Michael Lackner - Visszatérés

- Esetleg kommunikálhatnánk a lakosság felé, hogy lehetőség szerint a fokozott terrorveszély miatt kerüljék tömegrendezvények helyszíneit – javasolta a belbiztonsági minisztériumból a CGI képviselője.

- Nem szeretnék pánikot kelteni – szögezte le Wilson.

- Óvatosan kell fogalmazni, de elterelésnek is jó. Fokozottabb az ellenőrzés azokon a helyeken, amelyeket a kolléganő javasolt, ugyanakkor nagyobb a lakossági figyelem a tömegrendezvényeken, koncerteken, színházakban – védte javaslatát a CGI képviselője. – Tudom így is kevés az esély a támadás elhárítására, de talán csökkenthető annak súlyossága.

- Kockázatos játék – vélte a miniszterhelyettes –, ám legyen. Remélhetőleg jól jövünk ki belőle. Hölgyeim és Uraim, köszönöm megjelenésüket, találkozunk jövő héten, kedden legkésőbb.

Az emberek felálltak és elindultak a kijárat felé. A miniszterhelyettes ránézett Peterre: szemével jelezte, hogy várjon, ne menjen még ki a tárgyalószobából.

- Igaza volt – mondta Peternek, mikor már csak ketten voltak a szobában –, de nyíltan nem adhatok igazat önnek, a politika mindig fontosabb az igazságnál. Szurkolok Jack csapatának. Amúgy Jack hogy van?

- Most már alakul; nagyon rossz állapotban volt mikor megtaláltuk, de ahogy látom, sokat dolgozik azon, hogy ismét visszanyerje régi formáját.

- Helyes, tartsa rajta a szemét, nem szeretném még egyszer elveszteni őt.

- Bár a politika mindig is fontosabb lesz az igazságnál – vigyorgott kesernyésen Peter, s aztán szó nélkül kilépett az ajtón.

- Barom – mondta búcsúzóul Wilson, de hangja sokkal inkább volt baráti, mint bántó.

Jack csapata igyekezett minden idejét és erejét a munkára koncentrálni. Csak aludni, fürödni és ruhát váltani jártak haza. Nick ugyan felvetette, hogy teljesen költözzenek ide az FBI épületébe, de Jack elvetette az ötletet. Kiégés ellen kell némi változatosság, még ha az csak jelképes is. Márpedig szükség van arra, hogy minden nap 100%-on pörögjön az agyuk. Peterrel abban maradtak, hogy vasárnap délután négykor leülnek átbeszélni közösen az addigi eredményeket, s aztán együtt elmennek vacsorázni valahová.

- Nos? – kérdezte Peter, mikor vasárnap délután ismét találkozott Jack csapatával.

- Haladunk, és vannak kisebb eredményeink. Azonban ezek egyelőre inkább az alapteóriát erősítik, és nem visznek közelebb a megoldáshoz – válaszolta Jack.

- Néhány helyszín bizonyítéktárát már sikerült újra átvizsgálnunk, és ezekben az esetekben sikerült egyértelmű igazolást találni a fonott zöld-sárga zsinór jelenlétére – jelentette Morrison ügynök –, ami alátámasztja az események közti összefüggést, illetve Jack teóriáját arról, hogy a Nagy nevű bombakészítőnek lehet köze a történtekhez. Természetesen valamennyi helyszínen rögzített bizonyítékot újra vizsgálunk annak érdekében, hogy az események közötti összefüggést kétséget kizáróan igazolni tudjuk.

- Volt pár perc szabad időm és volt egy kósza gondolatom – kapcsolódott be a beszélgetésbe Helen Nicholson –, megnéztem a szeptember 11-ei áldozatok névsorát. Találtam egyezőséget a Kennedy, Ewans és Bishop nevekre. Ezek a nevek szerepelnek a merényletsorozat ismert elkövetői között is. Arra vonatkozóan még nem találtam bizonyítékot, hogy a névazonos merénylők és áldozatok között volt-e kapcsolat, de természetesen ezt is vizsgálni fogjuk. Ami viszont egy sokkal ígéretesebb nyom, találtam az ikertorony áldozatai között egy Melinda Nagy nevű személyt, aki 2001-ben harminchat éves volt. A Nagy név túlságosan nem gyakori Amerikában, ebből gondoltam, lehet kapcsolat a feltételezett bombakészítővel. Sikerült kideríteni, hogy Melinda Nagy férje egy Frank Nagy nevű ember volt, aki a kilencvenes évek elején érkezett az Államokba a volt Szovjetunióból. Tehát lehetett ő – a Jack által korábban már említett – afganisztáni bombaszakértő. Melinda és Frank a kilencvenes évek közepén házasodtak össze. Melinda terhes volt az első gyermekükkel, amikor a szeptember 11-ei tragédia bekövetkezett.

- S hol van ez a Frank Nagy nevű ember? – vágott közbe izgatottan Peter.

- Nyoma veszett – hűtötte le a kedélyeket Helen. – Egy évvel az ikertornyok megsemmisülése után elköltözött a New York-i bérelt lakásukból. Oklahomába ment, de ott csak pár évig tudtuk életútját lekövetni. Alkalmi munkákból élt, egy kényszerszálláson lakott. Aztán 2006 kora tavaszán eltűnt, azóta semmit sem tudni róla. Az országot feltehetően nem hagyta el, de semmilyen egészségügyi, banki, adózási, temetkezési rendszerben vagy nyilvántartásban nincs nyoma.

- Francba – morogta Peter, s aztán önmaga igazolása érdekében hozzátette –, akkor mégiscsak van kapcsolat a merényletsorozat és szeptember 11. között.

- Igen, ez egyértelműen mutatja a kapcsolatot, ugyanakkor egyáltalán nem bizonyítja, hogy ez lenne az indíték – ellenkezett Jack. – A történet szerintem a gyerekrablásokkal kezdődött a kilencvenes évek elején.

- Ezt már fejtegetted korábban is, de erre persze nincs még semmi bizonyítékunk – vágott közbe Peter.

- Még nincs, de hamarosan lesz – erősködött Jack. – Véleményem szerint Nagy nem lehetett a történet része a kilencvenes évek elején, hiszen 2006-ig egyértelműen lekövethető életet élt itt az Államokban. Az elképzelhető, vagy akár biztosra is vehető, hogy feleségének és születendő gyerekének elvesztése összehozta őt a merényletsorozat szellemi atyjával, és így aktív részese lett a támadásoknak. Ugyanakkor határozott véleményem, hogy nem ő találta ki az egészet, nem ő irányítja a támadásokat. Valaki más, akinek viszont nem szeptember 11. a mozgatórugója.

- Sosem értettem a megérzéseid mögött levő érveket – állapította meg Peter –, de be kell vallanom, a végén mindig igazolást nyert, hogy volt alapja a feltételezéseidnek.

- Hiányolom az iszlám szálat ahhoz, hogy egyértelműen szeptember 11-hez kössem. Az eddigi célpontok nem kapcsolódnak semmilyen vallási intézményhez, emiatt nem feltételezem a bosszút sem. Nem arról van szó tehát, hogy iszlám fanatikusok ünnepelni készülnek a tizenötödik évfordulón, vagy amerikai hazafiak revánsot szeretnének venni. Átlag Amerikát támadják átlag amerikaiak, de azért teljesen nem zárható ki a szeptember 11-ei terrortámadással való összefüggés. Nagy feltételezett részvétele az eseményekben legalábbis erre utalhat – vigasztalta Jack a főnökét, aki gondolataiban folyamatosan kereste a kapcsolatot az ikertornyok elleni támadással.

- Még egy apró eredmény – szerénykedett Bogdanov ügynök. – Valamivel többet tudunk a petersburgi bankrablóról is. Neve Alan Page, volt tengerészgyalogos, de ezt eddig is tudtuk róla. Arról viszont eddig nem volt információnk, mit csinált korábban, mielőtt tengerészgyalogos lett.

- S mit tudtunk meg, mit csinált korábban? – kérdezte Peter.

- A rendőrségi aktából, ami a nyomozás során készült, csak az alábbi információ derült ki: a bankrabló veterán tengerészgyalogos volt. Az utolsó iraki küldetése óta élt Petersburgban, szép lassan anyagilag és fizikailag leépülve. Az Irakban látott borzalmak okozta lelki sebek nála sosem gyógyultak be, bárhová is ment dolgozni, néhány hónap után mindenhonnan kirúgták, mert a legváratlanabb pillanatban tört ki rajta az őrjöngés. Ilyenkor válogatás nélkül üvöltözött kollégáival, ügyfeleivel, mindenkiben az ellenséget látva. Összeférhetetlensége ebben a négy évben oda vezetett, hogy munkanélkülivé, majd idővel hajléktalanná vált. Ennyi.