Hal Clement - Csillagfény

— És maga most is ellene van ennek?

— Igen, és az érvelésemet Barlennan is elfogadta. Nem csak azért vagyok ellene, mert másra szánjuk a két hajót.

És ne gondolja, Easy, hogy nekem semmit nem ér a meszkliniták élete, csak mert nem emberek. De nem akarom az időt elvesztegetni. A végrehajtás közepén nem lehet megváltoztatni a tervet.

— De ha magának éppolyan fontos a meszkliniták élete, mint az embereké, hogyan beszélhet elvesztegetett időről?

— Easy, gondolja végig. Megértem az érzéseit, de ön is tudja, hogy a Kwembly húszezer kilométerre vesztegel a Teleptől. A mentőjárműnek legalább kétszáz-kétszázötven óra kéne az út megtételéhez. A táv nagy részét a Kwembly a folyón sodródva tette meg. A hómező járhatatlan is lehet. Nem szólva a hajó megtalálásáról.

— Műholdas beméréssel irányíthatnánk őket.

— Ha Dondragmer nem tudja kirángatni a hajót a csávából, Barlennan segítsége fabatkát sem ér. Azt sem tudjuk, hogy a hajó egyáltalán veszélyben van-e. Mert ha nincs, és csak belefagyott a jégbe, mint egy tizenkilencedik századi bálnavadászhajó, akkor a zárt rendszerű létfenntartó rendszereknek és a konvertereknek köszönhetően kimeríthetetlen tartalékaik vannak, mi pedig Barlennannal nyugodtan megtárgyalhatjuk az optimális mentést.

— Akárcsak Destigmet Esket je — vágott vissza keserűen a nő. — Több mint hét hónapja megrekedt, és maga azóta is elfojt minden mentési kezdeményezést!

— Ez nem ugyanaz a helyzet. Az Esket még mindig ott áll, az adók képei szerint érintetlenül, de a legénysége eltűnt. Fogalmunk sincs, mi történt velük. Mivel nem tartózkodnak a fedélzeten, már aligha lehetnek életben.

Hiába kemények, hét hónapig egy meszklinita sem tud megélni a Dhrawnon felszerelés nélkül, egy szál védőruhában.

Easy nem válaszolt. Aucoinnak igaza volt, de nem tudta elfogadni, hogy a helyzet pusztán „logikus''. Ib úgy vélte, ideje módosítani a vita menetét.

Bizonyos pontig egyetértett a tervezővel; de azt is tudta, hogy a felesége miért nem ért egyet Aucoinnal.

— A legégetőbb probléma — szólalt meg a férfi —, hogy Don emberei minden bizonnyal a jég alatt rekedtek, és senki nem tudja, befagyott-e a tócsa egészen a fenékig vagy nem. Valahol a Kwembly lánctalpai között lehetnek. Azt hiszem, a megoldás: jégcsákány és kalapács. Nem tudom megítélni, mekkora a valószínűsége annak, hogy egy védőruhás meszklinita túlélje a fagyot.

— Don első tisztje szintén hiányzik, nem tért vissza a felderítőrepülésről.

Nem vitt magával adót. Így közvetlenül nem segíthetünk neki, de van még egy helikopter a Kwemblyn. Megkért minket Dondragmer, hogy segítsünk neki, mikor a másik repülő egy adóval a fedélzetén a keresésére indul?

— Nem — válaszolt Mersereau.

— Akkor melegen ajánlom, hogy javasoljuk neki. Aucoin beleegyezően bólintott, és a nőre pislantott.

— Szerintem a maga dolga, Easy.

— Ha valaki már meg nem tette. — Felkelt, belecsípett Ib fülébe, aztán kiment a szobából.

— Elismerem — folytatta Hoffman —, hogy igaza lehet, mikor ellenzi a mentőexpedíciót, mégis azt hiszem, ideje Barlennant beavatni a történtekbe.

— Miért? — vetette ellen Aucoin. — Nem szeretek vitázni, főleg, ha úgyis hiába.

— Nem hinném, hogy vitáznia kell. Emlékezzen rá, múltkor egyetértett velünk.

— De hisz maga mondta néhány perce, hogy nem tudja, mennyire volt őszinte a beleegyezése.

— Ez igaz, de ha olyan nagyon ellenünk lett volna, magától is kiküldhetett volna egy hajót az Esket hez. Ha emlékezetem nem csal, előzőleg meg is tette néhányszor.

— Viszont akkor sokkal közelebb voltak a Telephez — vágott vissza Aucoin.

— Mindketten tudjuk, hogy azért mentünk bele, mert úgy láttuk, hogy a beleegyezésünk nélkül is nyugodtan megteszi.

— Nem, Ib. Azért, mert a maga felesége mindkét alkalommal Barlennan oldalára állt.

— Szerintem meg kell mondanunk Barlennannak, mi a helyzet, méghozzá kertelés nélkül. Nemcsak az őszinteség kívánja. Ha tovább várunk, Barlennan biztosan rájön, hogy cenzúrázzuk az expedíció jelentéseit.

— Nem nevezném ezt cenzúrázásnak. Soha nem változtattunk meg semmit.

— De sokszor visszatartotta a híreket, amíg eldöntötte, mit kell a parancsnoknak tudni. Nem ebben egyeztünk meg vele! Elnézést az elmaradott nézeteimért, de pusztán, önző okokból is nagyon tanácsos lenne olyan hosszú ideig megőrizni a bizalmát, amíg csak tudjuk. — A többiek helyeseltek. Aucoin meghátrált.

— Rendben. Ahogy az ülés véget ér, a teljes jelentést leadjuk Barlennannak, feltéve, ha Mrs. Hoffman már meg nem tette. Mi a következő napirendi pont?

Az egyik kutató, aki többnyire hallgatott, megszólalt:

— Elnézést, ha nem követtem volna magukat tisztán. Önök mindketten azt állítják, hogy Barlennan egyetértett a Terv irányvonalával a fejlett technika minimumra szorítása tekintetében. Én is így értettem, de Ib szerint kételkedni lehet Barlennan őszinteségében.

Hoffman megrázta a fejét.

— Pusztán az lepett meg, hogy Barlennan sokáig nem akarta elfogadni a helikoptereket.

— A meszklinitáknak a tériszony a természetükben van. A Meszklinen a repülés gondolata is elképzelhetetlen. Ib zordonan mosolygott.

— Igaz. De az egyik legelső dolog, amit Barlennan az iskola felállítása után tett, hogy a Meszklin sarkvidékén, tehát ott, ahol a gravitáció a legnagyobb, megtervezett és megépített egy hőlégballont, és repült is vele!

Tériszony ide vagy oda. Nem a kapitányban kételkedem, hanem abban, hogy ismerjük a gondolkodását.

— Egyetértek — vágott közbe Aucoin. — Azt hiszem, mindnyájan kimerültünk. Javaslom, függesszük fel az ülést. Gondoljuk végig a dolgokat.

— Amíg ki nem megy a fejemből — szólalt meg újra a kutató —, hadd jegyezzem meg, hogy valahányszor egy hajó bajba kerül, nekem természetesen mindig az Esket jut az eszembe.

— Mindnyájunknak — vette fel újra a fonalat Aucoin. — Elképzelhető, hogy a meszkliniták értelmes ellenállásba ütköztek. Végeredményben lehet élet a Dhrawnon, amely esetleg magasabb rendű, mint a bokroké és pszeudoalgáké. Ezek ugyanis nem tudtak volna ilyen összetételű atmoszférát teremteni. Valahol tehát léteznie kell egy teljes ökológiai rendszernek. Nyilván a magasabb hőmérsékletű zónákban.

— Például az Alfa Zónában — fűzte tovább Hoffman. — Egy bolygó időskálájához mérve nem létezhet ammónia és szabad oxigén ugyanabban a környezetben hosszú ideig. Szerintem is lehetetlenség, hogy a Dhrawnon élnek értelmes lények. Az űrből nem láttuk őket, és a felderítőhajók legénysége sem, leszámítva talán az Esket et, de negyvenegymilliárd négyzetkilométer gigászi terület. Hihető elképzelés, és nem maga az első, aki felveti, de nem tudom, miben segíthet nekünk. Easy szerint Barlennan is gondolt erre, és a kutatóival megvitatta, küldjön-e kapcsolatfelvételi szándékkal egy másik hajót az Esket balesetének színhelyére. Igaz, ők is kételkedtek egy ilyen kutatás sikerében. Mi meg'nem erőltettük. — Pedig — szólalt meg Mersereau — ha kapcsolatba léphetnénk a bennszülöttekkel, ugyanúgy, mint a Meszklinen, akkor haladhatnánk igazán! Nem kellene annyira függnünk a…

Aucoin komoran elmosolyodott.

— Szóval maga is megkérdőjelezi Barlennan őszinteségét. Nem állítom, hogy a parancsnok jégszívű politikus volna, aki szemrebbenés nélkül feláldozza az embereit a terv érdekében, de az Esket legénysége már valószínűleg menthetetlen volt, mikor Barlennan letett arról, hogy ki-küldje a Kaliff ot.