Frank Herbert - A Dűne

„Amikor a vallás és a politika egy kocsin ül, és azt a kocsit egy eleven szent ember (baraka) hajtja, akkor semmi sem állhat az útjukba.”

Részlet abból a Summából, amelyet saját ügynökei állítottak össze Lady Jessica kívánságára, közvetlenül az Arrakis-ügy után. Ezt a beszámolót a szokásosnál sokkal értékesebbé teszi a szókimondása.

Mivel a Bene Gesserit évszázadokon át egy félig misztikus iskola álcája mögé rejtőzve folytatta szelektív embernemesítő programját, hajlamosak vagyunk arra, hogy többre tartsuk, mint amit a jelek szerint megérdemel. A Bene Gesserit arrakisi próbatételének elemzése arról árulkodik, hogy a rend a legkevésbé sem volt tudatában tulajdon szerepének.

Föl lehetne hozni, hogy a Bene Gesserit csak azokat a tényeket vizsgálhatta meg, amelyek a rendelkezésére álltak, és nem tudott közvetlenül hozzáférni a próféta, Muad-Dib személyéhez. A rend azonban előzőleg már legyőzött komolyabb nehézségeket is, és ez a hibája súlyosabb volt minden korábbinál.

A Bene Gesserit-terv célja annak a lénynek a kitenyésztése volt, akit a „Kwisatz Haderach” névvel illettek. Ez a kifejezés olyasvalakit jelentett, „aki egyszerre sok helyen lehet”. Egyszerűbben szólva olyan ember volt a céljuk, akinek a szellemi ereje lehetővé teszi a magasabb rendű dimenziók fölfogását és fölhasználását.

A fajnemesítésük célja egy szuper-Mentát volt, egy olyan emberi számítógép, amelyben megvannak a Liga navigátorainak jövőbe látó képességei. Most szenteljük a figyelmünket a következő tényeknek:

Muad-Dib, született Paul Atreides, Leto herceg fia volt, azé a Leto hercegé, akinek a vérvonalát már több mint ezer éve figyelték. A próféta anyja, Lady Jessica a természetes lánya volt Vladimir Harkonnen bárónak, és a magában hordozott génanyag rendkívüli fontosságát már kis híján kétezer éve ismerték a nemesítési program résztvevői. Lady Jessica a Bene Gesserit szülötte és neveltje volt, és ily módon készséges eszköze kellett volna, hogy legyen a Tervnek.

Lady Jessica azt az utasítást kapta, hogy hozzon a világra egy Atreides-lányt. A: terv szerint ezt a lányt kellett volna pároztatni Feyd-Rautha Harkonnennel, Vladimir báró unokaöccsével, és kettőjük utódja nagy valószínűséggel a Kwisatz Haderach lett volna. Lady Jessica ehelyett, a saját bevallása szerint sem egészen tisztázott okokból, ellenszegült, és fiút szült.

Ennek már önmagában föl kellett volna hívnia a Bene Gesserit figyelmét arra a lehetőségre, hogy valami új és kontrollálhatatlan változó lépett be a tervükbe. De voltak ennél sokkal fontosabb figyelmeztető jelek is, amelyeket gyakorlatilag figyelmen kívül hagytak:

l.Ifjúkorában Paul Atreides tanúbizonyságát adta ama képességének, hogy megjósolja a jövőt. Tudták róla, hogy jövőlátomásai szoktak lenni, amelyek pontosak voltak, mélyrehatóak, és négy dimenzióban megmagyarázhatatlanok.

2.Gaius Helen Mohiam Tisztelendő Anya, a Bene Gesserit egyik főnökasszonya, aki próbára tette a tizenöt éves Paul emberi mivoltát, tanúsítja, hogy a fiú kínzóbb fájdalmat viselt el a próbatétel során, mint amit valaha is följegyeztek emberről. A Tisztelendő Anya mégsem hívta föl erre a figyelmet a jelentésében!

3.Amikor az Atreides-család megjelent az Arrakison, az ottani fremenek prófétaként üdvözölték az ifjú Pault, mint „a külvilágból szóló hangot”. A Bene Gesserit nagyon jól tudta, hogy egy Arrakis-féle zord bolygó viszontagságai között, a mindent elborító sivatagban, a nyílt vízfelületek teljes hiánya mellett, ahol a hangsúly az életben maradás legprimitívebb szükségleteire tevődött, elkerülhetetlenül nagyobb lesz az aránya a telepatikus képességekkel rendelkezőknek. A Bene Gesserit megfigyelői azonban elkendőzték ezt a fremen reagálást és azt a szembetűnő tényezőt is, hogy az arrakisi táplálkozásnak fontos eleme a fűszer.

4.Amikor a Harkonnenek és a Padisah Császár fanatikus harcosai visszafoglalták az Arrakist, és legyilkolták Paul apját, valamint az Atreides-katonák javát, Paul és az anyja eltűnt. Szinte azonnal jelentések érkeztek azonban arról, hogy egy új vallási vezető tűnt föl a fremenek között, egy Muad-Dib nevű férfi, akit megint „a külvilágból szóló hangként” üdvözöltek. A jelentésekből az is világosan kiderült, hogy az illetőt egy új Sayyadina, egy Tisztelendő Anya kíséri, „aki a tulajdon szülőanyja”. A Bene Gesserit rendelkezésére álló följegyzésekből egyértelműen kiderül, hogy a Prófétát a fremen legendák szavai szerint „egy Bene Gesserit-boszorkány hozza majd a világra”.

(Itt azzal lehetne érvelni, hogy a Bene Gesserit már évszázadokkal korábban éppen azért küldte el a Missionaria Protectivát az Arrakisra, hogy elültessen ott egy ilyesféle legendát arra az esetre, ha netán a rend valamelyik tagja ott rekedne és menedékre volna szüksége, és hogy „a külvilágból szóló hang” legendáját igazság szerint figyelmen kívül kellett hagyni, hiszen látszólag a szokásos Bene Gesserit-fogás volt. Mindez azonban csak akkor volna igaz, ha elfogadnánk, hogy a Bene Gesserit helyesen hagyta figyelmen kívül a Paul Muad-Dibre vonatkozó többi sokatmondó utalást is.)

5.Amikor kirobbant az Arrakis-incidens, az Űrliga kezdeményező lépéseket tett a Bene Gesserit felé. A Liga célozgatott arra, hogy a navigátorait, akik az arrakisi fűszer fölhasználásával idézik elő az űrhajók irányításához szükséges korlátozott jövőlátást, „nyugtalanította a jövő”, illetve „problémák tűntek föl a láthatáron”. Ez csak azt jelenthette, hogy valami csomópontot láttak, számtalan kényes döntés találkozásának helyét, amelyen túl az út rejtve maradt a jövőbe néző szemek előtt. Ez egyértelműen jelezte, hogy valamilyen hatóerő működik a magasabb rendű dimenziókban!

(A Bene Gesseriten belül néhányan már jóval korábban tudták, hogy a Liga nem avatkozhat bele közvetlenül a létfontosságú fűszerforrással kapcsolatos dolgokba, mert a Liga navigátorai a maguk kezdetlegesebb módján már bele-belepillantottak a magasabb rendű dimenziókba, legalábbis annyira, hogy rájöjjenek, hogy az Arrakison elkövetett legkisebb ballépésük katasztrofális következményekkel járna. Ismert tény volt, hogy a Liga navigátorai nem tudtak olyan utat-módot kifürkészni a jövőben a fűszer fölötti uralom megszerzésére, amelyen ne jelent volna meg pontosan egy ilyen kritikus pont. Kézenfekvő volt az a következtetés, hogy eszerint valami magasabb rendű hatalom tőlük függetlenül valóban a kezébe kaparintja a fűszert, és annak a megnyilvánulását látják maguk előtt, a Bene Gesseritnek azonban ez teljesen elkerülte a figyelmét!)

Mindezen tények alapján elkerülhetetlennek látszik az a konklúzió, hogy a Bene Gesseritnek az Arrakis-ügyben tanúsított ügyetlensége nem volt más, mint a része egy, az övékénél is magasabb rendű tervnek, amelyről sejtelmük sem volt!

(Szemelvények a Nemes Házak tagjainak életrajzaiból)

IV. SHADDAM (10 134–10 202)

A Corrino-házból származó nyolcvanegyedik Padisah Császár, aki 10 156-tól birtokolta az aranyoroszlános trónust (ekkor esett csomurki áldozatául az apja, IX. Elrod) addig, amíg 10 196-ban át nem adta az uralmat a legidősebb leánya, Irulan nevét viselő régensségnek. Uralkodásának legfontosabb eseménye az arrakisi lázadás volt, amelyért sok történész őt okolja, mert az udvari élet eseményeire és a hivatalos fényűzésre fordította idejét és energiáját. A Burzegek száma IV. Shaddam uralkodásának első tizenhat éve alatt megduplázódott. A sardaukarok kiképzésére fordított költségvetési tételek egyenletes csökkenést mutattak az arrakisi lázadást megelőző harminc év során. Öt leánya volt (Irulan, Chalice, Wensicia, Josifa és Rugi), törvényes fia egy sem. Négy leánya elkísérte, amikor visszavonult az uralkodástól. Felesége, Anirul, a Bene Gesserit titkos rangú tagja, 10 176-ban halt meg.