Harry Harrison - Bill, a galaktika hőse

— Sört! — mordult fel az őrmester, majd: — Az Űrhajósok Panaszát!

Az egyrobotos együttes felidézte a régi dal lágy melódiáit, és mire az eke elérte a mező határát, két harmatcseppes korsó sör pihent a kerítésen.

— Ez tényleg jó zene — mondta a szántó fiú.

— Igyál meg velem egy sört! — javasolta az őrmester, és egy kis fehér port szórt bele a kezében rejtett zacskóból.

— De még mennyire, hogy iszok ebben a f-f… nagy hőségben, amikor olyan…

— Mond csak ki, hogy fene , fiam, hallottam már ezt a szót.

— Mama nem szereti, ha csúnyát mondok. Milyen szép hosszú agyarai vannak, uram.

Az őrmester megpendítette az egyik agyarát.

— Egy ilyen nagyfiú, mint te, nem zavartatja magát egy kis szitkozódás miatt. Ha katona lennél, bármikor mondhatnád, hogy fene… sőt még azt is, hogy köcsög, ha a kedved úgy tartja.

— Nem hinném, hogy szeretnék ilyesmit mondani — pirult el a fiú sötét, barna bőre alatt. — Köszönöm a sört, de folytatnom kell a szántást. Mama azt mondta, hogy ne álljak szóba katonákkal.

— A mamádnak igaza van, legtöbbjük piszkos, szitkozódó, részeges gazember. Mondd csak, szeretnéd látni egy új robotöszvér modelljének a képét, amely ezer órát is tud menni olajozás nélkül?

Az őrmester hátranyújtotta a kezét, és az egyik robot dianézőt rakott bele.

— Jól hangzik!

A fiú szeméhez emelte a dianézőt, és még mélyebben elpirult.

— Itt nincs öszvér, uram, ez egy lány, és a ruhája nincs…

Az őrmester gyorsan odanyúlt, és megnyomott egy gombot a dianéző tetején. Valami kattant benne, és a farmerfiú dermedten, megmerevedve állt. Nem mozdult, nem is moccant, amikor az őrmester odanyúlt, és elvette a kis gépet a béna ujjak közül.

— Fogd ezt a tollat! — mondta az őrmester, és a fiú ujjai rázáródtak. — Most írd alá ezt az űrlapot itt, ahol azt mondja, újonc aláírása… — A toll sercegett, és ekkor hirtelen éles sikoly hasított a levegőbe.

— Az én Charlie-m! Mit művelnek az én Charlie-mmal? — Egy idős, ősz hajú nő jajveszékelt, lefelé szaladt a dombról.

— A fia most már gárdista, hogy növelje a Császár dicsőségét — mondta az őrmester, és odaintette a robotszabót.

— Ne… kérem! — rimánkodott az asszony. — Egy fiamat már elvesztettem, nem volt elég… — Felpillantott a könnyein keresztül. — Hiszen te… te az én fiam vagy! Az én Billem hazajött! Még ennek az agyarnak, a sebhelyeknek, a fekete és fehér kéz meg a műláb ellenére is felismerlek, egy anya mindig felismeri a gyermekét!

Az őrmester homlokát ráncolva nézett le az asszonyra.

— Azt hiszem, igaza lehet — mondta. — Tudtam, hogy a Phigerinadon II név ismerősen hangzik.

A robotszabó befejezte munkáját, és a paprikapiros kabát fényesen csillogott a napon, az egy molekulányi vastag bakancsok ragyogtak.

— Sorakozó! — ordította Bill, és az újonc átmászott a falon.

— Billy, Billy… — jajgatott az asszony. — Ő a te kisöcséd, Charlie! Ugye, nem akarod elvinni az öcsédet katonának?

Bill az anyjára gondolt, majd a kisöccsére, Charlie-ra, majd arra az egy hónapra, amit a szolgálati idejéből elengednének minden egyes besorozott újonc után, és habozás nélkül válaszolt:

— Dehogynem!

A zene felharsant, a katonák menetellek, az anya sírt — az anyák általában sírnak —, és az ügyes kis zenekar végigdübörgött az úton, le a hegyről, és végül eltűnt szem elől a naplementében.

Harry Harrison

Bill, a galaktika hőse

Regény

PHOENIX KÖNYVEK

DEBRECEN

Eredeti cím: Bill, the Galactic Hero

Copyright © Harry Harrison, 1965

All rights reserved!

A fordítás a Penguin Books 1983-as kiadása alapján készült

A borítón Szendrei Tibor festménye

Fordította: Nemes István

Hajóstársamnak, BRIAN W. ALDISS-nak,

ki szextánssal a kezében mindannyiónk számára meghatározza az irányt.

Hungarian edition © by Phoenix Könyvkiadó, 1992

Hungarian translation © by Cherubion Kft., 1992

HU ISSN 0865-2953

ISBN 963 7457 32 1

PHOENIX

Könyvkiadó és Terjesztő Kft.

Felelős kiadó Tóth Csaba ügyvezető

Szedte és tördelte a Hajja Fiai

Nyomta az Alföldi Nyomda

A nyomdai megrendelés törzsszáma: 7372.66-14-2

Felelős vezető: Szabó Viktor vezérigazgató

Terjedelem: 8 (A/5) ív

Készült Debrecenben, az Úr 1992. évében