Harry Harrison - A technicolor időgép

— Mi ez?

— Fogalmam sincs. Azt hiszem, bizalmas. A titkárnőjétől kaptam induláskor.

Barney átvette a gyűrött borítékot. Feltépte. Mindössze egy sárga papírlap volt benne, rajta rövid, gépírásos üzenet:

L. M. most telefonált. Üzeni: Művelet leállítva, a filmmel kapcsolatos munkákat abbahagyni. Indoklás nincs.

Barney lecsapta a képeslapot az asztalra, de a kezéhez ragadt és félig elszakadt. Türelmetlenül lehámozta ujjairól a papírt. Kár, hogy sajnálta az időt, és nem mosta le a viking sört, mielőtt idejött volna. Még hogy leállítva!

— Miss Zucker — mondta —, L. M. látni kíván engem. Ő mondta. Üzent értem. Bizonyos vagyok benne, hogy türelmetlenül vár rám…

— Végtelenül sajnálom, Mr. Hendrickson, de szigorú utasításaim vannak L. M. értekezletet tart, senki se zavarhatja — ujjai megálltak az írógép billentyűi fölött, s a rágógumirágás is abbamaradt egy pillanatra. — Mihelyt tehetem, közlöm vele, hogy ön rá várakozik. — Az írógép tovább kattogott, az állkapcsok ritmikusan együtt mozogtak vele.

— Legalább odacsöngethetne, és beszólhatna neki, hogy itt vagyok.

— Mr. Hendrickson! — egy titkos bordélyház fenntartásával vádolt zárdafőnöknő se válaszolhatott volna sértettebben.

Barney csüggedten eresztett magának egy pohár vizet a hűtőből, aztán lemosta a ragacsot a kezéről. Fölmarkolt néhány géppapírt, és ezekkel törülközött, amikor megszólalt a házi telefon. Miss Zucker odabólintott.

— Bemehet — közölje fagyosan.

— Hogy érted ezt, L. M.? — kérdezte, mihelyt az ajtó becsukódott mögötte. — Hogy érted ezt az üzenetet? — Sam az egyik székbe roskadt, körülbelül olyan fürgén, mint egy fatuskó. Az asztal túloldalán Charley Chang kornyadozott, szakadt róla a víz.

— Hogy értem? Egyáltalán értek én még valamit? Én csak azt értem, hogy a bolondját járattad velem, Barney Hendrickson, bohócot csináltál belőlem. Kicsikartad a beleegyezésemet a forgatáshoz, holott még forgatókönyved sincs!

— Hát persze hogy nincs forgatókönyvem, honnan lenne, hiszen csak most határoztuk el, hogy filmezünk. Vészhelyzet van, már elfelejtetted?!

— Hogy felejthetném el. Akkor is más dolog a vészhelyzet, megint más, hogy forgatókönyv nélkül nem csinálunk filmet. Ez elképzelhető Franciaországban. Amit ott összeművészkednek, azon úgyse látszik, volt-e forgatókönyvük, vagy nem. A Climaticnál viszont másként dolgozunk.

— Nem volna helyes üzletvitel — értett egyet Sam. Barney csaknem a kezeit tördelte.

— L. M., viselkedj ésszerűen. Mentő akcióról van szó, te is tudod, nem? Rendkívüli körülmények is közrejátszanak…

— Mondd nyugodtan, hogy bank. Már nem is fáj.

— Nem mondom, mert még megverhetjük őket. Még megcsinálhatjuk ezt a filmet. Iderendelted a forgatókönyvírómat…

— Nincs forgatókönyve.

— Persze hogy nincs. Csak tegnap döntöttük el végleg, te meg én, hogy mi lesz ezzel a filmmel. Most beszéltél vele, elmagyaráztad az elgondolásodat…

— Nincs forgatókönyve.

— Hallgass végig, L. M.! Charley nagyszerű fickó, magad választottad, magad informáltad. Ha bárki, hát a jó öreg Gharley képes rá, hogy időben szállítson. Ha Charley Chang forgatókönyve a kezedben lenne, akkor jóváhagynád a produkciót, ugye?

— Nincs forgató…

— L. M., nem figyelsz. Ha, ez a kulcsszó. Ha itt és most a kezedbe nyomnám Charley Chang forgatókönyvét grandiózus filmünkhöz, melynek a címe… a címe… Viking Kolumbusz, engedélyeznéd a forgatást?

L. M. arckifejezéséről semmit se lehetett leolvasni. Samre pillantott, aki icike-picikét lejjebb engedte a fejét.

— Hát persze! — vágta rá habozás nélkül L. M.

— Csaknem helyben vagyunk — hadarta tovább Barney. — Ha egy óra múlva kezedbe adnám a forgatókönyvet, engednéd a forgatást. Semmi különbséget se jelentene, igaz?

L. M. vállat vont.

— Semmi különbséget se jelentene. De hát akkor mire jó?

— Üldögélj itt tovább, L. M. — Barney karon ragadta a megdöbbent Charley Changet, és kiviharzott a szobából. — Beszélgess Sammel a költségvetésről, igyál egyet… pont egy óra múlva itt vagyok. Akár kezdhetnénk is a Viking Kolumbusz forgatását.

— Az agyzsugorítóm este rendel — mondta Charley, amikor becsukódott mögöttük az ajtó. — Látogasd meg, Barney! Sok-sok sietős ígéretet hallottam már ebben a sietős szakmában, de ez elviszi a vastagon aranyozott pál…

— Kíméld magad, Charley! Vár rád a munka — Barney a folyosóra kormányozta a vonakodó írót. — Becslésed szerint meddig tart, míg összehozod a film forgatókönyvének az első változatát, elnagyolva, de keményen és a legjobb munkát végezve? Meddig tart?

— Nagy meló ez. Legalább hat hónap.

— Helyes. Hat hét. Koncentrált erőfeszítés, első osztályú munka.

— Én hónapokat mondtam. Egyébként hat hét is több, mint egy óra.

— Ha hat hónapra van szükséged, megkapod. Annyi időd van, amennyit csak akarsz, becsszóra. S ráadásul pompás, csöndes helyen alkothatsz — Barney megállt, és rábökött a falon függő poszterre. — Íme! Santa Catalina szigete. Pazar napfény s frissítő tengeri fürdő, ha ellustulnak a gondolatok.

— Nem tudok ott dolgozni. Rohadt hely, tele van emberekkel, minden éjjel buliznak.

— Azt te csak úgy hiszed. Hogy ereznéd magad Catalinán, teljesen egyedül? Ha az egész sziget kizárólag a tiéd lenne? Gondold csak végig, micsoda munkát végezhetnél!

— Barney, biz isten nem tudom, miről beszélsz.

— Majd megtudod, Charley. Néhány perc, és megtudod.

— Ötven doboz géppapír, egy doboz indigó, egy darab titkárnői szék, egy darab írógép…

— Micsoda őskőkori modell ez, Barney? — szólt bele Charley. — Hiszen az ujjaimmal kell vernem! Én csak elektronikus IBM-géppel tudok dolgozni.

— Attól tartok, az áramszolgáltatás nem igazán megbízható a szigetnek azon a részén, ahol te laksz majd. Ne aggódj, egykettőre újra belejössz. — Barney kipipálta a következő tételt, amint a hatalmas ládát a teherkocsi platójára lökték. — Egy készlet szafárifölszerelés, komplett.

— Egy készlet micsoda?

— „Csináld magad”-rendszerű szafárifelszerelés a kellékes osztályról. Sátor, priccsek, moszkítóhálók, székek, összehajtható konyha. Minden működik. Úgy érzed majd magad, mint Livingstone, csak sokkal kényelmesebben. Három darab ötvengallonos vizeshordó, egy darab felhúzható blokkolóóra, kártyákkal…

Charley Chang néma értetlenséggel figyelte, ahogy felpakolják a teherautóra a legkülönbözőbb felszerelési tárgyakat. Rejtélyes ügy, beleértve az öreg szivart, aki a Frankestein-rádión babrált. Az ósdi, mahagóni blokkolóóra, számlapján római számokkal, eltűnt a platón a többi holmi közt. Charley karon ragadta Barneyt, és odamutatott.

— Egy kukkot se értek az egészből. Főként ezt nem értem. Minek nekem blokkolóóra?

— Hewett professzor a lehető legrészletesebben elmagyaráz majd mindent. Addig higgyél nekem! A blokkolóóra roppant fontos, majd meglátod. Ne felejts el minden reggel blokkolni.

— Mr. Hendrickson! — kiabált Betty, a titkárnő. — Szerencsés napja van. — Betty ifjú négert húzott maga után, akin fehér munkaruha feszült, fején szakácssapka magasodott. — Sürgősen kért egy szakácsot. Lementem az étkezdébe, s Clyde Rawlstonra bukkantam. Nemcsak szakács, hanem gyors- és gépíró is.