Hal Clement - Csillagfény

Dondragmer válasza pontosan a hatvannegyedik másodperc végén érkezett, tehát a kapitány nem töltött sok időt gondolkodással.

— Köszönöm. Kérem, mondja meg Barlennannak, hogy az elgondolása reálisnak látszik. Nem kaptam semmilyen információt Kabremmtől — persze ha csakugyan őt látták —, mert nem is találkoztam vele. Nincs a Kwembly n. Maguk jobban meg tudják állapítani, vajon még mindig Stakendee-ék társaságában ván-e. Biztonsági intézkedéseket teszek. Nem lett volna szabad kiküldenem az egész legénységet a tábor felállítására.

Benj vette át a mikrofont.

— Ezek szerint feladták a reményt, hogy Beetchermarlfot, Takoorchot és a többieket megtalálják. Egyszerűen kisétálnak a hajóból, és sorsukra hagyják a kormányosokat?

Easy megdöbbent Benj szóhasználata hallatán, és majdnem közbevágott, hogy a fiát leteremtse, Dondragmertől pedig bocsánatot kérjen. De habozott: hogyan önt-se ezt formába anélkül, hogy ellentmondjon saját nézeteinek és érzelmeinek? Aucoih Barlennanra koncentrált, Benj pedig úgyis sztenniül zengte el a tirádáját.

Dondragmer válaszából nem lehetett felháborodásra következtetni; Easy szerette volna látni a meszklinita parancsnokot, hogy a testtartásából ítélhesse meg a hangulatát.

— Nem adtam fel a reményt, Benj. Szeretnénk annyi konvertert magunkkal vinni, amennyit csak lehet, de ez azt jelenti, hogy a matrózoknak le kell menniük a hajó alá, hogy kiszedjék az ottaniakat a szabadon lévő forgóvázakból. Átkutatjuk a jégfalat is, hátha nyomukra bukkanunk.

Benj bólintott. Arca vörösödni kezdett; Easy kímélte meg a bocsánatkéréstől.

— Köszönjük, kapitány — mondta. McDevitt szólalt meg, mielőtt Easy szavai után a két üzenet közötti csönd beállhatott volna.

— Ha elhagyják a hajót, jó volna, ha egy konvertert a fedélzeten hagynának, a híd adóját pedig úgy fordítsák, hogy figyelhessük a kivilágított hajótestet. Nemcsak az árvizet tanulmányozhatnánk, de az elsodort hajó helyzetét is meg tudnánk határozni. Persze csak két rádiója maradna, de szerintem megérné.

Dondragmer válasza egy másodpercet sem késett.

— Mint látják, máris visszafordítottam a rádiót a hajó jobb oldala felé.

Aucoin Easy segítségével leadta a telepnek Dondragmer válaszát.

Barlennan nyugtázta a vételt, majd azt kérte, hogy mindenről informálják, ami a Kwembly n történik, különösképpen Dondragmer elképzeléseiről.

Aucoin beleegyezett, és meghagyta Easynek, hogy továbbítsa az üzenetet a Kwembly kapitányához. Azután hátradőlt, és kikapcsolta a hangot.

— Idáig legalább a mentőhajóról nem esett szó. Mi természetesen nem fogjuk bolygatni az ügyet — mondta Aucoin.

— Ami engem illet — vágott vissza Easy —, én már akkor kiküldtem volna a Kaliff ot vagy a Hoorsh t, amikor a K wembly befagyott.

— Hát persze. Hálás is vagyok, hogy nem ajánlotta fel a hajókat Barlennannak. Remélem, legalább ő maga nem fogja kérni a járműveket.

Easy azt fontolgatta, hogy mit vághatna Aucoin fejéhez. A mikrofon tűnt a legalkalmasabbnak. Férje érezte, hogy éppen ideje más vágányra terelni a beszélgetést.

— Alán, elárulná, mit gondol Barlennan elképzeléséről?

Aucoin összeráncolta a szemöldökét. Ő is, Easy is jól tudta, Ib miért vágott közbe..

— Érdekes ötlet — mondta a tervező —, de nem valószínű. A Dhrawn hatalmas bolygó. Különös, hogy máris értelmes lényekbe botlottunk. Egy biztos: elektromágneses energiát használó kultúra nincs a Dhrawnon.

Műszereink már akkor jelezték volna ezt, amikor legelőször megközelítettük a bolygót. Alacsonyabb szintű civilizáció viszont aligha tüntethette volna el szőröstül-bőröstül az Esket legénységét.

— Én nem találgatnék, hiszen nem is ismerjük a Dhrawn lehetőségeit — felelte Hoffman.

— Gyakorlatilag végtelen számú dolog okozhatta a legénység eltűnését a bennszülötteken kívül is. Maga ugyanolyan jól tudja ezt, mint én. — Aucoin gúnyosan Easyre mosolygott.

— Még mindig azt gondolja, hogy szellemet láttam? — kérdezte Easy.

— Én csak egyszerűen nem hiszek a parancsnok bennszülöttelméletében.

Ib Hoffman vette át a szót:

— Valójában az értelem jelenlétének a valószínűsége nem is olyan kicsi.

Mindketten jól tudjuk, hogy a Sol öt parszekes körzetében, ebben a pöttynyi, porszemnyi térben, ahol csak hetvennégy ismert csillag és alig kétszáz sodródó bolygó kering, hány különféle intelligenciát találtunk.

Húsz faj velünk azonos fejlettségi szinten áll, tehát ők is túljutottak az energiaválságon. További nyolc nem tudott ezzel megbirkózni, és kipusztult, viszont hármat is találtunk, amely belebukott ugyan, de van még esélyük. Ez több, mint véletlen, Alán. Talán a Panesk, a Föld és a többi idősebb bolygó már más kultúrákat is hordozott a múltban. Gondolja, hogy a kimerített szénlelőhelyek és az eldobált sörösüvegek nem fogják egymilliárd év múlva is hirdetni az ember emlékét a Földön?

— Ne fogadja el, amit állít, de igenis vegye komolyan! Én ezt teszem.

Dondragmer biztosan érdeklődéssel hallgatta volna a szóváltást, de túl sok dolga akadt. A legénység nagy része visszatért a Kwembly re, a többiek a növényház felállításán dolgoztak. A kapitánynak bőven volt tennivalója.

Húsz tengerészt állított be a főzsilip felszabadítására. Ugyancsak húszan — lámpákkal és szerszámokkal felszerelkezve — azon igyekeztek, hogy kiszedjék a befagyott energiadobozokat. A matrózok néhány perc múlva négy konverterrel bukkantak fel, kettő a kormányosok által használt forgóvázakból származott, a másik kettőt a jégolvasztás tette szabaddá. A többi konverter a jég fogságában maradt.

A költözésben néhány tengerész nem vett részt. Mikor a legszükségesebben már túl voltak, Dondragmer félrehívott két matrózt.

— Menjenek a patakhoz. Ha északnyugat felé indulnak, nem téveszthetik el. Haladjanak felfelé, amíg meg nem találják Kabremmet és a helikopterét.

Mondják el, hogy felállítunk egy tábort, amilyen gyorsan csak tudunk.

Közöljék vele a növényház helyét, elvégre maguk már jártak ott, én meg nem. Az adókat úgy állítjuk fel, hogy a terület megvilágított része felé nézzenek. Így biztonságban le tudja hozni odáig a helikoptert, és le is szállhat a megvilágított részen kívül, vagyis az észrevétel kockázata nélkül.

Mondják meg Kabremmnek, hogy Barlennan parancsnok megkezdte a „bennszülött” tervet. Miután beszéltek Kabremm-mel, menjenek tovább, és csatlakozzanak Staken-dee csoportjához. Megértették a feladatot?

— Igen, uram — válaszolták a matrózok.

Múltak az órák. A főzsilipet kiszabadították, és már az összes eszközt kihordták, mikor hívás érkezett az űrállomásról. Benj beszélt:

— Kapitány, Stakendee jelenti, hogy a patak duzzad, a sodrás erősödik, és esni kezdett. Saját felelősségemre azt tanácsoltam neki, hogy forduljon vissza. — A kapitány felnézett a még felhőtlen égre, aztán nyugat felé tekintett.

— Köszönöm, Benj. Én is így tettem volna. Azonnal elindulunk, amíg még át tudunk kelni a patakon a csomagokkal. Rögzítettem az adót, és égve hagyom a lámpákat. Reméljük, rövidesen jelenthetik, hogy visszatérhetünk. Kérem, közöljék a történteket Barlennannal is. Mondják meg neki, hogy ügyelni fogunk a bennszülöttekre.

A meszkliniták sorba álltak, és pillanatokon belül eltűntek a hídon felállított kamera látómezejéből.