P. Nagy Mária - Illiberalgate

Gyorsan hoztak egy törvényt, átnevezték a járulékot adónak, amit nem nagyon propagáltak. Adójellegű lett a befizetés, ami lefordítva magyarról magyarra azt jelenti, hogy nincs kötelezettsége az államnak. Megtarthatják a lóvét. Nem lesz nyugdíj. Na persze még egy törvényt hoztak nagy titokban: hogy köteles mindenki az anyját, apját, nagyanyját, nagyapját, testvéreit eltartani, amennyiben nem tudja magát fenntartani: az állam nem illetékes. Ha verte, ha erőszakolta, ha elhagyta, ha árvaházba adta, akkor is. És slussz, passz.

Aztán a forintosítással és a devizahitel-mentő csomagokkal másodszor-harmadszor is kifosztott károsultak kétségbeesése, a mindenük elvesztése történt meg. Senki nem gondolta, hogy az állam ilyen mélyen benne van. Elfogyott a pénz, lassan elzárják a csapokat az Unióban is, csak kezdeni kellett valamit ezzel a magyar virtussal. Ezek itt mind lakást akartak. Inkább egy életre eladósodtak, csak meglegyen. 4,3 millió lakóegység van Magyarországon. Jó, ennek jelentős mértéke lakás, nem ház, de a devizahitelt felvevő és most, 2018-ban kilakoltatott 47 000 család többnyire családi házban élt. Eddig. Amíg nem generálta maga az MNB – élén a fő-hülyével – a svájci frankkal szemben a forint leértékelését és lebegtetését. Ez betett mindenkinek, ez volt az ok, innen szálltak el a devizahitelek. Itt kezdődtek a bajok, mindenki megpróbált úszni az árral, kigondolni, mi legyen. Egészen az első kilakoltatásokig. Komplett családokat raktak utcára, gyerekekkel. Ezzel együtt nőtt meg a csoportos öngyilkosságok száma, a vonat elé ugrások, a gyermekkel az ablakon kiugrások, a bankügyintézők ellen elkövetett magányos kivégzések, utána látványos önakasztások az ügyféltérben. S ez már a jéghegy csúcsa.

Minden második devizahiteles, aki még él, az külföldön él. Elindult a 7 eurójával szerencsét próbálni. Hogy majd lesz valami, aztán csak sikerül jobbra derülni. Na, ők már sohasem jönnek haza. Nem bíznak a rendszerben, illetve semmilyen rendszerben. Főleg nem a semmilyen magyar rendszerben. Elmentek a harmincasok, negyvenesek, már az ötvenesek is. S nem egy emberről beszélünk; mindig egy egész családról, minimum 2 emberről és a gyerekekről, akik már tutira nem jönnek ide vissza.

Másfél millió ember békeidőben vágott neki az ismeretlennek. Ez nem ’56. Nem a háború. Nyelvtudás és pénz nélkül. Mire gondolhatnak? Miről álmodhatnak? Mit adott nekik ez az ország? A nemzeti lóf@szok országa. Nemzeti trafikmutyi, nemzeti közműmutyi, nemzeti közszolgálatiegyetem-mutyi, nemzeti eszközkezelő mutyi (a devizahitel-károsultakról a harmadik-sokadik bőrt lenyúzó), a nemzeti vágta, nemzeti tanterv, nemzeti maffia, és ki ne felejtsük a forintosítástól megtollasodott Nemzeti Bankunkat sem. Ettől már csak egy lépés a hitleri népnemzeti. Bár, sajnos, már ott tartunk. Észrevétlenül suhantunk be a diktatúrába. Listák mindenkiről, mindenhonnan. Számon vagy tartva mindenféleképp. Mint ahogy Mia mesélte. Még 2015-ben jelentkezett az egyik minisztériumba dolgozni, aztán az átvilágítás során nem felelt meg. Még azt is tudták, hogy beperelte a devizahitel miatt a bankot. Nem tud besimulni a rendszerbe. Szóval, nem ilyen lovat akarnak.

De azért Anett… ez nagyon durva. Csak egy ügyintéző volt. Szerintem. Ahhoz képest inkább példastatuálásnak látszik. Félelemkeltésnek. Nem mintha nem félnének itt már elégé elég sokan. Tartják is a szájukat, remélve, hogy meghagyják őket, a pitiáner munkájukat, a pitiáner megélhetésüket, a kis lószarnyi életüket. Aztán most beszartak a gondolkodók is. Nincs itt gondolkodás, nincs rá kereslet. Se kutatás: majd megmondják, mit lehet kutatni. Semmi független kutatóintézet. Még hogy MTA? Nemzeti lesz. És kész. Független? Biztos nem. Ja, hogy Széchenyi azért alapította, hogy a magyar nemzet naggyá váljon. Na, itt nem lesz semmi ilyen. Ha még eddig nem lett volna világos. A leosztás. Majd a fő-főnök eldönti, mit kell kutatni. Mindenki nézelődik, mi legyen, hova tudna menni. Szerencsére ők nem a devizahitel-károsultjaim, mind beszél minimum egy idegen nyelvet, így csak a nyelvterületén kell keresgélnie. Többnyire bárhol tárt karokkal várják a jó kutatókat. S természetesen a magyarok ebben is jók. Nemcsak a sportban. Mindent túlélünk, mert most sokan túlélésre játszunk. Ebben is jók vagyunk. A mindent túlélésben.

Nem megy ki a fejemből Anett. A hang a videón nemcsak Miának ismerős, hanem nekem is. Egy emléket idéz. Tudom, nem mostanit. Talán még a bűnszövetkezetek nyomozásai… mindegy, majd eszembe jut. Ez tuti.

Na és Mia… Lehet, hogy neki szánták a fenyegetést. Persze ő is csak egy devizahitel-áldozat, aki szembe ment a rendszerrel. Na és, van ebből ezer is. Akik pereltek, épp tíz százalék. Vagy csak egy. Százezer devizahitelt adtak ki a bankok. Százezer ingatlan, felbecsülhetetlen érték úszott el. A családok keményen ellenálltak, de sok embernek nincs tartalékja. Jelenleg nem olyan a helyzet. Mia okos asszony. Mikor látta, mi a felállás és gyorsan levette, lépett: kiment Ausztriába szobalánynak. A férje csak pislogott, hogy neki jól megy, meg mifene. Minek menjen ki bohóckodni, elvégre már ötvenes. Lassan hátradől, és élvezi a munkája gyümölcsét. Mondhatta Mia neki, hogy erre ne számítson, de nem akart hinni neki. Aztán egy év után már megértette, mi van.

A nyertes per után, amikor a bank sem elszámolni, sem perköltséget fizetni nem akart, akkor jó tökösen Mia végrehajtást kért a bank ellen. Na, ekkor jött a feketeleves. A végrehajtás utolsó napján a bank átutalta a Miának járó költségeket és másnap árverezést kértek rá. Na, erre aztán berágott Mia, akkor jött hozzám, hogy segítsek. Megindítottuk az eljárást. Itt látta már a párja, hogy ennek a fele sem tréfa. Ez nagyon kemény menet lesz. Négyszer próbálta az eszközkezelő, a nemzeti, megvenni a házukat. Aztán az is kiderült, kinek fáj rá a foga. Ekkor rágott be igazán Mia, és felgöngyölítette az egészet. Erre nem számított senki.

Részeredmények voltak már. Egy közgazdász jelezte, hogy a devizahitel nem hitel, semmi köze nincs hozzá. Ez egy hibás banki termék, a PTK. 523. cikkelye alapján még csak nem is kölcsön. Az egyik gazdasági és bankügyvéd a teljes csalási metódust leplezte le, lépésről lépésre. A másik ügyészből visszaváltott ügyvéd a közjegyzői csalást, a nem hiteles adatokkal feltöltött okiratokat. Természetesen minden a bank által megadott, ámbár egy másik devizában nyilvántartott, de a kiadott forinttal semmilyen összefüggésben nem álló számsor. A harmadik berágott ügyvéd, akinek a barátja ugrott ki a gyerekkel a tizedikről, miközben a feleség belehalt a rákba, fényt derített a végrehajtásba került ingatlanok elszipkázásába; ő volt, aki először rendszerszintű bűnszövetkezetet fedezett föl. Na és jött Mia, mindent elolvasott a témában, aztán elkezdett kutakodni és eljutott a törvényszintű állammaffia–bankmaffia–bűnözőmaffia szenthármasába. Először a forintosítás miatt bukott ki és lebuktatta Matolcsy rendszerét, amiből pillanatok alatt, a forintosítás után néhány nappal eltűnt a közpénz. Elvesztette közpénz-jellegét.

Elvándorolt az alapítványokon keresztül dél-amerikai és közép-amerikai offshore cégekbe. Na és itt a vége, amihez egy szintén érintett, barátait elvesztő divattervező tette ki a pontot. Ő fedezte föl a kimenekítési tervet, az ország magára hagyását a végső pillanatban. Csupa kiadatást nem nyújtó ország van a listán. Akiket megtámogatott a nagyvezír, természetesen titokban. S ne felejtsem el az ügyes hackersrácot, akinek az apja akasztotta föl magát a saját házuk padlásán. Na, ő volt, aki megfejtette az orosz kapcsolatot, a problémakört, nemcsak a választások kapcsán, hanem az ellenzék kivéreztetése kapcsán, majd a gazdasági einstandok kapcsán. Ő figyelmeztetett mindenkit, ha közel kerültek hozzá a hibridrezsim hibrid verőpribékjei. Csak már nem érték be veréssel. Néhány megmagyarázhatatlan haláleset törvényhatározatok elszenvedői körében, egy nap alatt elköltöztetett teljes cégek, családostul-mindenestül. Öngyilkosságok és érthetetlen halálesetek, miután a cégátadások megtörténtek. S ez még nem a teljes kép. Csombor tálalt ki mindent, leírt és elmondott. De mivel nem tudják, hogy hol vannak a dokumentumok, ezért hirtelen leégett pár iroda, raktár, egy stúdió, levéltár, ügyvédi iroda. De persze ezek csak tippek voltak. Szerencsére. Aztán eltűnt ő is. Nem érezte magát biztonságban itthon. Amerikáig futott. Persze akikre fájt a hatalom és a hozzá közel állók foga, annak vége lett azonnal. Kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot, mindegy miről van szó: ingatlan, vállalkozás, bánya vagy egy szoftver. A hangsúly a visszautasíthatatlanon van. A következő már a hibrid verőlegény lesz. Vagy egy golyó az agyba. 2018-ban, elvileg a XXI. században. Persze aki áthallást érez az orosz oligarchák kivéreztetésével kapcsolatban, ne csodálkozzon. Csak itt, Magyarországon, először szépen kérik. Aztán csúnyán. Meg néhányan megsérülnek. Vagy mindenki szeretne egészséges maradni és odaadja, amit kell. Ez ma a vezír rendszere. A nagy nemzeti lófa@rendszer.