Hal Clement: Csillagfény

— Tudom és tervezem is. Boldog lennék, ha segítene.

— Szívesen, ha van időm; de Benj többet tud foglalkozni magával, mint én.

— Benj? Velem érkezett három hete, és nem volt több ideje nyelvet tanulni, mint nekem.

Együtt ellenőriztük az észlelő- és komputerhálózatokat, emellett háttértanulmányokat is végeztünk a kutatási programról. — Easy a fiára mosolygott.

— Elhiszem. A nyelveket illetően azonban fanatikus, akár az anyja, és azt hiszem, hasznát fogja látni, bár inkább tőlem tanulta a sztennit, mint a meszklinitáktól. Könyör-gött, tanítsam meg egy nyelvre, amit a húgai nem hallgathatnak ki. Ha akarja. Írja szülői büszkeségem rovására, de csak próbálja meg vele a dolgot. Persze később. Mielőbb szeretném azt az előrejelzést megkapni. Dondragmer szerint nyugati szél fújt, úgy száz kilométeres sebességgel.

A meteorológus eltűnődött.

— Átfuttatom a gépen a mi adatainkkal együtt — szólalt meg végül. — Ha az ő észlelései nagyon eltérnének a mie- inktől, lefuttathatom a programot még egyszer. Kis türelmet.

A férfi és a fiú a berendezésekhez fordult. A nő nem sokat értett abból, amit látott. Annyit sejtett, hogy adatokat és mérlegelési szempontokat táplálnak a számítógépekbe. Örült neki, hogy láthatja: Benj egyedül dolgozik, ellenőrzés nélkül. Neki és férjének tudtára adták, előfordulhat, hogy fiuk matematikai képességei kevésnek bizonyulnak választott pályájához. Amit most csinált, rutinfeladatnak számított, a műveletet egy kis előképzettséggel bárki el tudná végezni anélkül, hogy pontosan értené a feladat lényegét. Easy mégis biztató jelnek tekintette.

— Persze — jegyezte meg McDevitt, miközben a gép az adatokon rágódott — biztosra nem mehetünk. Az ottani nap nem befolyásolja túlságosan a Dhrawn felszíni hőmérsékletét, a hatása mégsem elhanyagolható. Mióta három éve ideérkeztünk, a bolygó állandóan közeledik hozzá. A robotok jelentéseitől eltekintve semmit nem tudtunk a felszínről, amíg másfél évvel később a meszkliniek telepe fel nem épült.

De az ő méréseik is csak a bolygó egy kis szögletére korlátozódnak. A mi előrejelző munkánk esetleges, attól függetlenül, hogy mennyire akarunk hinni a fizika törvényeinek. A gyakorlati szabályok felállításához még nincs elég adatunk.

— Tudom, és tudja ezt Dondragmer is — szólalt meg Easy. — De mi még mindig több információval rendelkezünk, mint ő. Azt hiszem, most mindennek örülne. Ha én lennék a helyében, ezer és ezer kilométerre bármiféle segítségtől, egy olyan járművön, amely még akipróbálás stádiumában van, és ha még azt sem láthatnám, hogy mi van körülöttem…

Tapasztalatból tudom, milyen jólesik ilyenkor kapcsolatban lenni valakivel. És nemcsak azért, hogy beszélgethessek, hanem hogy láthassanak, hogy érzékeljék, amit átélek.

— Innen kissé nehéz lenne őt látni — vetette közbe Benj. — Még ha tiszta is odalenn a levegő, tízmillió kilométer kicsit sok volna a teleszkópnak.

— Igazad van, de azt hiszem, tisztában vagy vele, hogyan gondoltam — mondta halkan az anyja. Benj megvonta a vállát, és elhallgatott. Feszült csend ülte meg a szobát.

A számítógép rejtélyes szimbólumokkal telerótt lapot dobott McDevitt elé. A másik kettő áthajolt a válla fölött, hogy lássa, bár Easynek a papír nem sokat árult el. Fiának viszont alig öt másodpercébe tellett, míg végigfutott a sorokon. Olyan hangot hallatott, amely félúton járt a jókedv és a megvetés között. A meteorológus felnézett.

— Halljuk, Benj. Ezzel aztán viccelhetsz, amennyit akarsz. Nem ajánlom, hogy az információt változatlan formában küldjük le Dondragmernek.

— Miért? Mi a baj? — kérdezte a nő.

— Az adatok nagy részét a műholdak gyűjtötték. Ehhez hozzátettem a maga széljelentését, plusz egy bizonytalansági faktort. Nem tudom, a hajónak milyen berendezései vannak, mennyire pontosak. Maga azt mondta, körülbelül száz kilométeres a szél. A ködöt nem vehettem tekintetbe, mert nem volt róla használható adatom. Az első sor szerint a látótávolság normál fényben — vagyis emberi szem számára normál fényben, a meszklinitáké pedig hasonló —harminckét kilométer.

Easy megemelte a szemöldökét.

— De ilyet! Azt hittem, a meteorológusviccek már kimentek a divatból.

— Csak beporosodtak. Egyszerű az oka: nem tudunk teljes információt adni a gépnek. A legnyilvánvalóbb hiányosság, hogy nincs részletes topográfiai térképünk a bolygóról, különösen arról a pár millió négyzetkilométerről, ami a Kwembly től nyugatra fekszik. Egy kilométerenként 35 cm-t eső vagy emelkedő, felszínen mozgó szél légtömeg-hőmérséklete gyorsan változhat. Ami azt illeti, a legjobb térképünket éppen erre alapoztuk, de még nagyon elnagyoltak. Ha kapok részletesebb méréseredményeket Dondragmertől, még egyszer átfuttatom.

Azt mondta, Aucoin szerez egy pontosabb helymeghatározást?

Easynek nem volt ideje válaszolni, mert Aucoin megjelent a szobában.

Nem vesztegette az időt üdvözlésre, és nem bocsátkozott részletekbe, tudván, hogy a meteorológusok már megkapták a háttér-információt Easytől.

— Nyolc egész négyszázötvenöt ezred fokra az egyenlítőtói délre, hét egész kilencszázhuszonhárom ezredre keletre a Telep délkörétől. Ennél pontosabb meghatározást nem mertek adni. Nagy baj az a pár száz méteres eltérés?

— Ma mindenki gúnyolódó hangulatban van — morogta McDevitt. — Köszönöm, elég pontos. Easy, lemehetünk a híradósszobába, és kapcsolatba léphetünk Dondragmerrel?

— Persze. Nem zavarja, ha Benj is jön, vagy maradjon inkább itt?

Szeretném, ha ő is találkozna Dondragmerrel.

— És közben, mintegy véletlenül, megmutathatná a nyelvtudását. Jó, jöjjön. És maga, Alán?

— Nekem más dolgom van. Ettől függetlenül szeretném, ha velem is közölné az előrejelzés részleteit és Dondragmer minden adatát, ami a tervezést befolyásolhatja. A tervlaborban leszek.

A meteorológus bólintott. Aucoin elindult, ők pedig létrán leereszkedtek a híradósszobába. Merseteau eltűnt, de egy társa szemmel tartotta a Kwembly képernyőit. Az őr biccentett Easynek, és visszament az eredeti helyére. A többiek nem törődtek a belépőkkel. Easy és Mersereau távozására is csak azért figyeltek fel, mert a szabályzat szerint mindig tíz megfigyelőnek kellett tartózkodnia a helyiségben. Nem osztották be, hogy ki melyik képernyőt figyeli; ügy találták, hogy ez kellemetlen lelki jelenségeket vált ki.

A Kwembly re hangolt kommunikációs berendezések hangszórói elé hat széket helyeztek. A képernyőket úgy állították fel, hogy mindenhonnan láthatóak legyenek.

Mind a hat megfigyelőüléshez mikrofon és váltókapcsoló tartozott, hogy a Kwembly összes rádiójával kapcsolatot teremthessenek.

Easy az egyik középső székbe telepedett, és átkapcsolt a Dondragmer hídján lévő készülékre. A csatlakozó képernyőn nem sokat lehetett látni, mivel a kamera előrenézett, a híd ablakai felé. A meszkliniták jelentése tökéletesen érzékletes volt. A ködbe vesző kép bal felső sarkában a kormány és a kormányos egy része látszott; minden egyéb elmosódott. A szürkeséget az ablakkeretek szabdalták négyszögekre. A híd fényeit letompították, hogy a ködöt megvilágítsák a külső reflektorok — gondolta Easy.

— Don — kezdte —, itt Easy beszél. A hídon vagy? — Bekapcsolt egy stoppert, aztán átállt a laboratóriumi rádióra. — Borndender, vagy aki ott van — szólt, még mindig szten-niül —, kevés az információnk a megbízható előrejelzéshez. A híddal is kapcsolatban vagyunk, de szeretnénk minél pontosabban megkapni a jelenlegi hőmérsékletet, szélsebességet, külső nyomást és minden adatot a ködről…