Frank Herbert - A Dűne

Здесь есть возможность читать онлайн «Frank Herbert - A Dűne» весь текст электронной книги совершенно бесплатно (целиком полную версию без сокращений). В некоторых случаях можно слушать аудио, скачать через торрент в формате fb2 и присутствует краткое содержание. Город: Budapest, Год выпуска: 1987, ISBN: 1987, Издательство: Kozmosz Fantasztikus Könyvek, Жанр: Фантастика и фэнтези, на венгерском языке. Описание произведения, (предисловие) а так же отзывы посетителей доступны на портале библиотеки ЛибКат.

A Dűne: краткое содержание, описание и аннотация

Предлагаем к чтению аннотацию, описание, краткое содержание или предисловие (зависит от того, что написал сам автор книги «A Dűne»). Если вы не нашли необходимую информацию о книге — напишите в комментариях, мы постараемся отыскать её.

Az Impérium tízezer éves békéjét veszély fenyegeti. A lakott planéták ezreit összefogó, feudális birodalom egymásnak feszülő erői — a császár, a rivalizáló Nagy Házak és az Űrliga — mind egy kietlen sivatagbolygó köré gyűlnek, hogy eldöntsék, ki birtokolja az óriási homokférgek és pusztító viharok által uralt világot. Ez ugyanis az egyetlen hely az univerzumban, ahol megtalálható az űrutazáshoz elengedhetetlen, tudattágító hatású fűszer, a melanzs. A hűbérbirtokért megütköző seregek csatájában felülkerekedő ház győzelme azonban nem lehet teljes, mert a mély sivatagban felbukkan egy próféta, aki mögött felsorakoznak az eddig lakatlannak hitt terület népének fanatikus légiói… Frank Herbert klasszikus regénye négy évtized alatt sem veszített népszerűségéből. Jelen kiadás egy új novellával gazdagodott, melyet Herbert irodalmi örökösei tettek hozzá A Dűne történetéhez.

A Dűne — читать онлайн бесплатно полную книгу (весь текст) целиком

Ниже представлен текст книги, разбитый по страницам. Система сохранения места последней прочитанной страницы, позволяет с удобством читать онлайн бесплатно книгу «A Dűne», без необходимости каждый раз заново искать на чём Вы остановились. Поставьте закладку, и сможете в любой момент перейти на страницу, на которой закончили чтение.

Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

— Mondhatom, Aramsam kapitány, a Harkonnenek minden pénzt megadnának azért, amit most megtudtál — mondta Paul. — És a Császár! Ő mit meg nem adna, hogy megtudhassa, hogy az álnok hitszegése ellenére még mindig életben van egy Atreides!

A kapitány jobbra-balra pillantott a két megmaradt emberére. Paul szinte látta a fejében forgó gondolatokat. A sardaukarok sohasem adták meg magukat, a Császárt azonban mindenképpen értesíteni kell erről a fenyegető veszélyről!

Még mindig a Hangot használva, Paul ráparancsolt:

— Add meg magad, kapitány!

A kapitány balján álló sardaukar váratlanul Paul felé ugrott, de tulajdon kapitányának késvillanása lökte vissza. Rongycsomóként roskadt a földre, a melléből kiállt a kés markolata.

A kapitány farkasszemet nézett a másik megmaradt társával.

— Én döntöm el, hogy mi szolgálja legjobban Őfelségét — mondta. — Világos?

A másik sardaukar tartása ellazult.

— Dobd le a fegyvert — szólt rá a kapitány.

A sardaukar engedelmeskedett.

A kapitány ismét Paul felé fordult.

— Megöltem érted egy bajtársamat — mondta. — Ezt ne felejtsük el.

— A foglyaim vagytok — mondta Paul. — Megadtátok magatokat nekem. Hogy éltek-e, haltok-e, mellékes. — Intett az őröknek, hogy vigyék el őket, aztán egy kézmozdulattal magához hívta azt a fedaykint, aki előzőleg megmotozta a foglyokat.

Az őrök körülvették a sardaukarokat, és elvonszolták őket.

Paul odahajolt a fedaykin füléhez.

— Muad-Dib — mondta a másik, mielőtt Paul megszólalhatott volna —, én kudarcot vallottam a…

— Én voltam a hibás, Korba — szakította félbe Paul. — Figyelmeztetnem kellett volna, hogy mit keress. A jövőben, ha sardaukarokat motozol meg, ne felejtsd el, ami ma történt! És azt se, hogy mindegyiknek van egy-két hamis lábkörme, amit ha összeraknak a testükön elrejtett egyéb apróságokkal, üzemképes rádióadót tudnak összeállítani. Abban is biztos lehetsz, hogy a fogaik egy része sem az, aminek látszik. A hajukban szigadrót tekercsek vannak, olyan hajszálvékonyak, hogy alig lehet észrevenni, de olyan erősek, hogy ha azzal fojtanak meg valakit, a feje sem marad a helyén. Ha sardaukarokkal van dolgod, át kell világítani és meg kell szondázni őket — kemény sugárzással és visszaverttel is — és leborotválni róluk az utolsó szőrszálat is. És amikor végeztél, számíthatsz rá, hogy nem találtál meg mindent!

Fölpillantott Gurneyra, aki közben közelebb húzódott, és. figyelmesen hallgatta.

— Akkor a legjobb, ha megöljük őket — mondta a másik.

Paul megrázta a fejét, de nem vette le a szemét Gurneyról.

— Nem. Azt akarom, hogy megszökjenek!

Gurney rámeredt.

— Sire… — rebegte.

— Tessék.

— Ennek az emberednek igaza van! Azonnal öljétek meg a foglyokat! Tüntessétek el minden nyomukat! Ti itt a császári sardaukarokat szégyenítettétek meg! Amikor a Császár ezt megtudja, nem nyugszik addig, amíg lassú tűzön meg nem süt!

— Nem valószínű, hogy a Császárnak erre módja lesz — mondta Paul. Lassan, fagyos hangon beszélt. Valami történt benne az előbb, mialatt farkasszemet nézett a sardaukarokkal. Döntések egész sora összegeződött a tudatában. — Gurney — mondta —, sok Liga-tag lebzsel Rabban körül?

Gurney kihúzta magát, összeszűkült a szeme.

— Ennek a kérdésnek semmi…

— Igen vagy nem?! — dörrent rá Paul.

— Az Arrakison hemzsegnek a Liga ügynökei. Úgy veszik a fűszert, mintha a világegyetem legnagyobb kincse volna. Mit gondolsz, máskülönben miért merészkedtünk volna be ilyen mélyen a…

— Az is, a világegyetem legnagyobb kincse — mondta Paul. — Az ő szemükben.

Stilgar és Csani felé nézett, akik most feléje tartottak a barlangon át.

— És mi tartjuk a kezünkben, Gurney!

— A Harkonnenek tartják a kezükben! — ellenkezett Halleck.

— Mindent az tart a kezében, aki el tudja pusztítani — mondta Paul. Egy intéssel belefojtotta Gurneyba a további megjegyzéseket, aztán odabólintott Stilgarnak, aki Csanival az oldalán megállt előtte.

Paul a bal kezébe vette a sardaukar kését, odanyújtotta Stilgarnak.

— A törzs javát szolgálja az életed — mondta neki. — Ki tudnád ontani az életem vérét ezzel a késsel?

— A törzs javáért — dörmögte Stilgar.

— Akkor használd! — mondta Paul.

— Mi ez, kihívás? — förmedt rá Stilgar.

— Ha én kihívlak — mondta Paul —, akkor üres kézzel hagyom, hogy végezz velem.

Stilgar gyorsan, indulatosan szusszant egyet.

— Usul! — mondta Csani. Gurneyra pillantott, aztán megint Paulra.

Mialatt Stilgar azt fontolgatta, mit feleljen, Paul folytatta:

— Stilgar vagy, ízig-vérig harcos. Amikor a sardaukarokkal kitört itt a küzdelem, mégsem voltál az első sorban. Az volt az első gondolatod, hogy biztonságba helyezd Csanit.

— Az unokahúgom — mondta Stilgar. — Ha egy pillanatig kételkedtem volna benne, hogy a fedaykinjaid elbánnak azzal a söpredékkel…

— Miért Csani volt az első gondolatod? — szakítottá félbe éles hangon Paul.

— Nem… nem Csani volt az első gondolatom.

— Hanem?

— Te — vallotta be Stilgar.

— Gondolod, hogy kezet tudnál emelni rám? — kérdezte Paul.

Stilgar egész teste megremegett.

— A dolgok rendje — mormolta.

— Az is a dolgok rendje, hogy a sivatagban talált idegeneket megöljük, és elvesszük a vizüket mint Shai-hulud ajándékát — mondta Paul. — Egyszer, egy éjjel te mégis életben hagytál két ilyen idegent, az anyámat és engem.

Stilgar szótlanul, reszketve bámult rá.

— A dolgok rendje megváltozik, Stil. Te magad is megváltoztatod — mondta Paul.

Stilgar lenézett a kezében tartott késre és rajta a sárga címerre.

— Amikor majd hercegként uralkodom Arrakeenben, mellettem Csanival, gondolod, hogy lesz időm Tabr sziecs vezetésének napi gondjaival törődni? — kérdezte Paul. — Te talán foglalkozni szoktál minden egyes család belső ügyeivel?

Stilgar továbbra is csak a kést nézte:

— Azt hiszed, le akarom vágni a tulajdon jobb kezemet? — csattant fel Paul.

Stilgar lassan ráemelte a szemét.

— Te! — mondta Paul. — Azt hiszed, megfosztanám akár magamat, akár a törzset a te bölcsességedtől és erődtől?

Stilgar halkan azt mondta:

— Azt a törzsbeli ifjút; akinek ismerem a nevét, azt az ifjút meg tudnám ölni a párviadalban, ha Shai-hulud is úgy akarná. De a Lisan al-Gaibot nem tudnám bántani. Tudtad te ezt, amikor a kezembe adtad a kést!

— Tudtam — ismerte el Paul.

Stilgar kinyitotta a kezét. A kés csörrenve lehullt a kőre.

— Megváltozik a dolgok rendje — mondta.

— Csani — szólt Paul —, eredj el az anyámhoz, küldd el ide, hogy kikérhessük a tanácsát, ha…

— De azt mondtad, lemegyünk délre! — méltatlankodott Csani.

— Hibás döntés volt — mondta Paul. — Nem ott vannak a Harkonnenek. Nem ott van a háború.

Csani mély sóhajtással tudomásul vette a dolgot, sivatagi asszonyhoz illően, akinek tudomásul kellett vennie minden kényszerűséget az állandó veszéllyel terhes életben.

— Átadsz az anyámnak egy üzenetet, amely csak neki szól — folytatta Paul. — Megmondod neki, hogy Stilgar elfogad engem az Arrakis uralkodójának, de meg kell találni a módját, hogy a fremen ifjak ezt párviadal nélkül tudomásul vegyék.

Csani ránézett Stilgarra.

— Tedd, amit mond — dörmögte Stilgar. — Mind a ketten tudjuk, hogy legyőzhetne… és a kezemet sem tudnám ráemelni… a törzs javáért.

Читать дальше
Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

Похожие книги на «A Dűne»

Представляем Вашему вниманию похожие книги на «A Dűne» списком для выбора. Мы отобрали схожую по названию и смыслу литературу в надежде предоставить читателям больше вариантов отыскать новые, интересные, ещё непрочитанные произведения.


Frank Herbert - The Godmakers
Frank Herbert
Frank Herbert - The Green Brain
Frank Herbert
Frank Herbert - High-Opp
Frank Herbert
Frank Herbert - Les enfants de Dune
Frank Herbert
Frank Herbert - Les yeux d'Heisenberg
Frank Herbert
Frank Herbert - Il cervello verde
Frank Herbert
Frank Herbert - Children of Dune
Frank Herbert
Frank Herbert - Dune Messiah
Frank Herbert
Frank Herbert - Oczy Heisenberga
Frank Herbert
libcat.ru: книга без обложки
Frank Herbert
libcat.ru: книга без обложки
Frank Herbert
libcat.ru: книга без обложки
Frank Herbert
Отзывы о книге «A Dűne»

Обсуждение, отзывы о книге «A Dűne» и просто собственные мнения читателей. Оставьте ваши комментарии, напишите, что Вы думаете о произведении, его смысле или главных героях. Укажите что конкретно понравилось, а что нет, и почему Вы так считаете.

x