogy beletekintett.

Az öreg Kárpáthy János saját kézírása volt az, melyben tudatja a Kutyfalvi-kastélyba gyülekezett tisztviselőivel, hajdúival és cselédjeivel, hogy méltóztatott annyira magához térni, miszerint ágyából felkelhet, és nekik levelet írhat értésökre adván, miszerint nagyon örül, hogy nálánál jobb urat találtak, mármost annál csak maradjanak meg, és őhozzá többet képpel se forduljanak.

A tiszttartó olyan képet csinált, mint akit jól tartottak vadkörtével, s hogy ne csak magát érje ez örvendetes hír, kézről kézre adá a levelet a többi tisztitársaknak is, az ispánoknak, kasznároknak, birkásoknak és írnokoknak, utoljára a hajdúk és cselédek közt is megtevé a veszélyes irat a leverő körutat. Az embereknek hasonló esetekben vajmi nagy vigasztalás egyet sodoríthatni a bajuszán, s ahol van ni! most már se hivatal, se bajusz. Ki a fejét vakarta, ki ríva fakadt, ki káromkodott. Az ember hevenyében nem is tudta, hogy kit szidjon, Abellinót-e, hogy miért nem örökölt valóban, vagy Jancsi urat, hogy ha már meg akart halni, miért nem halt meg igazán. Most imhol ennyi ártatlan embert bolonddá tesznek!

Abellino volt az utolsó, kinek ez örömhírt síró arccal tudtul adák. A nagy filozófusi férfiú hidegvérrel szürcsölé tojásos teáját:

— Enfin, örökké mégsem fog élni.

À bas les aristocrates! — Le az arisztokratákkal!

académie des sciences — tudományos akadémia

Académie Royale de Musique — Nagyopera

a capite foetet piscis — fejétől bűzlik a hal

Adieu cher oncle — Isten vele kedves nagybátya

Adonisz — férfiszépség (a föníciai isten neve után)

aequatio — egyenlet

affabilitás — nyájasság, előzékenység

afficiál — itt: egészségben megtámad, kóros megbetegedést okoz

affront — sértés, megbántás, gyalázás

agrafe — csat, kapocs

akció — itt: törvényes eljárás

akó — kb. 50,8 l

A kingdom for a horse — Királyságom egy lóért: idézet Shakespeare III. Richard jából

à la calicot — a szövőiparáról híres, indiai Calicot (Kalikut, Kalkutta) városról elnevezett, sűrű vékony fonalakból szőtt, nyers pamutszövet párizsi divatja a XIX. század első felében

à la cosaque — kozák módra, kozákos

à la Quiroga köpönyeg — Don Antonio Quiroga (1784—1841) spanyol generálisról elnevezett divatos köpönyeg neve

alterál — zavar, izgat, nyugtalanít

amerikai lánchíd — függőhíd, melynél drótkötél kábelek tartják a hídszerkezetet; a múlt században Amerikában és Franciaországban volt elterjedve

angolkert — természeti táj hatását keltő, hagy kiterjedésű díszkert, park

anticipál — előlegez

aposztróf — itt: megjegyzés

appetitórium — ebéd előtti étvágygerjesztő ital

appetitus — étvágy

arrangement — itt: szervezés intézkedés, ügyesség

Arras utca — utca a párizsi V. kerületben, a Boulevard St. Germain-től délre

Aschenbrödel — Hamupipőke

asszesszor — ülnök

asztrakán — göndör szőrű bárány bőréből készített finom prém

atelier — műhely

au contraire — ellenkezőleg

aureus calculus — kedves számítás, számvetés

auteur — író, szerző

À votre santé messieurs et mesdames! — Egészségükre uraim és hölgyeim!

babuka — a büdösbanka régi és nyelvjárási neve

badinage — tréfálkozás, mókázás

bain cosmétique de lait — szépségápoló tejfürdő

Bal Mabille — híres mulatóhely Párizsban

bamboche — tivornya

baziliszk — halálos pillantású mesebeli sárkány, baziliszkusz

bej — bey, bég; eredetileg közelkeleti fejedelmi, majd a pasák férfi ivadékát és az ezredesi rangot elnyert hivatalnokokat illető cím

bêtise — ostobaság

billeng — itt: fürt

bonc — buddhista pap vagy szerzetes

bon Dieu — (te) jó isten, jóságos isten

bonhomme — jó (pofa) ember; tréfás, kedélyes ember

bon jour — jó napot

bonmot — szellemes megjegyzés, élc, adoma

bordure — szegély

Boulevard des Italiens — a Nagyopera környékén kialakult nagy bulvár egy része, a pénzmágnások lakhelye Párizsban

Boulevard Montmartre — a párizsi nagy körút egy része a Szajnától északra; a Boulevard des Italiens folytatása a II. és a IX. kerület határán

boulogne-i erdő — Párizs melletti erdő, híres sétahely, kocsikorzó

Bourgogne — Franciaország egyik híres vidéke

Brabant — Belgium egyik tartománya

bramarbas — nevetséges hencegő, szájhős

Brontes (Brontész) — a három ciklopsz (félszemű óriás) egyike az ókori görög mitológiában

brúgós — nagybőgős

çà — no, nohát

cabriolet — könnyű, fedett kocsi

calèche — könnyű, nyitott kocsi; hintó