Stanislaw Lem: Pirx pilóta kalandjai

„A PAL? — fordult meg fejében, de rögtön elvetette ezt a feltevést. — Ostobaság, hiszen a mesterséges holdak nem zümmögnek… mi zümmög?”

„Semmi sem zümmög — felelte önmagának. — Hát akkor mi ez? Defekt?”

Egyáltalán nem rémült meg. Miféle hiba lehet kikapcsolt motornál? Önmagától szétesik a láda, vagy mi? Talán rövidzárlat? Á, rövidzárlat! Édes istenem! Tűzoltási utasítás III/A: „Tűz az űrben, röppályán” — paragrafus száma — a mennykő csapjon belé! — valami csak zümmögött, csak zümmögött, alig hallotta a távoli jelzések füttyét.

„Szakasztott, mint egy légy a pohárban” — gondolta megrökönyödve, tekintete villámgyorsan ugrált egyik óráról a másikra — és akkor fölfedezte.

Zöldesfekete óriáslégy volt, abból az undorító fajtából, amelyet mintha az emberek bosszantására teremtettek volna, erőszakos, tolakodó, buta, egyidejűleg pedig ravasz és élelmes légy; csodával határos módon (mással nem magyarázható) bejutott a rakétába, most az üveghólyagon kívül repdesett, és zümmögő gömbfeje az órák világító lapjait bökdöste.

Közeledett a Kalkulátorhoz, Pirx a fejhallgatóban négymotoros repülőgépként hallotta, a Kalkulátornak ugyanis a felső keret fölött tartalékmikrofonja volt, hogy a fotel mögül laringofon nélkül is elérhető legyen, amikor a fedélzeti fonia vezetéke nincs bekapcsolva. Minek? Minden eshetőségre. Efféle berendezés több is akadt.

Átkozta a mikrofont. Félt, hogy nem hallja meg a PAL-t. Ráadásul a légy kezdett kirándulgatni. Tekintete akarata ellenére jó pár percig követte, míg csak szigorúan ki nem jelentette, hogy egy frászt érdekli a légy. Kár, hogy nem lehet ráhinteni valami DDT-félét.

— Elég!

A légy olyat zümmögött, hogy Pirx megrándult. Most a Kalkulátoron mászkált. Elcsendesült: a szárnyát tisztogatta. Micsoda undorító rovar!

A hallgatóból egyenletes, távoli sípolás hallatszott három rövid, hosszú, két rövid, két hosszú, három rövid, hosszú: a PAL.

„Na, most mereszd a szemed!” — biztatta magát, kissé fölemelte a fotelt, így egyszerre három képernyő volt az orra előtt — még egyszer ellenőrizte, hogyan forog a radar foszforos vezérlősugara, és várt. A radar semmit sem mutatott. De valaki jelentkezett:

— A hét Terraluna, a hét Terraluna, III. szektor, száztizenhármas útvonal, hívja PAL PELENG-et. Irányítást kérek. Vétel.

— Micsoda pech! Hogyan találjam én meg a JO-jimat! — zavarodott meg Pirx.

A légy felüvöltött a hallgatón és eltűnt. Egy pillanat múlva Pirxre árnyék borult felülről, mintha denevér telepedett volna a lámpára. A légy volt. Úgy mászkált az üveghólyagon, mintha a tartalmát vizsgálgatná. Közben az űr megélénkült — már látta a PAL-t (karóra emlékeztetett, a nyolcszáz méteres alumíniumhenger megfigyelőgömbben végződött), fölötte repült, talán négyszáz kilométernyi vagy valamivel nagyobb távolságban, és lassan megelőzte.

— PAL PELENG a hét Terralunának, száznyolcvan egész tizennégy, százhat egész hat. Lineárisan növekvő elhajlás. Vége.

— Albatrosz négy Aresterra hívja PAL Központit, Pal Központit, leszállok üzemanyagért, II. szektor, leszállok üzemanyagért, II. szektor tartalékon haladok. Vétel.

— A hét Terraluna hívja PAL PELENG-et…

A többit nem hallotta, elnyelte a légyzümmögés. Azután csönd lett.

— Albatrosz Központi négy Aresterrának, üzemanyagfelvétel hetes kvadránsban, Omega Központin, az üzemanyag-ellátást áthelyezték Omega Központira. Vége.

— Szándékosan összeverődtek, hogy semmit se halljak — kesergett Pirx.

Verejtékhatlan fehérneműjét facsarni lehetett volna. A zümmögő légy veszettül keringett a Kalkulátor tárcsája fölött, mintha a saját árnyékát üldözné.

— Albatrosz négy Aresterra, Albatrosz négy Aresterra, PAL Központinak, kilépek a hetes kvadránsra, kilépek a hetes kvadránsra, interkom kalauzolást kérek. Vége.

Hallani lehetett az interkom távolodó sípolását, amely beleveszett az erősödő zümmögésbe. Néhány szó kivehető volt:

— JO 2 Terraluna, JO 2 Terraluna hívja AMU 27-et, AMU 27-et. Vétel.

„Kíváncsi vagyok, kit hív?” — tűnődött Pirx, és hirtelen, az övek ellenére, csaknem felpattant.

— AMU — nyögte volna, de száraz torkán egy árva hang sem jött ki. A hallgató zümmögött. A légy. Lehunyta a szemét.

— AMU 27 JO 2 Terralunának. A négyes kvadránsban vagyok, PAL szektor, bekapcsolom a helyzetjelzőimet. Vétel.

Meggyújtotta helyzetjelző lámpáit — két vöröset kétoldalt, két zöldet az orron, egy kéket hátul, és várt. A légyen kívül semmi sem hallatszott.

— JO 2/a Terraluna, JO 2/a Terraluna, hívom… zümmögés.

„Alighanem engem?” — találgatta kétségbeesve.

— AMU 27 JO 2/a Terralunának, a négyes kvadránsban vagyok, PAL szélső szektor, helyzetjelzőim égnek. Vétel.

Most mindkét JO egyszerre szólalt meg, bekapcsolta a sorrendszabályozót, hogy a másodiknak jelentkezőt kiszűrje, de a zümmögés nem szűnt, természetesen — a légy.

„Alighanem felkötöm magam” — gondolta. Eszébe sem jutott, hogy nehézkedés híján még ez a megoldás sem lehetséges.

Hirtelen fölfedezte a radar ernyőjén mindkét hajóját: párhuzamos útvonalon követték, egymástól alig kilenc kilométernyire, vagyis tiltott közelségben, Mint vezetőnek kötelessége volt, hogy a megengedett tizennégy kilométeres távolságra parancsolja őket. A radaron ellenőrizte a hajókat jelző foltocskák helyzetét, amikor a légy rászállt az egyikre. Hozzávágta a hajózókönyvet, amely nem ért el odáig, nekiütközött a hólyag üvegének, és ahelyett, hogy lecsúszott volna, újra felrepült, nekikoppant az üvegbura tetejének, és ott lebegett jobbra-balra — a súlytalanság állapotában. A légynek még elrepülni sem méltóztatott — gyalogszerrel távozott.

— AMU 27 Terraluna JO 2-höz és JO 2/a-hoz. Látlak benneteket. Hajóközelben vagytok. Térjetek át párhuzamos útvonalra nulla egész nulla egy igazítással. A művelet végrehajtása után vételre készülj. Vége.

A két foltocska lassan szétvált, lehet, hogy válaszoltak valamit, de már csak a legyet hallotta. A rovar zümmögő sétát rendezett a Kalkulátor mikrofonján. Már nem volt mit hozzávágnia. A hajózókönyv fölötte úszott, és lapjai lágyan lengedeztek.

— PAL Központi AMU 27 Terrálunának. Hagyja el a szélső kvadránst, hagyja el a szélső kvadránst, a transzszolárist fogadom. Vétel.

— Szemtelenség, a transzszoláris betolakodott… mit bánom én a transzszolárist?! Az alakzatban haladó hajóknak elsőbbségük van! — méltatlankodott Pirx, és üvölteni kezdett, kiadva a légy miatt érzett egész tehetetlen dühét:

— AMU 27 Terraluna. PAL Központinak. Nem lépek ki a kvadránsból, a transzszoláris nem érdekel, hármas alakzatban repülök. AMU 27, JO 2, JO 2/a, Terralunaraj, vezéregység AMU 27. Vége.

„Kár volt hozzátenni, hogy a transzszoláris nem érdekel — tűnődött —, természetesen: rossz pontok. A nyavalya törje ki valamennyit. És a légyért ki kap rossz pontot? Azért is én.”

Megállapította, hogy ilyen légy-eset is csak vele fordulhat elő. Légy! Nagy dolog! Elképzelte, hogy Smiga és Boerst hogyan pukkadozna a nevetéstől, ha megtudná ezt a buta légy-ügyet. A rajt óta először jutott eszébe Boerst. De pillanatnyi ideje sem volt: a PAL egyre világosabban elmaradt. Már öt perce repültek hármasban.

— AMU 27 JO 2, JO 2/a Terralunának. Húsz óra nulla hét. A Terraluna parabolára való rátérést húsz óra nulla tízkor kezdjük. Irány száztizenegy… — Az adatokat felolvasta a papírlapról, amelyet kevéssel előbb akrobatikos ügyességgel sikerült lecibálnia a magasból. A hajói válaszoltak. A PAL már nem látszott, de még hallani lehetett — vagy a PAL-t, vagy a legyet. Hirtelen, mintha megkettőződött volna a zümmögés. Szerette volna megdörzsölni a szemét. Igen, már ketten voltak. Honnan bújt elő a másik?