Szikszai Tamás - A Föld felett

– Szerinted van költhető pénzünk? – kérdezte.

– Nem tudom, de lassan úgy érzem, hogy vesztenivalónk nincsen – válaszolt Winston. – Szétáztunk, semmi ötletem, hogyan menjünk haza, és te még mindig röhejesen nézel ki.

– Ezt mondom – kezdte Gáben. – Menjünk be, és próbáljunk venni valami jó cuccot, tököset! Úgy érzem, kezdenek visszamászni a golyóim, és tudod, nem éreztem ilyet soha. Egyszer talán, de arról nem beszélek.

– Na, a nagy Gáben – mosolyodott el Winston –, a nőfaló önértékelési problémákkal küzd?

– Igen! – vágott közbe. – És bevallom, nem szoktam hozzá, de tudod miért? Mert kurva jó vagyok! Ennek ellenére most kilátástalanul bolyongunk, közben én nagyon hülyén nézek ki, és kezdem elveszíteni az önbizalmam. Egy jó ruha és egy ital. Ezek kellenek most nekünk! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

– De mi lesz – kérdőjelezte meg a frappáns tervet Winston –, ha ezzel lebukunk? Ha van is pénzünk, amit költhetünk, annak nyoma lesz valahol és ránk találhatnak.

– Leszarom! – csattant fel a határozott válasz. – Bukjunk le, nem érdekel! Akkor legalább történik valami. Előre- vagy visszalépés, tök mindegy, de nekem már elegem van ebből! Inkább megyek kivégzőosztag elé, minthogy egy perccel is többet sétálgassak kilátástalanul ebben a förtelmes időben!

Winston tőle szokatlan merev testhelyzetbe vágta magát, miközben tekintetét és egyik karját a bejárat fele irányította.

– Most mi van? – kérdezte Gáben.

– Csak ön után! – szólt Winston gúnyosan.

4.

A boltba belépve most először érzékelték a jólét kényeztető ölelését. A falakon különböző ruházatok holoképei elégítették ki a lázas fogyasztók csillapíthatatlan vásárláséhségét. A választék szinte végtelen volt. Gáben odalépett egy holoképhez, ami azonnal ráillesztette az aktuális öltözéket, majd ahogy pózolt a kép előtt, az úgy követte le mozgását. Választhatott, hogy milyen színben szeretné, hogy milyen hosszú legyen a zakó ujja, kalappal vagy anélkül kívánja a vevő látni magát, és külön-külön be tudta állítani a ruhadarabok fazonját is. A legvégén még napszemüveget is adott a kollekcióhoz, természetesen piros kalappal és gombokkal.

A gombok azért voltak fontosak, mert egy időben ki kellett fejleszteni a gomb nélküli ruházatot. Először egyszerűbb megoldást találtak ki: tépőzárakkal rögzítették egymáshoz a szétkapcsolható részeket, ami azért volt szükséges, mert sok emberben kialakult az érthetetlen gombfóbia és betiltották a gombokat. De ez a technológia igen hamar kiment a divatból, mivel a tépőzár kellemetlen hangja újabb fóbiához vezetett, és nem mellékesen nagyon hamar tönkrement. Végül kifejlesztették a ma használt szövetet, amit ha összeillesztünk a megfelelő helyen, akkor észrevehetetlenül, maguktól összefonódnak a szálai és rögzül. Gondolhatják, mekkora felháborodást keltett a dolog gombkereskedők és cipzárgyártók körében! Semekkorát, mivel a Jövő PTT intézkedéseit senki sem kérdőjelezhette meg.

Ugyanezzel a könnyedséggel verték vissza anno a 2. Géprombolók mozgalmát, amit az árufeltöltők és pénztárosok kezdeményeztek, amikor automatizálták a hipermarketeket. Gábennek mégis volt lehetősége gombbal kérni öltözékét, mert az idők változnak, és a Cég vezetőségében valakinek valószínűleg hiányoztak a gombok, így ma kiegészítő kellékként, viszonylag csekély felárral lehet hozzájuk jutni. Természetesen a gombfóbia vagy a 2. Géprombolók mozgalma nem szerepel a történelemi adatbázisokban.

Végre elkészült a műalkotás. A kinézetét az olvasó fantáziájára bízom. Csak annyit árulhatok el róla, hogy tetőtől talpig piros volt, fekete gombokkal, mert Gáben szerette a gombokat. A zakó ujja könyökéig ért és a nadrágja elegánsan gyűrött volt. Winston nem pepecselt ennyit, egyszerűen választott az előre megtervezett darabok közül egyet, ami szolidan egy citromsárga melegítőhöz hasonlított, gombok nélkül. Miután leokézták, a pulthoz mentek, hogy átvegyék és kifizessék igényeiket.

– Gyönyörű választás – mondta az eladó. – Milyen különleges eseményre készülnek az urak, ha szabad megkérdeznem?

– Esemény? – értetlenkedett Winston.

– Az ilyen ruhákat, bár ezt önök is tudják, előkelő partikra vagy találkozókra szokták felhúzni. A hétköznapi élethez teljesen elegendő a Cég egyszerű egyenviselete; amint láthatják, az utcákon mindenki azt hordja, mert senki sem szereti a feltűnést. Ha nem akarnak válaszolni, elnézésüket kérem a kíváncsiságom miatt!

– Nincs semmi probléma – vágott közbe Gáben. – A barátom, tudja, éppen a kedvese kezét készül megkérni.

– Ó, milyen szerencsés hölgy! – udvariaskodott a boltos. – Remek választás egy ilyen fontos alkalomhoz. Gondolom, ő is a 300-as alatti társadalmi csoportokba tartozik.

– Mi van? – kérdezte Winston.

Az eladó egy pillanatra ledöbbent.

Ezek nem tudják, mit jelentenek a társadalmi rétegződések? – kérdezte magában.

Pedig boltjának ajtaja kinyílt előttük, ami azt jelenti, ők itt bizony 300-on belül vannak. Kíváncsi típus volt, úgyhogy nem engedhette meg magának, hogy ilyen keveset tudjon ezekről a furcsa fazonokról.

– Nem idevalósiak az urak? Esetleg kiküldetésben voltak? – kérdezte, majd elsápadt.

Lehet, a Holdról jöttek, ő meg itt udvariatlankodik velük és a végén még jól megjárhatja – gondolta.

– Kiküldetésben vagyunk – szólt Winston kicsit mosolyogva. – Csak hazaugrottunk a lánykérésre. Felvilágosítana, kérem, hogy mik ezek a számok?

– Örömmel, uraim! – válaszolta, mert kiküldetésbe csakis politikai vezetőket vagy kutatókat küldenek, akiket nagy becsben tart a Cég, és velük melegen ajánlott együttműködni a Földön.

Az, hogy nem ismerik a társadalmat, nagyon birizgálta fantáziáját.

Lehet, hogy tényleg holdiak? – kérdezte magában, majd válaszolt.

– A Cég területein belül beosztásuk alapján osztályozva vannak az emberek. Minél kisebb számot kap valaki, annál jobb, elitebb rétegbe tartozik. Vannak olyan helyek, mint ez a bolt is, amelyekbe csak egy adott szám alatt lehet belépni, ezt az ajtó automatikusan ellenőrzi. Azért kérdeztem, hogy 300 alatti-e a kedves hölgy, mert maguk biztosan, mivel az ajtó kinyílt önök előtt.

– És gondot okozna, ha a jövendőbelim magasabb számú rétegbe tartozna? – érdeklődött Winston.

– Nem, uram, csak nagyon szokatlan lenne és arra gondolnék, hogy bajba keverhetném magamat, ha tovább kérdezősködnék, mert a rétegek között elég nehéz a keveredés, és egyedül olyan emberek változtathatnak ezen, akik 10 alattiak.

– Ön le tudja kérdezni a mi számunkat? – kérdezte Gáben.

– Nem áll módomban, uram, nem vagyok jogosult az ajtó adatbázisába belenézni.

– Akkor megnyugtathatom – folytatta Gáben –, hogy nekünk még számunk sincsen, és nem vesszük zokon kíváncsiságát. Sőt mi több: nagyra értékeljük a segítségét. Ha szeretné, jó hírét terjeszthetnénk a boltjának.

– Megtiszteltetés lenne, és ez esetben én állom a ruháik árát. Önök a legjobb dolog, ami történhetett velem – mondta az eladó és biztosra vette, hogy a vendégei a Holdról jöttek.

Ezért nem tartják be a helyi normákat, feltehetőleg szórakozásból viselik a Cég rakodói overálját és most nagyon örült, hogy nem nevette ki a nagyobb darabot idétlen kinézete miatt. A Holdon nincsenek számok, mert akik ott laknak, mindenki felett állnak és személyesen ismerik a Kormányzót. Ha ebben a körben jó híre megy üzletének, akkor talán egyszer 200 alá mehet és többet nem kell ételre költenie, akkor továbbfejlesztheti üzletét… akár még a 100-at is elérheti.