Hal Clement - Csillagfény

A többieket figyelmeztette, hogy ne legyenek útban, mikor a rúdvégek felszabadulnak. Az elképzelés szerint a munka végeztével a rudat a főzsilip oldalán kellett leengedni a felszínre, de Dondragmer óvakodott a súlyoktól, és tudatában volt, hogy a rúd esetleg nem várja meg, míg leengedik. Még egy meszklinita is megbánná, ha alákeveredne, akármennyire gyengének tűnik is számára a Dhrawn gravitációja.

A munka majdnem egy óráig tartott. A kapitány szerette volna tudni, mi van a keresőcsoporttal, de még ellenőriznie kellett a kiolvasztás egy másik összetevőjét is. Visszament a hajóba, és felkereste a laboratóriumot, ahol Borndender egy konvertert készített elő a művelethez. Tulajdonképpen kevés dolga akadt; a doboz két végén lévő polarizált foglalatok egyenáramot adnak, ha a rúd két végét sikerül bemanőverezni a lyukakba.

Bármilyen változtatásra van szükség, azt inkább a rúdon kell elvégezn, semmint a konverteren. Csak egy percbe tellett, míg a tudós mindezt elmondta a kapitánynak.

Dondragmer visszament a hídra. Benj jelentése fogadta:

— Stak szerint a folyóágy érezhetően hegynek felfelé fut, mert több métert emelkedtek a Kwembly elhagyása óta. — A nyomásváltozás — gondolta Dondragmer — a védőruhában sokkal inkább érzékelhető. Még a hajótestre való felmászás közben is változott a ruha feszessége. A folyó, amely a Kwembly t sodorta, még a Dhrawn gravitációját tekintve is nagy esésű lehetett. — Az egyedüli lényeges változás — folytatta Benj — a talaj tekintetében tapasztalható. Már sziklaágyon, befagyott tócsák között haladnak.

— Köszönöm, Benj. Jutottak már valami eredményre a meteorológusaik?

A fiú kuncogott.

— Attól tartok, semmire. Mr. McDevitt nem is mer nyilatkozni. Tudnia kell, hogy a Földön is évszázadokba került, mire megbízható tíznapos előrejelzéseket tudtak készíteni, pedig ott csak egy variációs összetevővel kellett számolni, a vízzel. Az egész bolygót megfigyelhették. Aki azt képzeli, hogy egy akkora bolygóra, mint a Dhrawn, néhány év alatt megbízható időjárási előrejelzést lehet kidolgozni, miközben zsebkendőnyi területét ismerjük, ráadásul két változóval és ötventől ezer Kelvinig terjedő hőmérséklettel kell számolnunk, a csodákban hisz. McDevitt szerint örülhetünk, hogy az időjárás nem produkál jégmezőket, melyek hirtelen mocsárrá változnak, és kétméteres viharokat, alattuk levegővel és vagy negyven más dolgot, amelyeket a komputere kidobott, ha egy-egy összetevőt megváltoztatott. Mókás volt nézni, miként csitítgatja dr.

Aucoin. Általában fordítva történik.

— Úgy tűnik, szórakoztatja a dolog — válaszolt a kapitány.

— Ó, hogyne! Dr. McDevittet egyébként nagyon érdekli, hány métert ment felfelé Stakendee csoportja… Várjon! Valami történik Stak ernyőjén.

— Dondragmer lábai megfeszültek. — Lássuk csak. Igen, Stak összes emberét látom, egy kivételével, ő pedig biztosan a készülék végét cipeli, mert az adó még mozog. Egy másik fény van elöl. Erősebb, mint ami náluk van, de ilyen távolból nem tudom pontosabban megállapítani. Nem biztos, hogy Stak emberei is látják, bár maga mondta, hogy a meszkliniták szemei jobbak, mint a kamerák. Igen, Stak is látja, és a csoport megállt. A fény is mozdulatlan. Semmit sem hallok, amit értelmezhetnék. Letették az adót, és előremennek. A hátukat látom. A talaj kopár, itt-ott jégtócsa. Szikla nincs.

Stak emberei eloltották a lámpáikat. A másik fény kivételével semmit sem látok. A képernyő világosodik, de szerintem csak a kamera reagál a fényviszonyokra. Semmit nem látok körülötte. Az idő ködös. Egy pillanatra sötét van, nem, újra látok. Nyilván a csoport egyik tagja ágaskodott fel, hogy jobban lásson — felvillant a sziluettje. Most valami fütyülést hallok, de a szavakat nem értem. Stak emberei újra meggyújtják a lámpákat. Ketten a készülék felé jönnek, felemelik és előreviszik. Az összes fény előttem van, jól látok. Ködöt fúj a szél. Az új fény is fenn van, a ködben. Még mindig nem tudom felmérni a távolságát. A talaj teljesen jellegtelen; a kopasz sziklaháton hat meszklinita kúszik a lámpákkal. Most nagyon halványan úgy tűnik, mintha mozogna valami az új fény körül.

Meglehet, hogy egy helikopter jelzőfénye. Nem tudom, milyen magasan vannak a fények a talajtól, mikor a gép a földön áll.

Most világosabb, igen, mozog valami. Felénk jön, fekete folt a ködben.

Lámpa tehát nincs nála. Akkora lehet, mint egy meszklinita. Talán Kervenser az vagy Reffel.

Igen. Majdnem biztos vagyok benne, hogy meszklinita közeleg, de még túl messze van, nem ismerem fel. Nem is biztos, hogy megismerném. A többiek felé mennek. Beszélgetnek, halkan ahhoz, hogy értsem. A csoport kavarog, senkit nem ismerek közülük. Ha egy kicsit közelebb jönnének, megkérdezhetném, ki az, de azt hiszem, hamarosan úgyis jelentkeznek.

Most mind a kamera felé jön. A csoport szétszakádozik. Ketten éppen a készülék előtt állnak, Stakendee és a jövevény…

Egy hang szakította félbe Benj beszámolóját. Hallatára Easy is felkiáltott:

— Kabremm! Hol az ördögben volt ilyen sokáig?

Nem Kabremm tehetett a dologról, Barlennan mégis csak nagy sokára bocsátotta meg neki. Az adó távol volt a fényektói. Mikor a jövevény először csatlakozott Stakendee csoportjához, nem láthatta; később pedig nem vette észre. Csak mikor alig fél méterre állt tőle, akkor fedezte fel.

Még ekkor sem aggódott túlságosan; számára minden földi egyforma volt.

Feltételezte, hogy az emberek a meszkli-nitákat nem tudják megkülönböztetni egymástól. Eszébe sem jutott volna akarattal besétálni a kamera látómezejébe, mert egy hirtelen mozdulat is sokkal gyanúsabb lett volna, mintha nyugodtan marad, ahol van.

Mikor Easy hangja kirobbant a mikrofonból, a hatvannégy másodperc mindenképpen eltelt. Stakendee elkésett. Reflexszerűen kapott a redőny után, de rádöbbent, hogy ezzel csak rontana a dolgon.

Egyikük se tudta igazán, mit tegyenek. Nem voltak intrikus természetűek, bár a Meszklinen a cselszövés éppoly gyakori volt a politikában, mint a kereskedelemben. Egyiküknek sem forgott túl gyorsan az esze. Dondragmerrel ellentétben viszont mindketten lelkesen támogatták az Esket-tervet. Tudták viszont, hogy tehetnek bármit, az valószínűleg nem fog egyezni Barlennan vagy Dondragmer szándékaival. Az egyeztetés technikailag is lehetetlen volt. Stakendee fejében mindenesetre megfordult, hogy eljátssza, mintha Kabremm a hiányzó Reffel vagy Kervenser lenne, de maga sem hitte, hogy sikerülhet a dolog. Mrs. Hoffman nyilván azért kiáltott olyan szenvedélyesen, mert biztosan felismerte Kabremmet, az pedig valószínűleg nem is viselkedett volna a szerepnek megfelelően, hiszen nem volt tudomása az eltűntekről.

A nő a válaszra várt. Vajon mennyit láthatott a várakozási idő alatt?

Barlennan szintén hallotta Easy kiáltását. Csak találgathatott, hogy került Kabremm a Kwembly közelébe, bár Ref-fel adójának esete már felkészítette valami hasonlóra. A három kormányozható léghajó közül csak egy járt rendszeresen a Telep és az Esket között; a másik kettő Destig-met keze alatt volt. Mégis, tekintetbe véve a Dhrawn roppant méreteit, az egyik léghajó felbukkanása a Kwembly közelében igazi meglepetésnek számított.

Mégis megtörtént. Balszerencse, gondolta Barlennan. Az egyedüli földi személy az univerzumban, aki látásból felismerhette Kabremmet, ráadásul szépen végignézi az eseményt.