Frank Herbert - A Dűne

— Igen. Miért?

— Ki hallhatja még?

— Csak a munkacsoportok, akik ezen a területen vannak. Így kisebb az interferencia.

A hangszóró megint megreccsent, majd:

— Itt a Delta Ajax kilences. Ki kapja a jutalmat azért az észlelésért? Vétel.

Halleck a hercegre pillantott.

— Jutalom van kitűzve a fűszerrakomány arányában annak, aki az első féregjelzést adja. Tudni szeretnék, hogy…

— Közöld velük, ki észlelte elsőnek a férget — mondta Halleck.

A herceg bólintott.

Kynes tétovázott, aztán a szájához emelte a mikrofont.

— Észlelési jutalom Leto Atreides hercegnek. Ismétlem: Leto Atreides hercegnek. Vége.

A hangszóróból érkező hang színtelen volt, és légköri zavar ropogása torzította:

— Vettük, köszönjük.

— Most pedig mondd meg nekik, hogy osszák szét a jutalmat maguk között — utasította Halleck. — Mondd meg, hogy ez a herceg kívánsága!

Kynes mély lélegzetet vett, aztán:

— A hercegnek az a kívánsága, hogy osszátok szét a jutalmat a legénység között! Vétel.

— Nyugtázva és köszönjük — mondta a hang.

A herceg megszólalt:

— Elfelejtettem megemlíteni, hogy Gurney igen tehetséges a propaganda területén is.

Kynes értetlen arckifejezéssel fordult Halleck felé.

— Ebből az emberek tudni fogják, hogy a herceg törődik a biztonságukkal — mondta Halleck. — Híre fog menni. A területi üzemi frekvenciát használtuk, nem valószínű, hogy Harkonnen-ügynökök hallották volna. — Kitekintett a kísérő gépekre. — És elég erősek vagyunk. Megérte a kockázatot.

A herceg nagy ívben a fűszergyárból kitóduló hoirtokfelhő felé kanyarodott a géppel:

— És most mi lesz?

— Valahol itt kell lennie a közelben egy légivagonnak — mondta Kynes. — Idejön és elviszi a fűszereseket.

— Mi van, ha a légivagon tönkremegy? — kérdezte Halleck.

— Olykor csakugyan előfordul, hogy le kell mondani a fűszergyárról — mondta Kynes. — Kerüljünk közelebb, uram, érdekes látvány lesz!

A herceg összeráncolta a homlokát, a keze sebesen járt a karokon, ahogy belekerültek a fűszergyár fölött örvénylő levegőbe.

Paul lenézett, látta, hogy még mindig tódul ki a homok az alattuk elterülő fém- és műanyag monstrumból. Úgy festett, mint valami hatalmas, sárga-kék csíkos bogár, hosszú karokon támaszkodott maga körül a sok hernyótalpra. Paul látta, hogy elöl egy hatalmas, felfordított tölcsér alakú orr nyúlik bele a sötét homokba.

— A színéről ítélve dús fűszergyárat találhattak — jegyezte meg Kynes. — Az utolsó pillanatig dolgozni fognak.

A herceg több energiát adott a szárnyaknak, megmerevítette őket, mielőtt meredeken leereszkedett, aztán siklórepülésben körözni kezdett a fűszergyár fölött. Két oldalpillantással meggyőződött róla, hogy a kísérő gépek tartják a magasságukat, és fölötte köröznek.

Paul szemügyre vette a fűszergyár csöveiből kitóduló sárga felleget, aztán a sivatag felé pillantott, a közeledő féregnyomra.

— Nem kellene hallanunk, ahogy a légivagont hívják? — kérdezte Halleck.

— Általában másik frekvenciát szoktak használni — mondta Kynes.

— Nem kellene két légivagonnak készenlétben állnia mindegyik fűszereshez? — kérdezte a herceg. — Huszonhat embernek kell odalent lennie azon a gépen, nem számítva az értékes berendezést.

Kynes azt mondta:

— Nincs elég tar…

Elhallgatott, mert a hangszóróból indulatos hang tört elő:

— Látja valaki a vagont? Nem felel!

Hangzavar csapott ki a hangszóróból, aztán elfojtotta egy hangos sípolás. Csend lett. Az első hang szólalt meg:

— Sorban kérek jelentést! Vétel.

— Egyes figyelő: semmi. Vétel.

— Kettes figyelő: semmi. Vétel.

— Hármas figyelő: semmi. Vétel.

— Négyes figyelő: semmi. Vétel.

A herceg lenézett. Az ornitopter árnyéka éppen áthaladta sárga-kék csíkos monstrumon.

— Csak négy figyelő van, igaz?

— Igen — mondta Kynes.

— Mi öten vagyunk — mondta a herceg. — A toptereink nagyobbak. Három embert mindegyik föl tud venni. Az ő figyelőik is elbírnak két plusz utast.

Paul végezte el a fejszámítást.

— Hárommal kevesebb — mondta.

— Miért nincs két légivagon mindegyik fűszereshez? — csattant föl a herceg.

— Nincs elég tartalék felszerelés — mondta Kynes.

— Annál inkább vigyáznunk kellene arra, ami van!

— Hová tűnhetett az a légivagon? — kérdezte Halleck.

— Kényszerleszállás, valahol látótávolságon kívül — mondta Kynes.

A herceg elkapta a mikrofont, a kapcsolóra tette az ujját, tétovázott.

— Hogyan veszíthették szem elől?

— A földet figyelik, hogy hol jelenik meg a féregnyom — mondta Kynes.

A herceg lenyomta a kapcsolót, beleszólt a mikrofonba:

— Itt a hercegetek beszél. Leszállunk, fölvesszük a Delta Ajax kilences legénységét! Minden figyelő engedelmeskedjék! A figyelők szálljanak le a keleti oldalon! Mi a nyugatira megyünk. Vége. — Előrenyúlt, beütötte a parancsnoki frekvenciát, megismételte az utasítást a kísérőinek, aztán visszaadta a mikrofont Kynesnak.

Kynes visszakapcsolt az üzemi frekvenciára, és egy hang dörgött a hangszóróból:

— … majdnem teljes rakományt! Majdnem teljesen tele vagyunk már fűszerrel! Nem hagyhatjuk itt egy rohadt féreg miatt! Vétel.

— Kit érdekel a fűszer? — csattant fel a herceg. Kikapta Kynes kezéből a mikrofont, beleszólt: — Fűszert mindig tudunk kitermelni. A gépeinken hárommal kevesebb hely van, mint ahányan vagytok. Húzzatok sorsot, vagy döntsétek el úgy, ahogy jónak látjátok, hogy ki jön. De jöttök, ez parancs! — Visszalökte Kynes kezébe a mikrofont, aztán azt morogta: — Bocsánat! — ahogy Kynes elkapta felsértett ujját.

— Mennyi időnk van? — kérdezte Paul.

— Kilenc perc — mondta Kynes.

— Ez a hajó erősebb, mint a többi — mondta a herceg. — Ha sugárhajtással szállunk fel, háromnegyed szárnnyal, még egy embert föl tudunk venni.

— Ez puha homok — mondta Kynes.

— Négy plusz utassal és sugárhajtású felszállással letörhetnek a szárnyak, Sire — mondta Halleck.

— De nem ezen a gépen — mondta a herceg. Hátrahúzta a vezérlőkart, ahogy a topter lesiklott a fűszergyár mellé. A szárnyak nekifeszültek a levegőnek, lefékezték a toptert. Húszméternyire állt meg a fűszerestől.

A gigászi gépezet már elnémult, homok sem jött a nyílásaiból. Csak valami halk zörgés hallatszott belőle, amely felhangosodott, amikor a herceg kinyitotta a gép ajtaját.

Abban a pillanatban megcsapta az orrukat a fahéjszag, sűrűn, csípősen.

A figyelőgép hangos szárnycsapkodással leereszkedett a homokra a fűszeres túloldalán. A herceg kísérő gépe is lesiklott, mellette landolt.

Paul ránézett a fűszergyárra, és látta, hogy valamennyi ornitopter eltörpül mellette — mint a szúnyogok a szarvasbogár mellett.

— Gurney és Paul, dobjátok ki azt a hátsó ülést — mondta a herceg. Kézi erővel kicsörlőzte a szárnyakat háromnegyed részig, beállította a szögüket, ellenőrizte a sugárhajtómű vezérlését. — Most meg miért nem jönnek elő abból a nyavalyás gépből?

— Remélik, hogy megjön a légivagon — mondta Kynes. — Van még pár percük. — Kelet felé pillantott.

Minden tekintet arra fordult. Semmi jelét nem látták a féregnek, de valami súlyos, feszült aggodalom érzett a levegőben.