Michael Lackner - Visszatérés

Erre a mondatra az Elnök felkapta a fejét, és felállt a székből.

- Remélem is, mert egyébként mindannyian mennek a levesbe. Az utolsó elnöki intézkedésem az lesz, hogy mindannyijukat kirúgom – s ezzel szó nélkül kiviharzott a teremből.

A többiek döbbenten nézték a CIA főnökét, vajon mire alapozta merész és megalapozottnak egyáltalán nem tűnő vállalását.

- Időt nyertünk, ennyi – mondta halkan és követte az Elnököt.

Peter másnap délelőtt – miután értesült a Fehér Házban történtekről az FBI főnökétől –, úgy érezte, erről haladéktalanul tájékoztatnia kell Jacket is.

- Két hónapotok van – közölte telefonon, majd röviden elmesélte azt, amit az FBI igazgatójától hallott a Fehér Házban történtekről.

- Annyi elég lesz – reagált Jack, s ezzel maga részéről befejezte a beszélgetést.

A csapat megfeszített erővel dolgozott minden nap az ügyön, abban maradtak, hogy péntek este adnak egy átfogó tájékoztatást Peternek arról, hogy hol tartanak.

- Remélem, komoly eredményeket sikerült elérnünk a héten – jelezte várakozásait Peter Hammersmith, amikor leült a tárgyalóasztalhoz. – Kezdjük a hétfői merénylettel, mit tudunk eddig?

- Rick Harmon 27 éves karosszérialakatos volt a hétfői támadó – kezdte a tájékoztatást Bogdanov ügynök. – Két évvel ezelőtt érkezett Seattle-be. Munkáltatója szerint Chicagóból jött, de a referenciaként megadott korábbi munkahelyén nem ismerték. Felvételekor egyáltalán nem foglalkoztak a múltjával, nem ellenőriztek semmit, csak rögzítették a számítógépes rendszerükbe azt, amit szóban mondott nekik. Az elmúlt pár nap alatt szinte semmit nem sikerült kinyomozni az életéről. Albérletben lakott a városban, főbérlője személyesen nem ismerte. Szomszédjaival nem tartotta a kapcsolatot. Munkatársaival nem volt jó viszonya. A munkáját rendesen elvégezte, főnöke elégedett volt vele, de munkaidőn kívül nem állt szóba senkivel, nem tartott együtt a többiekkel a délutáni sörözgetéseken, nem volt barátnője sem. Reggel munkába ment a Ford Fusionjával, délután a műszak lejártával azonnal távozott. Egyik kollégája szerint valami nagyon nyomaszthatta, mert gyakran motyogott magában, de nem sikerült senkinek kiderítenie, hogy miről beszél. Ha kérdezték tőle, nem válaszolt, illetve elütötte azzal a kérdést, hogy verseket memorizál.

- Ezek szerint a fickó beleillik a többi merénylő sorába – állapította meg Peter.

- Igen, a profil szerint egyértelműen, a támadáskor használt eszközök is beleillenek az eddig megismert képbe. Megtaláltuk a fonott zöld-sárga zsinór nyomát is a robbanószerkezeten – mondta Jack.

- Elkészült az első nyolc arcrekonstrukció a tettesekről – folytatta a tájékoztatást dr. Kempler témát váltva – sőt, már két esetben találatunk is van.

- Igen? – élénkült meg Peter.

- Igen. A tulsai támadót, Gary Smith-t eredetileg Donald McFairnek hívták. 1993-ban, háromévesen tűnt el Verbena nevű városkából, amely Alabama államban található. A gyerek a házuk mögötti kertben játszott, amikor nyoma veszett. A vallomások szerint csak percekre hagyták magára a szülők, s azonnal keresni kezdték, amikor észrevették, hogy nincs a kertben. Hamarosan a helyi rendőrség is bekapcsolódott a felkutatásába, de nem jártak eredménnyel. Sosem derült ki, mi történt vele. A másik beazonosított személy Harry Harrison. Ő volt a Colorado Springs repülőterének támadója. Eredeti neve Bob Regan. Maine állam Lincoln városában született és élt eltűnéséig. 1991-ben szintén hároméves volt, amikor nyoma veszett. Ő a városka egyik boltjából tűnt el, a szülők a boltban vásárolgattak, és nem figyeltek a gyerekre. A nyomozás természetesen az ő esetében is eredménytelen volt. A mai napig eltűnt személyként van nyilvántartva.

- Ki kell menni a helyszínekre információt gyűjteni, hátha van közös szál a két esemény között, bár időben és térben jelentős a távolság – szólt közbe Peter.

- Természetesen – reagált Jack. – Ezek még friss információk, pár órával ezelőtt sikerült az azonosítást befejezni, de már felvettük a kapcsolatot mindkét helyi seriffel, segítségüket kértük a még élő rokonok, szemtanúk felkutatásában. Hátha újabb, eddig még nem ismert információk kerülnek elő, de nyilván válaszok még nem érkeztek.

- A rendelkezésre álló dokumentumok alapján mindkét helyszínen felbukkant egy ismeretlen Volkswagen furgon – folytatta dr. Kempler. – A bibi csupán az, hogy a tanúk Verbena-ban fehér furgonra, Lincolnban viszont zöld furgonra emlékeztek. Meglátjuk, hogy ez a furgon, legyen bármilyen színű is, a későbbiekben előkerül-e ismét, amennyiben lesznek újabb sikeres beazonosításaink.

- Ahogy múltkor már említettem, összeállítottunk egy speciális kérdéssort, mellyel ismét felkeressük a merénylők ismerőseit, kollégáit, szomszédjait – folytatta Julia a tájékoztatást egy újabb témával. – Az adatok folyamatosan jönnek, és a feldolgozásuk is folyamatos, eddig egy érdekes azonosság merült fel három merénylővel kapcsolatban. Harold Wilson, Harry Harrison és Eric Bishop kollégái is említették, hogy tavaly decemberben váratlanul két hétre szabadságra utaztak. Wilson kollégáit ez az azért lepte meg, mert Wilson nemrégiben kezdett csak dolgozni azon a helyen, mint könyvügynök, és itt nem volt szokás, hogy a kolléga szabadsággal kezd. Harrison esetén azért került ez említésre, mert egy fontos projekt határideje december vége volt, melyben Harrison fontos feladatokat kapott, mint programfejlesztő. Két hetes kiesése veszélyeztette a projekt sikerét, de semmilyen fenyegetés vagy nyomásgyakorlás nem tántorította el attól, hogy elutazzon. Bishop is a színházi évad csúcsidőszakában ment szabadságra, amikor minden emberre szükség lett volna. Habár Bishop csak egyszerű kellékes volt, de abban az időben az ő pótlása is nehezen volt megoldható. Az időpontok tökéletesen egyeznek, december 1. és 13. között voltak távol a munkahelyüktől. Távozási szándékuktól még akkor sem voltak hajlandók eltekinteni, amikor a főnökük kirúgással fenyegette őket, bár végül erre egyik esetben sem került sor.

- Mi lehetett ez a rejtélyes esemény, ami ennyire fontos volt számukra? – kérdezte Peter.

- Még nincs válaszunk rá, talán valamilyen összetartás vagy kiképzés lehetett – vélte Jack. – Lehet, hogy ekkor kapták meg azokat az instrukciókat, amelyek alapján a merényletek végrehajtásra kerültek. Az információgyűjtésben résztvevő kollégákat kértük, hogy konkrétan kérdezzenek rá erre az időpontra a többiek esetében is, illetve azt is vizsgáljuk, hogy az utazás helyszínéről bárkinek van-e valamilyen információja.

- Ez egy nagyon ígéretes fejleménye a nyomozásnak – állapította meg Peter –, elvezethet a megoldáshoz. Hogyan tovább?

- Dolgozunk hétvégén is, illetve csak vasárnap délig. Délután közös kikapcsolódás, sporttevékenység és aztán vacsora.

- Még jó, hogy senkinek sincs családja – vigyorgott Peter. – S reménykedjünk abban, hogy szeptember 11-e vasárnap eseménytelenül múlik el.

- Nem jó, de vagy a család vagy a munka – reagált Jack Peter megjegyzésének az első felére. – Nekünk Amerika biztonsága a családunk – váltott patetikus stílusra, bár ezt a megjegyzést Hammersmith inkább csak Jack cinikusságának tudta be.

Текст предоставлен ООО «ЛитРес».