Harry Harrison - A technicolor időgép

— Betty, maga egy angyal. Rendeljen még egy írógépet…

— Már hozzák. Megjött az elsősegélyláda?

— Fel is rakták. Akkor készen is vagyunk. Clyde, ő Charley. Charley, ő Clyde. Később alaposabban is összeismerkedhettek. Ha volnátok szívesek felszállni a teherautóra…

— Azonnal megyek, mihelyt valaki megmagyarázza, mi folyik itt — Clyde hideg szeméből sütött a harcra készség.

— A társaság vészhelyzetben van. A Climactic Filmstúdiónak szüksége van rátok, s tudom, hogy lojális alkalmazottak vagytok, együttműködtök velünk. Hewett professzor mindent elmagyaráz. Az egész pár percig tart csak. Az én órám szerint tíz perc múlva találkozunk itt, ezt megígérem. Most pedig… ha volnátok szívesek és átmásznátok azokon a ládákon, hogy felcsukhassam a hátsó palánkot…

A tekintély hangjának engedelmeskedve mindketten felmásztak és elhelyezkedtek. Hewett professzor áthajolt a válluk felett.

— Azt hiszem, a kambrium korszaka lesz a legjobb — magyarázta Barneynak. — Tudja, a korai paleozoikum. Kellemes, mérsékelt éghajlat, meleg és kényelmes, és egyetlen bajt okozó gerinces sincs még a színen. A tengerben hemzseg a sok együgyü trilobita. Ámbár lehet, hogy túl meleg van a hosszas ott-tartózkodáshoz… talán kicsit később, a Devon-korban. Még mindig nincs akkora élőlény, mely veszélyes lehetned…

— Maga az ész, prof, csinálja belátása szerint. Sietnünk kell, legalábbis az innenső oldalon. Menjenek Catalinára, tegye ott le őket, aztán ugorjon előre hat hetet, és hozza vissza őket. A cuccot hagyják ott, később még szükség lehet rá. Alig tizenöt percünk van…

— Vegye úgy, hogy készen is vagyunk. Minden egyes utazás után könnyebben tudom kalibrálni a készülékeimet, mivel a beállítások egyre pontosabbak. Semennyi időt se vesztegetünk.

Hewett professzor visszafordult a műszereihez. A generátor felbömbölt. Charley Chang mondani akart valamit, de a teherautó eltűnt. Nem volt vibrálás vagy halványodás. A teherautó olyan gyorsan, annyira pillanatszerűen tűnt el, mint a kép a háttérvetítő filmvásznon, ha elszakad a film. Barney hátrafordult, hogy a titkárnőjének mondjon valamit, de alig kezdett bele a mondókájába, amikor a teherautó ismét megjelent.

— Mi a baj? — kérdezte, aztán meglátta, hogy az összes készlet eltűnt a platóról. Clyde Rawlston a professzor mellett állt a műszereknél, Charley Chang pedig egy üres, piszkos ládán üldögélt, hóna alatt vastag köteg gépelt kézirattal.

— Semmi — felelte a professzor. — Érkezésünket a lehető legnagyobb fokú pontossággal időzítettem.

Charley zakója hiányzott. Inge gyűrött volt, és fakó. A két váll között az anyag színét teljesen kiszívta a nap. Charley haja hosszan lelógott, arcát fekete borosta keretezte.

— Hogy ment? — kérdezte Barney.

— A körülményekhez képest jól. Még nem vagyok teljesen készen, mert ott vannak azok az izék a vízben. Azok a fogak! Szemek…!

— Mennyi időre van még szükséged?

— Két hét bőven elég. De Barney, azok a szemek…

— Nincs ott semmi, ami elég nagy lenne, hogy árthasson. Ezt mondja a professzor.

— Lehet, hogy nem nagyok, de rengeteg úszkál belőlük, és azok a fogak…

— Viszlát! Mehetnek, prof. Még két hét.

A teherautó alig rezdült. Ha rosszkor pislant, Bar-ney egyáltalán nem veszi észre az utazást. Ezúttal azonban Charley és Clyde egymás mellett ültek a plató túlsó oldalán, és a kéziratcsomó is vaskosabb volt.

— Viking Kolumbusz — Charley meglóbálta a feje fölött a kéziratot. — Szélesvásznú mestermű. — Odanyújtotta a köteget Barneynak. A borítóhoz néhány kártyát kapcsoltak. — Azok ott a bélyegzőkártyák. Ha megnézed őket, láthatod, hogy minden reggel blokkoltunk. Clyde és én dupla bért kérünk szombatonként és háromszorosát vasárnaponként.

— Megkapjátok. — Barney boldogan méricskélte a forgatókönyvet. — Gyerünk, Charley, most rögtön megtartjuk az egyeztető értekezletet!

Charley odakinn beleszimatolt az alkonyati levegőbe.

— Micsoda válogatott bűzök! — mondta. — Azelőtt sose tűnt fel. Fönséges levegőnk volt ott a szigeten. — Lábaira nézett. — Fura érzés ismét cipőt hordani.

— A bennszülött visszatér — kommentálta Barney. — Beviszem a forgatókönyvet. Menj, szerezz ruhát a jelmezesektől festői rongyaid helyett, és szabadulj meg a szakálladtól! Gyere L. M.-hez, amilyen gyorsan csak tudsz! Jó a forgatókönyv?

— Talán korai nyilatkoznom… voltaképpen azt hiszem, soha jobbat nem írtam. Ördögien lehetett ott dolgozni, semmi se terelte el a figyelmemet… nem számítva a szemeket! Clyde óriási segítség volt, kitűnő, hibátlan gépíró. Költő is, tudtad?

— Hát nem szakács?

— Pocsékul főz. A végén az egész konyha rám maradt. Csak azért vállalt munkát az étkezdében, hogy kifizethesse a lakbérét. Átkozottul jó költő, és remekül ért a dialógusokhoz. Rengeteget segített. Gondolod, hogy belevehetjük a filmbe?

— Miért ne? A borotválkozást ne feledd! Barney bemasírozott L. M. szobájába, és az asztalra dobta a kéziratot.

— Fogjad — mondta.

L. M. két kézzel, óvatosan emelgetve méricskélte a köteget, majd eltartotta magától, hogy elolvassa a fedőlapot.

— Viking Kolumbusz. Jó cím. Megváltoztatjuk. Időben szállítottál, Barney, ahogy megígérted. Most már talán elárulhatod az egy óra alatt megírt forgatókönyv trükkjét. Mondd el Samnek, őt is érdekli — Sam bólintott, s ez egy pillanatra kiemelte őt a tapéta szürkeségéből.

— Szó sincs trükkről, L. M. A vremeatron. Te is láttad. Működik és kész. Charley Chang visszautazott az időben egy csöndes, nyugodt helyre, keményen dolgozott, és megírta a forgatókönyvet. Ott maradt, míg el nem készült, aztán visszahoztuk majdnem ugyanabban a pillanatban, amikor elment. Számunkra szinte szemvillanásnyi idő telt el, míg ő távol volt, ezért a te szempontodból úgy látszik, hogy egyetlen óra alatt produkáltuk a kész forgatókönyvet.

— Egyetlen óra alatt egy forgatókönyvet! — L. M. sugárzott a boldogságtól. — Ez forradalmasítja a szakmát. Ne légy olcsójános, Barney! Vedd az elképzelhető legmagasabb órabért, és duplázd meg… mit, háromszorozd meg! Fütyülök a pénzre! Gondom lesz rá, hogy Charley Chang megkapja, ami megilleti. Övé lesz a legmagasabb órabér, amit valaha kifizettek, a legtöbb, amit akárki egyórai munkáért kap.

— Elsiklottál a lényeg fölött, L. M. A te idődből csak egy óra telt ugyan el, de Charley Chang több mint két hónapig dolgozott a forgatókönyvön, szombaton és vasárnap is, s jár neki a fizetés erre az időre.

— Nem tudja bizonyítani! — L. M. harciasán meresztette a szemét.

— De igen. Mindennap blokkolt egy blokkolóórán. Itt vannak a blokkolókártyái.

— Beperelhet, ha akar. Egy óráig tartott, egy órát fizetek.

— Sam — sopánkodott Barney —, beszélj a fejével! Értesd meg vele, hogy ebben a világban ingyen nem adnak semmit. Nyolcheti fizetés is bagó egy ilyen zseniális forgatókönyvért.

— Nekem jobban tetszett az egyórás forgatókönyv — mondta Sam.

— Mindannyiunknak jobban tetszett az egyórás forgatókönyv, csakhogy soha nem létezett egyórás forgatókönyv. Mindössze új munkastílusról van szó. Ugyanazért a munkáért azonban továbbra is ugyanannyit kell fizetnünk, bármi történjék.

A telefon csörgése félbeszakitotta a vitát. L. M. fölvette a kagylót. Hallgatta egy darabig, aztán morgott valamit Válaszul, és lecsapta.