Harry Harrison - A technicolor időgép

A professzor utasításainak megfelelően négyszögletes keretet hegesztettek U profilvasból, és vastag deszkákkal borították. Mihelyt elkészült az első néhány négyzetméter, üvegfalú műszerszobát építettek rá, ebben Hewett professzor felállított egy nagy teljesítményű dízelgenerátort és megnövelt léptékű vremeatront. Ez nem csupán nagyobb volt elődjénél, hanem lényegesen több kábelköteg és csillogó tekercs is ékítette. Az emelvény aljára jó két tucat teherautókereket erősítettek, hogy csökkentsék a landolás rázkódását. Az emelvényen csővázas korlát futott körbe, ehhez rozoga állványrendszer is tartozott, mely az igénybe vehető tér magasságát hivatott jelölni. Az egész tákolmány jelentéktelen bóvlinak tűnt. Barney úgy döntött, legjobb, ha nem is gondol rá:

— Indítsa be! — Hewett professzor füstölgő forrasz-tópákával a kezében kimászott a készülék mögül. Az egyik szállítómunkás a dízelmotor fölé hajolt. A gép felbődült, az első fordulat után teleköpte kipufogógázzal a helyiséget, majd egyenletesen dohogott.

— Hogy megy, prof? — szólt be Barney az irányítófülkébe. Hewett pislogva odafordult.

— Ó, Mr. Hendrickson, jó reggelt! Föltételezem, hogy kettes számú vremeatron-modellem állapota iránt érdeklődik. Örömmel jelenthetem, hogy a gép működésre kész. Bármikor üzembe helyezhető, valamennyi áramkört ellenőriztem, s magam is rendelkezésére állok, amikor csak megfelel önnek.

Barney az ácsokat nézte, akik az utolsó pallókat szögeitek fel. Lerúgott egy fadarabot az emelvényről.

— Azonnal indulunk… hacsak nem sikerült megoldást találnia a visszaútproblémára. Hewett elutasítóan rázta a fejét.

— Számos kísérletben vizsgáltam, hogy le lehet-e küzdeni a vremeatronnal ezt a gátat. Sajnos, nem lehet. A múltból visszautazás során ívet hasítunk a téridő kontinuumán át, miközben energiát fogyasztunk, hogy saját idővonalaink kitüremkedhessenek a világ idővonalából. Tekintet nélkül a múltba tett látogatás időtartamára, a visszatérés útvonala ugyanazon idővektorok mentén valósul meg, amelyeket az eredeti időmozgás definiált. Bizonyos értelemben a visszautat endoterm, energiafogyasztó folyamatnak nevezhetjük, míg a múltba irányuló út exoterm folyamat. Következésképp éppúgy képtelenség volna, hogy a világ idővonalának eredeti elhagyási pontja elé érjünk vissza, mint ahogy az is képtelenség, hogy a leejtett labda magasabbra pattanjon, mint ahonnan leejtették. Ugye, érti?

— Egyetlen szót se. Megpróbálná még egyszer…?

Hewett professzor felkapott egy tiszta fenyőlécet, megnyalta a golyóstolla hegyét, és felvázolt egy kis diagramot.

— Vizsgáljuk meg ezt az ábrát, és minden tisztázódik. Az A 1Z 1vonal a világ idővonala, A 1a múlt, Z la jövő. A B pont a szubjektív tudatot, az „éppen most” érzésének megfelelő állapotot jelképezi. Az AZ vonal a vremeatron útjának idővonala, avagy saját idővonalúnk, ha a vremeatronnal utazunk. Mint az ábrából kitűnik, a világ idővonalát a B pontban hagyjuk el, tehát ma, és visszaívelünk az extratemporális kontinuumon át C pontba, mondjuk, i. sz. 1000-be. A BC görbe tehát a mi útvonalunk. A C pontban ismét csatlakozunk a világ idővonalához, s egy darabig együtt mozgunk vele. Látogatásunk időtartamát a CD vonal jelképezi. Tud követni?

— Többé-kevésbé — Barney az ujjával követte a vonalakat. — Úgyhogy folytassa, amíg nagyjából értem.

— Természetesen. Most pedig tekintsük a DE ívet, mely visszautazásunkat ábrázolja egy olyan időpillanatban, mely valamennyivel, akár csupán a másodperc töredékével később van, mint a B pont, mikor is elhagytuk a világ idővonalát. Az érkezés E pontjának helyét vagy inkább időpontját, tetszés szerint változtathatom, feltéve, hogy az a B időpontnál későbbi. Nem érkezhetek azonban vissza B előtt. A görbe csak BE irányban járható, EB irányban sohasem.

— Miért nem?

— Örülök, hogy feltette ezt a kérdést, mivel itt rejlik az egész folyamat lényege. Tekintsük még egyszer a diagramot, és vegyük észre, hogy van még egy érdekes pont: a K. E pontban metszi a BC ív a DE ívet. A K pontnak feltétlenül léteznie kell, különben nem kerülhetne sor a visszaútra, mivel a K pont az energiakicserélődés pontja, itt áll helyre az energiamérleg. Ha az E pontot a D és B közé helyezzük, az ívek nem kereszteződnek, s kerüljenek bármilyen közel egymáshoz, az energiaegyensúly nem állhat helyre, tehát az út nem jön létre.

Barney ellazította összehúzott szemöldökét, s megdörzsölte fájó halántékát.

— Ami végül is azt jelenti, hogy nem érkezhetünk meg, mielőtt elindultunk.

— Pontosan.

— Tehát mindaz az idő, melyet ezen a héten elhasználtunk, elveszett.

— Úgy van.

— Ha tehát a filmet hétfőn reggel tízre be akarjuk fejezni, akkor vissza kell mennünk az időben, és ott kell maradnunk, amíg el nem készülünk.

— Magam se mondhattam volna tömörebben.

— Hát akkor legjobb, ha máris kezdődik a parádé, mivel már szombat reggel van. Az ácsok is elkészültek, ideje indulnunk.

A karaván élén egy dzsip állt. Az első ülésen Tex aludt, a hátsón Dallas. Barney odasétált, és rátámaszkodott a kürt gombjára, ám hirtelen azon kapta magát, hogy a Tex reszkető kezében rámeredő hosszú csövű hatlövetű torkolatába bámul.

— Fáj a fejem — magyarázta Tex rekedten —, és szeretném, ha mellőznéd a zajongást. — Kelletlenül visszadugta a pisztolyt a tokjába.

— Ideges vagy ma reggel, mi? Friss tengeri levegőre van szükséged, az majd segít. Gyerünk!

Tex elindította a motort. Dallas áttámolygott az emelvényhez, és helyrerángatta a felhajtó rámpákat. Amikor a dzsip megállt az emelvényen, Dallas a rámpákat is felhúzta.

— Ez elég is lesz az első útra — mondta Barney. — Kiválasztunk egy sima területet, és visszajövünk a többiekért. Viheti, professzor, ugyanoda, mint korábban, csak nyolc héttel később.

Hewett csöndesen motyogott, míg a műszereket állítgatta, majd bekapcsolta a vremeatront. A kettes számú modell komoly előrelépést jelentett az eredetihez képest, amennyiben a villamosszék kivégzési és a tengeribetegség tüneteit egyetlen kurta érzetté tömörítette. Az időutazókat mintha égi ujj érintette volna: hárfahúrként megpendültek. Jóformán el se kezdődött, már be is fejeződött az egész. A műterem eltűnt, helyét sós permet és metsző, tiszta levegő foglalta el. Tex halkan felnyögött, és felhúzta dzsekije cipzárát.

— Arra megyünk, az a rét megfelelő helynek látszik — mutatott Barney előre, ahol a talaj simán futott le a parthoz. — Tex, te és én odamegyünk a dzsippel. Dallas, te meg a prof itt maradtok.

A dzsip lassan felpöfögött az emelkedőn. Sikoltozva köröztek a fejük felett a felriasztott dankasirályok.

Barney kimászott, s egy kurta fűcsomót rugdosott.

— Elég tágasnak látszik — mondta. — Visszamehetsz a kocsival. Szólj a profnak, hogy ugorjon egy keveset előre az időben, és hozza ide az emelvényt, csak hogy biztos legyen a pontos tájolásban, amikor a társulatot ideszállítjuk.

Lekuporodott a földre. Cigarettáért kotort a zsebében, de csak egy üres csomagot talált. Összegyűrte és elhajította. Tex nagy ívben megfordult a dzsippel, és visszaszáguldott az emelvényhez. A rámpák még a helyükön voltak. A kocsi felzötyögött. Barney tisztán látta, amint Dallas felhúzza a rámpákat, és a professzor elindítja a vremeatront.