Michael Lackner - Visszatérés

- A beszélgetésünk elején kategorikusan kizártál két merényletet a sorozatból. Miért? – tette fel a kérdést az irodavezető, mint aki nem hallotta Jack pimaszságát, de azért egy apró fintorral jelezte, hogy megjegyezte.

- Miamit és Philadelphiát zártam ki. Miamiban a helyi Dade Főiskolán egy volt diák lövöldözni kezdett, szerencsére nem volt halálos áldozat. Dátum szerint sem illik a sorba, és bomba sem volt nála. Arról a fontos tényről nem is beszélve, hogy ő túlélte a támadást és a motivációja is kiderült azóta. Kirúgták a suliból és ezen bekattanva bosszút állt. Szóval Miami nem kérdés: semmi köze a többi merénylethez. Philadelphia egy kicsit összetettebb. Itt a Mariotte szálloda elleni merényletben meghalt a támadó, és ezenkívül van más hasonlóság is a többi esethez. De nem stimmel a dátum, egy nappal kilóg a sorozatból. Péntek helyett csütörtökön volt a merénylet. Igaz, másnap viszont nem volt támadás, ami azért olyan kérdéseket vet fel, amelyeket még nem tisztáztunk. Nem volt nála más fegyver, csak egy bomba. Igaz, ugyanez volt a helyzet február 6-án Portlandban is, amit viszont a sorozat részének tekintek. A támadó magányos volt, és nem a túlélésre játszott, ami egyezik az általános feltételezéssel az öngyilkos merénylőről. Ugyanakkor jóval idősebb volt a többieknél, és pontosan ismerjük a családi hátterét. Megtaláltuk a rokonait, akik vallomása szerint egyértelműen személyes ügyről lehetett szó. De egyelőre teljesen nem vetjük el ezt a helyszínt sem a sorozathoz tartozók közül.

- Naponta kérek jelentést a munka előrehaladásáról – közölte Peter, lezárva a megbeszélést. – Minden szükséges segítség a csoport rendelkezésére áll. Eredményt akarok, mielőbb.

- Ilyen egy igazi főnök – morogta Jack a többieknek. – Ezzel a maga részéről minden felelősséget átnyomott ránk.

Peter hallotta ugyan a megjegyzést, de ismerte annyira Jacket, hogy ne reagáljon erre. Peter maga is elemzőként kezdte karrierjét az FBI-nál, de messze nem volt annyira tehetséges és sikeres, mint Jack, viszont kiváló politikai képességekkel rendelkezett. Tudta, mit kell mondani felfelé, és mit lefelé. Mikor érdemes megszólalni, és mikor nem. Ennek köszönhetően már fiatalon az FBI New York-i irodájának vezetője lett. Jackkel – akinél csak pár évvel volt idősebb –, sokáig jó viszonyt ápolt, főleg annak köszönhetően, hogy Jack elképesztő tehetségének gyümölcseit elsősorban ő aratta le. Az iroda sikerei gyakori vendéggé tették Washingtonban is, emiatt Peter joggal bízott karrierje további felívelésében. A 2003-as, majd a 2011-es incidens azonban olyan sebeket ütött Jack-ken, amelyek gyógyíthatatlannak tűntek kettőjük kapcsolatában. Jack elhagyta az FBI-t és nélküle az iroda sikersorozata is megszakadt, s ezzel együtt Peter szakmai előre menetele megrekedt az irodavezetői szinten.

A csapat tagjai felálltak, szótlanul kisétáltak az irodából. Tudták, hogy mekkora terhet tettek a vállukra, de azt is tudták: ha valaki megtalálja a megoldást ebben az ügyben, akkor azok csak ők lehetnek. Utoljára Jack hagyta el a szobát, az ajtóban egy pillanatra megállt és visszanézett Peterre.

- Amúgy kezdesz egész emberi formát ölteni – vigyorgott rá Peter búcsúzásul, amire Jack csak szótlanul legyintett. Nem kívánt gesztust gyakorolni Peter közeledési kísérletére. Az az idő még nagyon messze van.

4. fejezet

Az első eredmények

A csapat levonult az FBI manhattani épületének alagsorában található, kifejezetten a számukra berendezett, és minden más részlegtől elkülönített irodába, ahol valóban minden eszköz rendelkezésükre lett bocsátva a sikeres nyomozás érdekében. Nagyteljesítményű számítógépek, nyomtatók, kivetítők tömkelege, s természetesen hűtőszekrény és kávéfőző, hogy minden percük munkával teljen.

- Este nyolc óra van – közölte Jack, de ezzel a megállapítással nagy meglepetést nem keltett. – Most mindenki szépen hazamegy, kialussza magát, reggel nyolckor frissen, fiatalosan, üdén és kívánatosan munkára jelentkezik. Eredményt akarok, most! – vigyorogta el magát.

A csapat nem erre számított, gondolták: lesz valami napi összegzés, értékelés, vagy csak egyszerűen útmutatás, de nem kellett kétszer biztatni őket a távozásra, hosszú nap volt mögöttük. Egyedül dr. Kempler értette félre Jack szavait, s akarta a csapatszellemet fejleszteni.

- Esetleg egy sör a közeli kocsmában? – vetette fel, de látva Jack tekintetét, sűrű bocsánatkérés közepette távozott.

Jack visszament ideiglenes szálláshelyére, ahová természetesen már nem követte se a házvezetőnője, se az orvosa. Garcia Hernandez ügynök is lelépett búcsú nélkül. Magában némi vigyorral megállapította: ezek szerint visszanyerte Peter bizalmát, ellenőrzés nélkül teheti a dolgát. Az élet visszatért a normál kerékvágásába – ahogy régebben is, most is – Jack magára maradt. Kora ifjúsága óta egyedül élt. Főiskolásként, egyetemistaként egyedül bérelt lakást, és ezt a szokását a későbbiekben is megtartotta. Bár voltak barátnői, rövidebb-hosszabb ideig tartó kapcsolatai, odáig sohasem jutottak, hogy összeköltözzenek. Így Jack számára az élet természetes rendje volt az öngondoskodás, a magány és a csönd. Azt azért örömmel tapasztalta, hogy a hűtő fel volt töltve. Legalább ezzel nem kell foglalkozni. Jack az estét a konditeremben folytatta, majd fizikailag felfrissülve nekilátott jegyzeteket készíteni az elkövetkező napok teendőiről.

Másnap reggel nyolckor már mindenki a helyén volt az irodában, szorgosan kopácsoltak számítógépük billentyűzetén, vagy hangosan telefonáltak a szükséges információk megszerzése érdekében.

- Meg van az első válasz a kérdések egyikére – jelezte tíz óra magasságában Helen. A többiek azonnal abbahagyták munkájukat, és Helen asztala köré gyűltek. – Igaz, nem a legfontosabb kérdésre, de egy apró mozaik, mely beleillik Jack kirakós játékába. A kérdés az volt, Portlandben a merénylő miért nem vitt magával gépfegyvert? Harold Wilson három héttel a robbantás előtt eltörte a jobb kezét. Elesett a jeges járdán, és eltört a csuklója. Esélye sem lett volna, hogy fegyvert használjon, viszont láthatólag fontos volt, hogy a merényletre a kijelölt napon sor kerüljön. Ezért nem halasztották el, csak áttervezték a végrehajtás módját.

- Helyes – kommentálta Jack a hallottakat –, sokkal előrébb ugyan nem vagyunk, de legalább egyértelműen biztosak lehetünk abban, hogy a portlandi merénylet is a sorozat része. Egyúttal megállapítható, hogy képesek rövid idő alatt is egy nagy hatóerejű bombát készíteni, és azt eljuttatni a célállomásra. Mert Portlandben nem robbanómellényt használtak, hanem egy pusztító hatású bombát.

Peter nem sokkal később tiszteletét tette a csapatnál: a hír eljutott hozzá és úgy ítélte meg, bár ez egy apró eredmény, de a csapatszellem erősítése érdekében a személyes gratuláció egy megtérülő befektetés részéről.

- Mi a fő csapásirány jelenleg? – kérdezte, miután meghallgatta Helen ismertetőjét, és kifejezte elégedettségét az elért eredménnyel.

- Julia és John egy arcfelismerő programon dolgozik. A támadókról rendelkezésre álló fotók és videofelvételek alapján rekonstruáljuk, hogyan nézhettek ki a kilencvenes évek elején, aztán ezt összevetjük az akkor eltűnt gyerekek fényképével. Reméljük, lesz találat. Ez persze időigényes munka, napokig eltart.

- És sajnos kevésbé preventív jellegű, azaz az újabb, feltételezett támadók beazonosításában nem segít – állapította meg Peter. – Maximum Jack elméletét támaszthatja alá.