Azaria Headly - Csillagom

Reggeli előtt duzzogva zuhanyoztam le és bújtam bele a ruhámba. Megittam a kávém, közben beágyaztam, és már úton is voltam kifelé. Hát, velem nem fogja ezt játszani, az biztos. Nekem semmi szükségem nincs ilyen számító faszkalapokra. Tegye a szépet valaki másnak.

Még az egyetemen is fortyogtam, míg az előadóban vártam a hallgatókat az első órára összegyűlni. Pontban nyolckor köszöntöttem őket, és felálltam, hogy elkezdjem a napot. A telefonom akkor csörrent meg először. Szerencsére rezgőn volt, de erről eszembe jutott az egész éjszakás kalandom a műfasszal a szobámban és azonnal benedvesedtem. Gabriel hívott. A második óra előtt már hat nem fogadott hívásom volt tőle, két hangüzenet, amit nem hallgattam vissza, és négy SMS. Tiltottam a számát, majd az irodámban a következő órámra készültem. Az agyamra megy ez a törtető alak. Fú, de elegem van belőle! Gyűlölöm, hogy így megkívántam. Senkit, soha nem kívántam még ennyire. No, ezt gyűlöltem a legjobban az egészben.

Égető szükségét éreztem egy kávénak, és belevetettem magam az egyik cikkem írásába, amit a héten vártak tőlem tördelésre egy jó nevű szakmai lapnál. Egyszer csak kopogás nélkül valaki feltépte az irodám ajtaját és becsörtetett rajta.

– Szép jó reggelt neked is, Gabriel – dőltem hátra meglepődve a székemben.

– Ne szívass, Lilien, mert már így is a tököm tele van veled – túrt a hajába és vett egy mély levegőt, majd valamivel nyugodtabb hangon folytatta, miután becsukta az ajtót maga mögött.

– Kérsz egy kávét? – álltam fel mosolyogva.

– Jó nagy szarban vagyok – jött hozzám közelebb. – E-mailezve lett a címedre az anyag, amiért bepereltek minket, és nincs, aki kézbe vegye az ügyet – sziszegte.

– Mi közöm nekem ehhez? – kortyolgattam a kávémat, és esküszöm, majdnem elnevettem magam.

– Ó, fejezd már be és induljunk! – Felnézett a plafonra, majd vissza rám. – Kérlek!

– Micsoda váratlan fordulat, Mr. Woods! – húztam fel a szemöldököm, de már nyúltam is a táskámért, hogy indulni tudjunk.

A folyosón át, az egyetemi negyeden keresztül sétálni mellette maga volt a pokol. Tökéletesen vasalt kék öltönyben, kimérten gyalogolt mellettem, és a telefon folyton a fülén lógott.

Az autóban azonban némította.

– Kezdjük ismét elölről, rendben? – fordult felém.

Lejátszódott előttem a tegnapi nap, és a testem nagyon csúnyán cserbenhagyott. Ha az eszem egy pillanatra is kikapcsol, azonnal Gabriel ölében lovagolok.

– Baszódj meg! – sziszegtem a fogaim között, és kinéztem az ablakon.

– Nos, ezt valóban megérdemeltem. Eddig is tudtad, hogy egy fasz vagyok, legalább nem okoztam neked csalódást.

– Megteszem, amit csak tudok, hogy tisztára mossam a neved, de hazudni nem fogok. Ha valóban ti csaltatok, akkor azt is leírom.

– Ezt el is várom – mondta komolyan. – Minden alkalmazottamtól elvárom, hogy tisztességes maradjon. Ha valaki elárul, az perrel a nyakában repül.

– Mit tudsz az esetről? – fordultam felé, és a telefonomon letöltöttem a Woods Inc.-től kapott postafiókomba a részleteket.

– Fél éve nyitottuk azt a nyugati part közelében fekvő, több hektáros területet, ahol tegnap voltunk. A talajvizsgálatot külsős cég végezte, sokszor segítettek már nekünk, még sosem volt baj velük, tiszták. Az eredmények mindig pontosak voltak.

– Nem fordulhat elő, hogy most valójában nem is ők hibáztak, hanem az eredmények kiértékelésénél ti?

– Sajnos de, meglehet. Két hónapja vagyunk laborvezető nélkül, a tizennyolcadikon azóta elég nagy a fejetlenség.

– Mi lett az előző vezetővel? – szögeztem neki a kérdést két talajfúrási jegyzőkönyv között.

– Kilépett – vonta meg a vállát.

– Elcsábítottad és faképnél hagytad? – ingereltem tovább.

– Nézd, Lilien, ne vedd személyes sértésnek, de ha nem ezt teszem, akkor szóba sem állsz velem, és nekem rohadtul kell valaki a pozícióra.

– Írd ki, biztosan agyontapossák egymást az emberek, hogy nálad dolgozhassanak.

– Megtörtént, egyik sem ütötte meg a mércét. A tanszékvezető egyértelműen téged ajánlott a posztra.

– Hogy micsoda? – kaptam felé a fejem. – Te felkerested Franket ez ügyben? Akkor nem véletlenül jöttél utánam az utcán?

– Mindent a cégért – dünnyögte, mintha máris megbánta volna.

– Ki kell menni a vizsgálatot végző cég embereivel közösen a területre. Párhuzamos méréssel megnézni, mi a helyzet, vagy független szakértőt fogadni, mert valami nagyon nem áll össze a történetben – engedtem el a sértődöttségemet. Majd máskor duzzogok ezen is.

– Miért?

– Fenyőerdő állt a tereprendezés előtt odakint, igaz?

– Igen.

– Végeztek talajcserét?

– Dehogy végeztek. Minek fizettünk volna ezért külön?

– Na, ez az – húztam össze a szemöldököm.

4.

Amikor felértünk a legfelső emeletre, már várt minket a háznyi alapterületű irodában a Sollab laboránsa és laborvezetője, mellette a jogi képviselőjük, és a Sollab igazgatója is. A mi oldalunkról is ült egy kimért, magas fazon, Mr. Bach, a Woods Industries ügyvédje. No és persze mi ketten. A nagy-nagy főnök, és én a nem éppen ideillő megjelenésemmel. Be lettünk mutatva egymásnak, majd helyet is foglaltunk a tárgyalóasztal körül.

– Nos, üdvözlöm a kedves vendégeinket! – mosolygott színpadiasan Gabriel, és Taylorral hozatott be mindenféle innivalót.

– Mint azt tudja, Mr. Woods, az ügy igen kínos több szempontból is – vette át a szót a másik igazgató. – Nem szeretném, ha folt esne a becsületünkön, illetve a kettőnk kapcsolatán sem, hiszen már majd’ hét éve vagyunk állandó partnerek.

– Nem célom a cég nevének besározása, Mr. Tall, csupán csak szeretném kideríteni, ki hibázott, és a lehető legkisebb feltűnéssel megoldani a problémát.

– Remélem, hatékony, mint mindig Mr. Woods! – biccentett az elnök úr.

– Ebben lesz a segítségünkre Ms Lilien James, az egyetem által kijelölt szakértő.

– Nos, Ms James, remélem, nem sértem meg, de ön túl fiatal ahhoz, hogy kellőképpen átlásson egy ilyen komplex problémát, mint a miénk – hajolt előre a Sollab laborvezetője, kicsit sem szimpatizálva velem.

– Ezt most bóknak veszem, Mr. Silverman, és azonnal a tárgyra is térnék – mosolyogtam tettetett kedvességgel. – Ha jól értem, akkor Mr. Sabo végezte a beérkezett talajminták vizsgálatát önöknél – fordultam a szóban forgó férfihoz. – Ön vette a mintákat is?

– Milyen ostoba kérdés ez? – nevetett fel Mr. Sabo. – Természetesen nem.

– A területnek milyen a típusos altalaja, Mr. Sabo? Végzett terepbejárást, mielőtt nekiállt volna modellezni a felszínt? Készültek légi fotók a területről előtte, illetve utána? És ha nem, akkor miért nem? Elég sok a hiányosság és a kérdőjel, holott a Woods Inc. által elküldött megrendelőn mindezek egyértelműen kiírásra kerültek.

Mr. Sabo pislogott párat, és csak ökögött-makogott.

– Ez a feladat meghaladja Mr. Sabo hatáskörét; ő egy laboráns, aki elvégezte a kért vizsgálatokat – vette át a szót Mr. Silverman.

– Ez esetben, feltételezem, ön fog válaszolni a feltett kérdéseimre – fordultam hozzá még mindig kedvesen mosolyogva. – A kapott eredményeket összevetette bárki is a vártakkal?

– A terület semmilyen szempontból nem kiemelt, nem történt bolygatás az erdőirtás előtt, nem volt szennyeződés, semmi arra utaló jel, hogy fokozott figyelemmel kellett volna eljárnunk – magyarázkodott az igazgató a papírjait lapozgatva.