Frank Herbert - A Dűne

Az ÖFB elnöke, Ture Bomoko, a Zenszunik egyik ulemája, annak a tizennégy delegátusnak az egyike, akik sohasem vonták vissza a tanaikat (őket nevezte aztán a Tizennégy Bölcsnek a népszerű történelem), végül látszólag elismerte, hogy az ÖFB tévedett.

„Nem lett volna szabad új jelképek megalkotásával próbálkoznunk — mondta. — Rá kellett volna jönnünk, hogy nem szabad bizonytalanságot vinnünk az elfogadott hitbe, hogy nem szabad kíváncsiságot keltenünk Isten iránt. Napról napra szembekerülünk minden emberi dolog riasztó bizonytalanságával, mégis hagyjuk, hogy a vallásaink egyre merevebbek, egyre ellenőrzöttebbek, konformistábbak és elnyomóbbak legyenek. Miféle árnyék ez, amely rávetül az Isteni Parancsolat széles útjára? Nem más ez, mint figyelmeztetés, hogy az intézmények maradandóak, hogy a jelképek makacsul kitartanak akkor is, ha már nincsen tartalmuk, hogy nem lehet összegezni minden elérhető ismeretet.”

Ennek a „vallomásnak” a keserű kétélűsége nem kerülte el Bomoko bírálóinak figyelmét, és nemsokára kénytelen volt száműzetésbe menekülni, ahol az élete csak a Liga esküvel fogadott titoktartásán múlt. Állítólag a Tupolon halt meg nagy tisztelet és szeretet közepette. Utolsó szavai ezek voltak: „A vallásnak meg kell maradnia biztonsági szelepnek azok számára, akik azt mondják magukban: »Nem olyan ember vagyok, amilyen lenni akarok.« Nem szabad odáig süllyednie, hogy az önelégültek gyülekezete legyen.”

Jó érzés arra gondolni, hogy Bomolco tudta, milyen profetikusak azok a szavai, hogy „az intézmények maradandóak”. Kilencven nemzedékkel később az O. K. Biblia és a Kommentárok már egyeduralkodók voltak a vallásos világmindenségben.

Amikor Paul Muad-Dib megállt az apja koponyáját rejtő kősírhant mellett, és rátette jobb kezét (az áldottak jobb kezét, nem pedig az elátkozottak balját), szó szerint idézett „Bomoko hagyatékából”:

„Ti, akik legyőztetek bennünket, most azt mondjátok magatokban, hogy Babilon elbukott, műve elpusztult. Én pedig most is azt mondom nektek, hogy az ember továbbra is a bírái előtt áll, minden ember egyedül. Minden ember egy kicsiny háború.”

A fremenek azt mondták Muad-Dibről, hogy olyan, mint Abu Zide, akinek a fregattja legyőzte a Ligát, és egyetlen nap alatt megtette az utat oda és vissza. Az oda ilyen értelemben fremen mitológiai tartalommal rendelkezik, a ruh-lélek lakóhelyét jelenti, az alam al-mitalt, ahol megszűnik minden korlátozás.

Nem nehéz észrevenni a párhuzamosságot a Kwisatz Haderachhal. A Kwisatz Haderachnak, akit a Nővérek akartak létrehozni fajnemesítési programjukkal, a neve azt jelenti: „Az út lerövidítése”, vagy más értelmezésben „Aki egyszerre két helyen lehet”.

Mindkét értelmezésről kimutatható azonban, hogy egyenesen a Kommentárok ból fakad: „Amikor a törvény és a vallási kötelesség egy és ugyanaz, az ember énje átfogja a világmindenséget.”

Muad-Dib azt mondta magáról: „Háló vagyok az idő tengerében, szabadon mozoghatok a jövőn és a múlton át. Mozgó hártya vagyok, amelyet egyetlen lehetőség sem kerülhet ki.”

Mindezek a gondolatok egyek és ugyanazok, mindegyikben az O. K. Biblia cseng vissza, a Kalima 22: verse, amely azt mondja: „Akár kimondanak egy gondolatot, akár nem, valóságos dolog, és a valóság erejével rendelkezik.”

De amikor elolvassuk Muad-Dib saját kommentárjait A világmindenség pillérei ben a szent emberek, a Quizara Tavvid tagjainak értelmezésében, csak akkor látjuk igazán, milyen sokat köszönhet Muad-Dib az ÖFB-nek és a fremen Zenszuniknak.

Muad-Dib: „A törvény és a kötelesség egy; úgy legyen. Ne feledkezzetek azonban meg bizonyos korlátokról… Hogy sohasem vagytok teljes tudatában önmagatoknak. Hogy részei maradtok a közösségi taunak. Hogy sohasem vagytok egészen individuumok.”

O. K. Biblia: Azonos szöveg. ( Kinyilatkoztatások 61.)

Muad-Dib: „A vallás gyakran osztozik a haladás mítoszában, amely a bizonytalan jövő rettenetétől oltalmaz bennünket.”

ÖFB Kommentárok : Azonos szöveg. (Az Azhar -könyv visszavezeti ezt a gondolatot egy parafrázisában Nesuig, egy első századi vallási szerzőig.)

Muad-Dib: „Ha egy gyermek, egy képzetlen személy, egy tudatlan személy vagy egy elmebeteg személy hajt okoz, akkor a hatalom hibája, hogy nem látta előre, és nem előzte meg azt a bajt.”

O. K. Biblia : „Minden bűn, legalábbis részben, a számlájára írható a rosszra való természetes hajlamnak, amely Isten szemében elfogadható mentő körülmény.” (Az Azhar -könyv kimutatja ezt a gondolatot az ősi sémi Taurá ban.)

Muad-Dib: „Nyújtsd ki a kezed, és edd meg, amit az Úr ad neked; és amikor jóllaktál, dicsérd érte az Urat.”

O. K. Biblia : Más megfogalmazás, azonos jelentéssel. (Az Azhar -könyv kis különbséggel visszavezeti egészen az Első Iszlám ig.)

Muad-Dib: „A jóság a kegyetlenség kezdete.”

A fremen Kitab al-Ibar : „Félelmetes teher egy jóságos Isten. Nem Isten adta-e nekünk a tűző napot (Al-Latot)? Nem Istentől valók-e a Vízanyák (Tisztelendő Anyák)? Nem Istentől való-e Shaitan (Iblisz, a sátán)? És nem Shaitantól való-e a gyorsaság ártalma?”

(Innen ered az a fremen mondás, hogy „a gyorsaság Shaitantól való”. Gondoljuk meg: az erőkifejtést kísérő minden százkalóriányi hőtermeléssel a test elpárologtat körülbelül másfél deci vizet is. A fremenek nyelvében ugyanaz a szó jelöli a verejtéket, mint a könnyet — a bakka , amelynek egyik jelentése „az élet esszenciája, amelyet Shaitan kifacsar a lélekből”.)

Muad-Dib megjelenését Koneywell „vallásilag időszerűnek” nevezi, de nemigen volt benne időzítés. Ahogy maga Muad-Dib mondta: „Itt vagyok; tehát…”

Muad-Dib vallási hatásának megértéséhez azonban semmiképpen sem szabad szem elől tévesztenünk egyvalamit: a fremen nép sivatagi nép volt, amelynek már az ősei is hozzászoktak a zord körülményekhez. A miszticizmus könnyen jön, amikor az ember minden pillanatban csak a nyíltan ellenséges körülményeken fölülkerekedve maradhat életben. „Itt vagyunk; tehát…”

Az ilyen hagyomány elfogadja a szenvedést — lehet, hogy öntudatlan büntetésként, de elfogadja. És figyelemreméltó, hogy a fremen rituálé szinte teljesen megszabadítja az embert a bűntudat érzetétől: Ennek nem feltétlenül az az oka, hogy a törvényük és a vallásuk azonos volt, tehát az engedetlenség erkölcsi bűnnek számított. Valószínűleg közelebb jár az igazsághoz az, hogy könnyen megtisztulhattak a bűntudattól, mivel a mindennapi létezésük megkövetelte az olyan brutális (gyakran emberhalált jelentő) döntéseket, amelyek egy barátságosabb bolygón elviselhetetlen bűntudat terhét rótták volna az emberekre.

Alighanem ez az egyik gyökere annak, hogy a fremenek között olyan nagy szerephez jutott a babona (a Missionaria Protectiva igyekezete ellenére). Miért számít ómennek a fütyülő homok? Miért kell ökölbe szorított kézzel tisztelegni az Első Holdnak? Az ember húsa a sajátja, a vize pedig a törzséé — az élet rejtélye pedig nem megoldandó probléma, hanem átélt realitás. Az ómenek hozzásegítenek, hogy ezt ne feledjük el. És mivel itt vagyunk, mivel a miénk az igazi vallás, végül a miénk kell, hogy legyen a győzelem!

Ahogy a Bene Gesserit tanította évszázadokon át, már jóval az előtt, hogy összeakaszkodtak a fremenekkel: