Frank Herbert - A Dűne

Kynesnak számításba kellett vennie a Ligát is. Máris egy egész vagyont kellett fűszerben kifizetni a Ligának azért, hogy ne engedjen időjárás-figyelő műholdakat és más kíváncsiskodókat az Arrakis fölé.

Nem lehetett figyelmen kívül hagyni a fremeneket sem. A fremeneket különösen nem, a szélcsapdáikkal, a vízkincsek köré szerveződött szabályellenes földbirtokaikkal, újsütetű ökológiai műveltségükkel és azzal az álmukkal, hogy az Arrakis hatalmas területeit először átmenetileg prérivé, aztán összefüggő erdőséggé varázsolják.

A grafikonokból kijött egy szám. Kynes közölte. Három százalék! Ha az arrakisi növényzet három százalékát sikerül bevonni a szénvegyületek előállításába, létrejön az önfenntartó ciklus.

„De mennyi idő alatt?” — követelőztek a fremenek.

„Ja persze, az idő… úgy háromszázötven év alatt.”

Igaz volt tehát, amit ez az umma mondott a kezdet kezdetén: a várva várt eredményt nem éri meg senki közülük, de még az ük-ük-ükunokáik sem — mindazonáltal elérkezik majd!

A munka folytatódott: építettek, ültettek, ástak, tanították a gyermekeiket.

Aztán Kynes, az umma elpusztult, amikor beomlott a barlang a Gipszmedencénél.

Akkorra a fia, Liet-Kynes már tizenkilenc éves volt, teljes jogú fremen és mesterhajtó, aki addig már több mint száz Harkonnent küldött a másvilágra. A császári megbízatás, amelyért Kynes korábban a fia nevében folyamodott, minden további nélkül megérkezett. A faufreluchok merev osztályszerkezetének itt megvolt a maga módszeres célja: a fiút arra képezték ki, hogy az apja nyomdokába lépjen.

Ekkorra ki volt jelölve az út, és az ökológus fremenek már elindultak rajta a céljuk felé. Liet-Kynesnak már csak figyelnie kellett, noszogatnia őket, lesni, mit csinálnak a Harkonnenek… egészen addig, amíg bolygójára meg nem érkezett egy Hős.

Muad-Dib eljövetele előtt az Arrakis fremenjei olyan vallást gyakoroltak, amelynek a gyökereit minden valláskutató fölismerheti a Maometh Saari ban. Sokan kimutatták már a nagymértékű átvételeket egyéb vallásokból. A legközönségesebb példa a Himnusz a vízhez , amelyet közvetlenül az Orániai Katolikus Liturgia Kézikönyvé ből vettek át, s amely esőfelhőkért könyörög, márpedig az Arrakison emberfia soha nem látott esőfelhőt. Vannak azonban ennél alapvetőbb egyezések is a fremenek Kitab al-Ibar ja és a Biblia , az Ilm és a Fiqh tanításai között.

Ha bármiféle összehasonlítást akarunk tenni azok között a vallási hitek között, amelyek Muad-Dib ideje előtt uralkodtak az Impériumban, azokkal a fontosabb erőkkel kell kezdenünk, amelyek szerepet játszottak a hitek kialakulásában. Ezek a következők voltak:

1.A Tizennégy Bölcs követői. Az ő szent könyvük volt az Orániai Katolikus Biblia , s az ő nézeteiket fejezik ki a Kommentárok , valamint az Ökumenikus Fordítók Bizottsága (ÖFB) által előállított egyéb irodalom.

2.A Bene Gesserit. Ők maguk előtt is tagadták ugyan, hogy vallási rend volnának, de az egész tevékenységüket a rituális miszticizmus szinte áthatolhatatlan fala vette körül, és a képzésük, jelképrendszerük, szervezetük, belső tanítási módszereik szinte teljesen vallási jellegűek voltak.

3.Az agnosztikus uralkodó osztály (ideértve a Ligát is), akiknek a szemében a vallás holmi cirkusz volt, amelynek a célja, hogy elszórakoztassa a népet és könnyen kezelhetővé tegye. Az ő hitük szerint lényegében minden jelenséget — még a vallási jelenségeket is — vissza lehetett vezetni mechanikus magyarázatokra.

4.Az úgynevezett Ősi Tanítások . Közöttük vannak azok, amelyeket a Zenszuni Vándorok őriztek meg az első, második és harmadik iszlám mozgalomból; Csuszuk nava-kereszténysége, a Lankiveilen és Szikunon uralkodó buddiszlám-változatok, a Mahanaja Lankavatara Összegező Könyvei , aztán a Delta Pavonis III. Zen Hekigansu ja, a Salusa Secunduson fönnmaradt Tavrah és a Talmudista Zabur , a sok helyütt föllelhető Obeah-rituálé , a caladani pundirizs-termesztők között fennmaradt Muad-Kvurán a maga tiszta Ilm jével és Fiq hjával, a hinduista maradványok, amelyek megtalálhatók az egész világmindenségben az elszigetelt kis piontelepeken, végül pedig a Butleri Dzsihad .

Van egy ötödik erő is, amely a maga módján formálta a vallási hiedelmeket, de ennek a hatása olyan általános és alapvető, hogy megérdemli a kiemelést.

Ez az erő természetesen az űrutazás — és ha a vallásról van szó, megérdemli, hogy így írjuk le:

Az emberiség áthatolása az űr mélységein páratlan hatást gyakorolt a vallásra a Butleri Dzsihadot megelőző száztíz évszázad során. Először is a korai szakaszban az űrutazás, noha általános volt, jórészt szabályozatlanul, lassan és megbízhatatlanul folyt, a módszerei pedig a Liga monopóliuma előtt igencsak vegyesek voltak. Az első űrbéli élmények, amelyeket hézagosan és jókora torzításokkal adtak tovább, valóságos fölhívást jelentettek a képtelen, misztikus spekulációkra.

Az űrélmény azonnal más ízt és más értelmet adott a teremtésről alkotott elképzeléseknek. A különbség észrevehető még az időszak legmagasabb szintű vallási alkotásaiban is. A vallásokban a szent érzületet most megérintette a körös-körül tátongó sötétség anarchiája.

Olyan volt az egész, mintha Jupiter isten minden leszármazott alakjában visszavonult volna az őssötétségbe, s a helyére került volna egy nőnemű immanencia, egy sokarcú, rémületes küllemű és bizonytalan jellemű dolog.

Az ősi formulák összefonódtak, összegabalyodtak, ahogy alkalmazkodtak az új hódítások és az új heraldikai szimbólumok követelményeihez. A harc volt jellemző erre az időszakra, a harc egyfelől a vadállati démonok, másfelől a régi imádságok és invokációk között.

A harc kimenetele nem volt egyértelmű.

Ez alatt az időszak alatt azt mondták, hogy a Genezis új értelmezése szerint Isten szava így szól:

„Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a világegyetemet és vonjátok uralmatok alá, és uralkodjatok mindenféle különös állaton és élő teremtményen a végtelen levegőegekben, a végtelen számú földön és alattuk.”

Olyan varázslónők ideje volt ez, akiknek valóságos volt a hatalma, olyan varázslónőké, akiknek sohasem kellett hencegniük vele, hogy puszta kézzel meg tudják markolni a zsarátnokot.

Aztán jött a Butleri Dzsihad — két nemzedéknyi káosz. A gépi logika istenét a tömegek letaszították a trónjáról, és új gondolat született: „Az ember nem pótolható.”

A két nemzedéken át tomboló erőszak thalamikus szünetet jelentett az egész emberfajnak. Az emberek szemügyre vették isteneiket és rítusaikat, és látták, hogy mindkettőt kitölti minden elegyek legrettenetesebbike: a nagyravágyást elborító félelem.

Lassan, óvatosan elkezdődtek a találkozók és eszmecserék azok között a vallási vezetők között, akiknek a hívei előzőleg milliárdok vérét ontották ki. Ezt az irányzatot erőteljesen pártfogolta az Űrliga, amely akkorra már félig-meddig kiépítette a maga csillagközi űrutazási monopóliumát, és a Bene Gesserit is, amely egy szervezetbe fogta össze a varázslónőket.