Terry Pratchett - Mozgó képek

A hangja elakadt. A tömeg várakozóan nézett rá. Nem úgy néztek rá, mintha ő lenne az egyetlen reményük. Úgy néztek rá, mintha ő lenne a bizonyosságuk.

Hallotta, hogy egy kisgyermek megkérdi: — Most mi lesz, mami?

A kövér nő, aki ölében tartotta, nagyon határozottan így felelt: — Egyszerű. A fiú nekiront és az utolsó pillanatban megállítja. Mindig úgy történik. Már láttam őt így cselekedni.

— Még sohasem cselekedtem így! — tiltakozott Viktor.

— Láttam , amikor megtette — válaszolta önelégülten a nő. — A Paszta Fiaiban . Amikor az ifjú hölgy, ez ni — röviden meghajolt Ginger felé — ült azon a lovon, ami ledobta őt majdnem a szakadékba, és maga odavágtatott és visszarántotta az utolsó pillanatban. Nagyon hatásos volt szerintem.

— Az nem A Paszta Fiaiban volt — közölte egy idősebb férfi tudálékosan, miközben megtömte pipáját. — Hanem A Trollok Völgyében .

— A Fiakban — helyesbített egy sovány nő mögüle. — Én csak tudom, húszszor néztem meg.

— Igen, az tényleg nagyon jó volt, ugye — jegyezte meg az első asszony. — Valahányszor látom azt a jelenetet, amikor a lány elhagyja őt és ő odafordul hozzá és azzal a pillantással nézi, elsírom magam…

— Elnézést, de az nem A Paszta Fiaiban volt — mondta a férfi lassan és eltökélten ejtve ki a szavakat. — Maga a híres köztéri jelenetre gondol a Persellö Szenvedéjekben .

A kövér asszonyság megfogta Ginger ellen nem álló kezét és megveregette.

— Rendes pasit fogott ki magának — jelentette ki. — Mindig, minden egyes alkalommal megmenti magácskát. Ha engem hurcolnának el az őrült trollok, az én uram egy szót se szólna, csak megkérdezné, hová szeretném, ha elküldené a cuccaim.

— Az én férjem ki nem mozdulna a karosszékéből, még ha sárkányok falnának föl se — közölte a sovány nő. Gyöngéden megbökte Gingert. — De több ruhát kellene viseljen, kisasszony. Amikor legközelebb elhurcolják, hogy majd meg lehessen menteni, ragaszkodjon ahhoz, hogy magával vihessen egy meleg kabátot. Nem tudok úgy ránézni magára a vásznon, hogy ne gondoljam magamban, ez a lány kihívja maga ellen a kiadós megfázást, ha így jár-kel.

— Hol van a fickó kardja? — érdeklődött a gyermek belerúgva anyja sípcsontjába.

— Gondolom, máris megy érte — felelte az anya és bátorító mosolyt vetett Viktorra.

— Ööö. Igen — mondta Viktor. — Gyere, Ginger! — Megfogta a lány kezét.

— Adjatok utat a fiúnak! — kiáltotta a pipázó parancsolóan.

Megtisztult körülöttük a tér. Ginger és Viktor látták, hogy ezer reménykedő arc lesi őket.

— Ezek azt hiszik, hogy mi valódiak vagyunk — nyögte Ginger. — Senki sem tesz semmit, mert azt hiszik, te vagy a hős, az istenek szerelmére! És mi nem tehetünk semmit! Ez az Izé nagyobb, mint mi ketten együtt!

Viktor mereven bámult le a macskakövekre. Valószínűleg emlékszem egy-két varázsigére, gondolta, ám a közönséges varázslatnak semmi haszna a Tömlöc Létsíkokkal szemben. És abban is tuti biztos vagyok, hogy a valódi hősök nem lebzselnek az éljenző tömegek közepén. Ők elvégzik a munkát. A valódi hősök, mint szegény, öreg Gaspod. Senki sem veszi őket észre, csak utólag. Ez a valóság.

Lassan fölemelte a fejét.

Vajon tényleg ez a valóság?

A levegő sistergett. Van másféle mágia is. És most vadul csattog a világban, miként az elszakadt film. Bárcsak megragadhatná…

A valóság nem kell valóságos legyen. Talán, ha megfelelőek a körülmények, csak annak kell lennie, amit az emberek hisznek…

— Állj hátrébb! — suttogta.

— Mit fogsz csinálni? — kérdezte Ginger.

— Megpróbálkozom némi Holivud-féle varázslattal.

— Holivudban nincs semmi varázslat!

— Én… azt hiszem, van. Csak másfajta . Mindnyájan érezzük. Van mágia, csak meg kell találni!

Néhányszor mélyet lélegzett, és hagyta, hogy a tudata lassan kihámozza az igazságot.

Ez a titok. Megcsinálod anélkül, hogy gondolkoznál. Csak hagyod, hogy kívülről jöjjenek az utasítások. Ez is csak egy feladat. Csak érzed a képdoboz lencséjét magadon, és máris másik világba pottyansz, egy olyan világba, amely csupán izgő-mozgó ezüstszínű négyszög.

Ez a titka. A mozgó.

A közönséges mágia csupán mozgatja a dolgokat. Nem képes létrehozni egy valóságos dolgot, amely egy másodpercnél tovább létezne, mert ahhoz rengeteg erő kell.

Ám Holivud könnyedén létrehoz dolgokat újra és újra, tucatszor egy másodperc alatt. Nem kell, hogy sokáig tartsanak. Csak az kell, hogy elég sokáig tartsanak.

Ám Holivud varázslatát csak Holivud szabályainak engedelmeskedve teremtheted meg…

Kinyújtotta sziklaszilárd kezét a sötét égbolt felé.

Világítás!

Szőnyegvillámlás világította meg az egész várost.

Képdoboz!

Gaffer bőszen forgatta a kurblit.

Felvétel!

Senki sem látta, honnan jött a ló. Csak ott termett , átszökkenve a tömeg feje fölött. Fehér volt, rengeteg imponáló ezüstverettel a zablán, gyeplőn és kantáron. Viktor nyeregbe pattant, amikor az állat elvágtázott mellette, aztán hatást keltően fölágaskodtatta, hogy lábával kapáljon a levegőben. Kirántotta a kardot, ami egy másodperccel korábban még nem volt ott.

A kard és a ló csaknem észrevehetetlenül villogott.

Viktor mosolygott. A fény megcsillant a fogán. Csing . Csillanás igen, ám hang nincs; még nem találták föl a hangosfilmet.

Higgy benne! Ez a módja. Sose hagyd abba a hivést! Ámítsd el a szemet és elámítottad az agyat.

Aztán elporzott a nézők éljenző sorai között az Egyetem és a nagyjelenet felé.

A kurbliman lazított. Ginger megütögette a vállát.

— Ha abbahagyod a kurbli forgatását — közölte kedvesen —, kitöröm az átkozott nyakad!

— De Viktor már majdnem kívül van a felvételen…

Ginger Motolla Alánk ősöreg tolószéke felé lökte a kurblimant és olyan mosollyal ajándékozta meg a vén varázslót, amitől kis zsírfelhők gőzölögtek ki a fülén.

— Elnézést — szólalt meg a lány fullasztó hangon, melynek hatására minden mágus minden lábujja összegömbölyödött a hegyesorrú cipőkben —, de nem kérhetnénk kölcsön magát egy percre?

— Hé-héj! Lassan a testtel!

… vuamm… vuamm…

Abrand Stib természetesen tudott a vázáról. Mindegyik hallgató elzarándokolt oda, hogy vessen rá egy pillantást.

Ám nem szentelt neki különösebb figyelmet, miközben a folyosón osont, újabb kísérletet téve egy estényi szabadság megszerzésére.

…vuamm vuamm VUAMM VUAMM VUAMMMMM vuamm .

Nem kell mást tegyen, csak átvág a kerengőkön és…

TTYALP.

Mind a nyolc cserépelefánt egyszerre lőtt ki labdacsot. A rezográf fölrobbant, s olyasmivé változtatta a tetőt, amilyen a borsszóró.

Egy-két perccel később Abrand nagyon óvatosan föltápászkodott. A kalapja pusztán lyukak gyűjteménye volt, amelyet csak szálak tartottak össze. Az egyik füléből is kiszakadt egy darabka.

— Csak egy italt szerettem volna — motyogta bambán. — Mi abban a rossz?

A Könyvtáros a Könyvtár kupoláján lapult és az utcákon rohangászó tömeget figyelte, miközben az óriási szörnyalak közelebb támolygott.

Kissé meglepődve vette észre, hogy azt valamiféle átlátszó ló követi, amelynek patái nem csapnak zajt a macskaköveken.