Terry Pratchett - A mágia színe

A szájához kapta a kezét, Széltoló azonban már ráemelte reszkető mutatóujját.

— Újjászületés? — mondta izgatottan. Szóval a misztikusok tanításai igazak?

— Nem ismerek el semmit — mondta a Görvély óvatosan. — Kicsúszott a számon. Nos, akkor felkészültél a halálra?

— Nem — válaszolta Széltoló.

— Ahogy tetszik — vont vállat a démon, és profi mozdulattal meglendítette kaszáját. A borotvaéles penge azonban csak a levegőt hasította, mert Széltoló már nem volt ott. Ami azt illeti, ekkorra már jó pár öllel lejjebb volt, s a távolság másodpercről másodpercre nőtt, mivel a választott faág ezt a pillanatot választotta, hogy letörjön, és tovább küldje a balszerencsés varázslót rövid időre megszakított csillagközi utazásán.

— Azonnal gyere vissza! — kiabálta a démon.

Széltoló nem válaszolt neki. Hason feküdt a süvítő levegőben, és a rohamosan ritkuló fellegekre meredt.

Aztán a fellegek elmaradtak.

Odalentről Széltolóra kacsintott a Világegyetem. Ott volt Nagy A’Tuin, a kráterekkel pettyezett páncélú, lomha óriás. Ott volt a Korongvilág apró holdja. Ott hunyorgott az a távoli fénypont, ami csakis a Potens Utazó lehetett. És ott voltak a csillagok, akár a fekete bársonyra szórt gyémántpor — a csillagok, melyek csalogatják, s végül magukhoz hívják a legvakmerőbbeket…

Az egész Teremtés arra várt, hogy Széltoló betoppanjon.

És ő megtette.

Úgy tetszett, amúgy sincs más választása.

Jelen ponton talán nem fölösleges néhány szót szólnunk a korong rendszerének formájáról és kozmológiájáról.

Mint sejthető, a korongon két uralkodó irány létezik: tengelyfelé és peremfelé. Azonban, mivel a korong maga is forog, s nyolcszáz naponként körbefordul (hogy egyenlően ossza el a terhet a hordozó vastagbőrüeken; legalábbis krulli Reforgule szerint), ismert két kisebb irány is, mégpedig: forgásirány és forgásellenirány.

Mivel a korong apró napocskája rögzített pályán mozog, miközben a világ méltóságteljes lassúsággal forog alatta, a következtetés egyértelmű: egy korongév nem négy, hanem nyolc évszakból áll. A nyarak azon időszakok, amikor a nap felkel vagy lenyugszik a Perem legközelebbi pontján a telek pedig azon alkalmak, amikor a körívre húzott érintőre merőlegesen kel vagy nyugszik.

Így tehát a Körkörös-tenger körüli földeken az év Disznólesés Éjjelén kezdődik, aztán a tavasz következik, majd beköszönt az első nyárközép (Kisistenek Napja), melyet az első Őszidő követ, benne az év Telét jelző nap, a Borzadály, majd a másodlagos tél (mely egyébiránt tengelytél néven is ismert, lévén, hogy ilyenkor a nap a tengely irányában kel fel). Aztán jön a második tavasz nyár kettővel szorosan a nyomában. Az év háromnegyed részét a Mindenhájjalkentek jelzi — a legendák szerint az év egyetlen éjszakája, amikor a boszorkányok és boszorkánymesterek békésen szundítanak ágyukban. Aztán lehullanak a levelek, és fagyos éjszakák közepette beköszönt az ellentengelytél, és az új Disznólesés Éjjele fagyott drágakőként kucorog a közepén.

Mivel a Tengelyföldet szinte sohasem melegíti föl az erőtlen nap, az ottani területeket örök bilincsbe veri a fagy. A Perem ezzel szemben a napfényes szigetek és balzsamos napok vidéke.

Egy koronghét természetesen nyolc napból áll, és nyolc szín van a spektrumban. A nyolcas meglehetősen okkult jelentőségű szám a korongon, és a varázslók soha, de soha nem mondják ki.

Hogy a fentebb említett körülmények miért ilyenek, nem egészen világos, de némi magyarázatot ad arra, miért van az, hogy a korongon az isteneket nem annyira imádják, mint inkább átkozzák.