– Edward – robbant ki egy rakéta erejével Nelsonból az undor –, az emberek haldokolnak! Nincsenek önálló érzelmeik! Árnyak; szürke, szomorú árnyak!
– Az árnyaknak, tudod, nem kell más, csak étel, ital, szex és pénz. Ezt, ha hűek a Céghez, mind megkaphatják. Persze vannak kivételek, akik még mindig erős lélekkel születnek. Nekik külön figyelmet szentelek, hogy ne legyenek veszélyes szikrák egy puskaporos pincében – emelkedett ki egy újabb szivar és Edward odasétált, majd rágyújtott. – Áruld el végre, miért kerestél fel!
– Úgy érzem, túl sok szenvedést okoztunk mind a ketten. Kérlek, hallgass végig! – mondta, amikor látta Greenfielden, hogy szólni akar. – Most is harcolok ellened, de nem érek el mást, mint halált hozok. Te ugyanezt teszed, csak más módszerrel. Nem akarok több áldozatot; azt szeretném, ha mi ketten közösen egy szebb világ felé terelnénk az emberek életét. Vessünk véget az értelmetlen gyilkolásnak! Kérlek, béküljünk ki! – győzködte könyörögve Nelson partnerét.
– Amit én okozok – szólt Greenfield –, az nem értelmetlen. Én a jövőbe tekintek, míg te a jelent rombolod. Akit én a túlvilágra küldök, az a Cég érdekeit szolgálja távozásával. Te vagy a gyilkos, nem én!
– Ezreket küldesz vágóhídra, mert nem tartod már szükségesnek az életüket és én lennék a gyilkos? – akadt ki a vádaskodáson az öreg.
– Van egy stabil, biztonságos gazdaság, amely termeli a profitot. Ezt csak úgy tudom elérni, hogy közben likvidálok pár polgárt, akiknek lejárt a vízumuk. Tudod, ha valamire nincs szükség, én már nem erőltetem. Minek etessek hasztalan embereket?
– Jól érzem, hogy hiába bármi erőlködés, nem fogsz segíteni? – érkezett szomorúan a kérdés.
– Az a baj, hogy már csak egy dolog van, amit tenni tudok az érdekedben. Abban az esetben, ha feladod magad, akkor megígérem, hogy gyors és kegyes lesz a halálod. Ne haragudj, de tudod, éveken át szabályt sértettél! Elég sokat. Most sem tehetek kivételt, meg kell, hogy értsd! Aki a Céget támadja, azt a Cég is támadja! Ha nem adod fel magad és játszod tovább a Messiást, megkereslek, mielőtt búcsút inthetnél ennek a furcsábbnál-furcsább játéknak, ennek az életnek, darabokra tépem a lelkedet, közben szivart gyújtok és töltök egy pohárral a kedvenc whiskymből. Abból, igen, amit te is úgy szerettél. Csak nekem gyártják már, egyedül én ihatok belőle! Te is kaphatsz egy búcsúpohárral, ha elfogadod az első ajánlatomat. Ha nem, hát nem, az se baj! Én mindig kortyolok egyet belőle, amikor felkiáltanál, koccintok a győzelmemre egy egész birodalommal, akik ünneplik a Cég hatalmát, erejét és stabilitását. Még meg is köszönöm neked, utólag természetesen, hogy ellenséget adtál a Cégnek, akit legyőzött – ült vissza elégedetten a trónra, és sűrűn fújta a fehér füstöt.
– Nagyon sajnálom, barátom – gördült le ősz szakállán egy szomorú könnycsepp –, akkor háború lesz! – és ezzel eltűnt a holokép fénye a teremből.
Конец ознакомительного фрагмента.
Текст предоставлен ООО «ЛитРес».
Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию на ЛитРес.
Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.