Azaria Headly - Csillagom

Felém kapta a tekintetét, és egyszerre bukott ki belőlünk a nevetés.

– Hát, ezt még gyakorolni kell – nevetett még mindig.

– Három sör után csak ennyire telik – vigyorogtam, és én is beletúrtam a nasis tálba.

Már nem akart elcsábítani a munka miatt, már nem akart mindenáron lefektetni, pedig most lenne rá alkalma. Tetszett az új felállás. Az órájára nézett és felállt.

– Mehetünk? – lépett mellém.

Meglepett vele; pont most mondta, hogy nem visz sehová.

– Úgy értem, mindenki haza – nevetett a fülem mellett a félreértésemen.

– Persze, már úgyis vége az üzleti vörös-vadászatnak – álltam fel mellé, és kiittam a söröm.

Az utcán mellém lépett és jött velem.

– Hazakísérsz? – rázott ki a hideg a hirtelen jött késő tavaszi hűvösben.

– Nem vagyok azért akkora paraszt, mint amilyennek gondolsz – mondta, és a zakóját a vállamra terítette.

– A mai este után ezt most már én is tudom – ásítottam magam elé.

– Köszönöm, hogy elkísértél, és nyélbe ütötted nekem az üzletet! Remélem, élve előkerülnek az aláírásig! – mosolygott megint aranyosan.

– Örültem, hogy segíthettem! – mondtam utolsó erőmmel.

Még húsz perc volt hazáig az út, ami végtelennek tűnt. A bejárat előtt vettem egy mély levegőt és szembefordultam vele. Egy ideig néztem izmos válla tökéletes ívét, ahogy a nyaka fedetlen bőrével találkozik, és ökölbe szorultak az ujjaim, hogy ne érjek hozzá.

– Köszi a vacsit – suhant arcára a tekintetem.

Zsebre tett kézzel állt előttem, mint egy srác az első randi után. Fogalma sem volt, hogy hogyan búcsúzzon el.

– Kifogytam az ürügyekből, hogy miért is hívnálak fel legközelebb – nézett rám komolyan.

– Csak úgy is felhívhatsz – rándítottam a vállamon. – Szia, Lilien, hogy telt a napod? Mit főztél ma?

– Olyan… nagyon… – dadogta Gabriel, és egy lépéssel közelebb jött.

– Igen, tudom – mondtam szárazon, és hirtelen ötlettől vezérelve lábujjhegyre állva megöleltem.

Nem tudom, mit hittem, milyen érzés lesz. Nem számítottam rá, hogy ennyire jó. A testének érintése először teljes valójában. Első érintésre megdöbbent – éreztem, ahogy mozdulatlanná válik. Egy pillanat múlva kihúzta zsebeiből a kezeit és viszonozta az ölelést.

Nem tett semmi mást. Nem kezdeményezett, csak finoman tartott és a nyakamba fúrta az arcát. Egyik nyitott tenyere a hátam közepén, a másik a tarkómon. Olyan alacsony vagyok hozzá képest, hogy állát könnyűszerrel a fejem tetejére tudta volna tenni.

– Ez – vett egy mély levegőt, majd kifújta –, ez most nagyon jó.

Elmosolyodtam, és vettem én is egy mély levegőt. Kibontakoztam a boldog, meleg ölelésből, majd a lábamat nézve beléptem az ajtón. Se puszi, se csók. Nem tudtunk volna leállni. Úgy zuhantam az ágyba, hogy még csöpögött rólam a zuhany után a víz.

Текст предоставлен ООО «ЛитРес».

Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию на ЛитРес.

Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.