P. Nagy Mária - Illiberalgate

– Megértelek, én is tőle kaptam a devizahitelemet. Én is azt hittem, barátok vagyunk. Aztán amikor bepereltem a bankot, egyszer csak forszírozták, hogyan kaptam a hitelt, volt-e hitelközvetítőm, akkor került a képbe, a következő héten eltűnt Szegedről. Nem vett föl telefont, nem írt e-mailt, nem volt a Facén, Instán. Nem volt elérhető, mintha a föld nyelte volna el. A héten mondta a barátnőm, hogy felhívta, és két nappal később már fent volt a videó a kivégzésről. Magam sem értem. Bár szerintem nem a devizahitelek miatt ölték meg, sokkal inkább az arbitrázsügyletek miatt. Ott kicsit nagyobbak a nagyságrendek. Ki tudja, miket csinált. Mondjuk, ezt már mi sem tudjuk meg. Talán nem is kell.

Szóval arról van szó, hogy a csajoknak el kellene vinni néhány levelet, de ne telefonálj, ne írj a Facén, ne használd a Messengert. Tudod, lehallgatják. Elmondom, hogy tudsz kapcsolatba lépni velük. Tudom, ez több idő, megfizetem. A borítékba raktam pénzt, nézd meg, elég-e.

Csak lesett, aztán átvette a borítékot és belenézett.

– Elég lesz. Akkor mesélj!

Most már rendben lesz. Még jó, hogy mindenütt van emberünk. Megkapják az üzenetet, aztán mindenki megnyugszik. Főleg Letti, nagyon parázott. Pedig mindig mondta: meghalna, ha nem félne annyira. Aztán tessék. Jó, mondjuk ez nagyon durva. Bármit is tett, ezt nem érdemelte. Lehet, ezek éhesebbek. A második vonal. Háttérbe voltak szorítva, most aztán érzik, eljött az ő idejük. Vajon a hibridrezsim hibridrészéhez hogy jutottak? A verőemberekhez?

Letti

Ez mi? Valaki megdobta az ablakot? Kimegyek, de rossz vége lesz.

– Ki az?

– Cssst. Letti, én vagyok, Mia küldött egy levelet, de nem láthatja senki sem.

– Mia? Köszönöm! Tartozom valamivel?

– Nem, nem, Mia rendezte. Viszlát!

Jellemző Miára. A konspiráció, ámbár most igaza lehet. Nézzük, mi legyen…

Ági

Ma egész jól ment a futás. Jó a részidőm, na és a pulzusom is remek. Lenyújtok és megyek.

– Helló, Ági, Mia küldött egy levelet. Tessék!

– Szia, most látlak csak. Köszönöm, mivel tartozom?

– Semmivel. Viszlát.

Gondolom, Anett miatt van minden. Letti is halálra rémült. Teljesen bestresszelt. Fél. Na nézzük, mi a stájsz?

Eszter

Istenem, milyen csodás délután! Süt a Nap, ráadásul még van ereje.

– Eszter? Mia küldött. Óvatosan, kérem, nem láthatja senki a levelet. Köszönöm, viszlát!

Nahát, ez meg mi? Oké, nem láthatja senki. Hazatekerek, és otthon megnézem. Talán a klotyón. Ott nem zavar senki.

Szóval Anett volt a videón. Ezért a nagy konspiráció. Na meg Laci is. Meg a Letti férje is. Lehet, hogy félnem kéne?

Feltéptem a levelet… Egek, se Face, se Insta, semmi megosztás, se lájkolás, se telefon. Kikapcsolva a randira. Oké. Jól van, azért dolgozhatok. Mondjuk Ági mindennap fut estefelé. Akkor este futok én is. Összefutunk. Na de Letti? Ja, látom, hastáncóra kedden. Legalább lelazítunk, ránk fér, meg a nagy ijedségre. Tőlem már amúgy sem tudnak elvenni semmit. Az égegyadta világon semmit.

VII.

Katalin, nekünk csak Katica

Ez már azért mégsem járja. Mit gondolnak ezek? Majd pont ő fogja megmondani a tutit. Megfenyegettek már engem sokkal jobban, sokkal félelmetesebb emberek, amikor a bűnszövetkezetekkel foglalkoztam ügyvédként. Nem ijedek meg egyhamar. Főleg egy ilyen kis csinovnyiktól. Tudom, a nagy ügyeket már a rezsim hibridrésze intézi. De nekem is van meglepetésem a számukra. Gyűjtöm már egy ideje. Ezt nem viszik el szárazon. Persze nem tetszik, ahogy felgöngyölítettem a devizahitel-csalást. Ráadásul az emberek egymásnak adták a kilincset, 600 perben képviseltem a devizahitel-károsultakat. Jó kis ötlet volt a nagyvezírnek, végül is csak azt nem tudni, kinek a fejéből pattant ki az ötlet. Persze tudvalévő.

De végül is egy magyarnak mi a legfontosabb? A saját lakás, ház. Az egész világon nálunk lakik a legtöbb ember a saját lakásában. 2012-ig. Akkor kezdődtek a kilakoltatások. Végül is egy magyarnak a legnagyobb tulajdona az ingatlana. Elég jó kis portfolió. Persze szemet vetettek erre. Egész fentről. Még nem loptak eleget. Amíg Miával nem találkoztam, nem is láttam a bűnügyön kívüli részt. Csak magát a jól kigondolt, törvényekkel körülbástyázott bank–állam–maffia-csalást.

Mia hozott új szempontokat. Egészen az offshore cégekig, a kicsempészett milliárdokig, a kis adó- és kiadatási paradicsomok extramegállapodásaiig. Nemhiába a kommunikációs legendák oktatták, jó kis oknyomozást folytatott. Ráadásul van egy mások számára igen kellemetlen tulajdonsága: a kitartás. Nem ereszti, végigviszi a kutakodást. Nem mellesleg igen jól értesült a mai kommunikációs lehetőségek terén. Így tudtunk egész egyszerűen belehallgatni egy Messenger-beszélgetésbe is. Na meg az adathalász cégek adatgyűjtései, épp a Messenger üzenetküldő szolgálata kapcsán. Százféle adatot gyűjtenek innen, s ez ­segített. Így tudtuk meg a saját koronatanúnk szájából néhány nagyon fontos adatot. A kérdés az: mi legyen? Elvigye a balhét a kis ügyintéző, akit kioktattak, mit kell mondania, csinálnia. Vagy? Kússzunk a csillagokig? Egészen föl? Csak… Ez Magyarország, jelenleg csak jog van, de nincs semmi más. A jog nem véd, nincs igazságszolgáltatás, csak jogszolgáltatás. A többséget nem védi meg a bűnöző kisebbségtől a magyar jog, legfőképp a maffiaállamtól. Ráadásképp a kibontakozó kép szerint kb. félmilliónyi emberről van szó, akik kisebb-nagyobb mértékben érintettek.

Jelenleg 8 és fél milliónyian élünk e lángoktól ölelt kis bűnbarlangunkban. Mindenki vétkes. Aki csinálja, aki tűri, aki homokba dugja a fejét. Most már látni lehet: mindenkit megleckéztetnek. Nem hagynak ki senkit. Az a baj, nem csak a devizahitellel csaltak, hanem a tenderekkel, a választásokkal, a trafikmutyizással, a bírói testületek kinevezéseivel, egészen lementek az iskolarendszerig, az elhíresült KLIKK-ig. Mintha csak egy óriási átnevelőtáborban lennénk, arra várva, mikor unnak ezek ránk és hozzák új urainkat. 2018-ban? Ez nem vicc. Muszáj kitartanunk. Nekünk, a gondolkodó kisebbségnek, a nem agymosott kisebbségnek. Nekünk, akik nem nézünk tévét, nem hallgatjuk a „Magyarország jól teljesít!” spotokat, nem nézzük a reklámokat, melyben a nagyvezír fölöklendezett szavai hozzák el nekünk a Kánaánt – igaz, még ennek semmi jele.

Ijesztő, ami itt folyik. Szüleimnek nem hittem, hogy annak idején, hogy a Rákosi-rendszerben egymást súgták be. Most ez sokkal ijesztőbb. Valahogy nem európai. Na és ez a törleszkedés az oroszokhoz? A páneurópai unióhoz? Na, hagyjál már! Értem én, hogy kéne minden: pénz, paripa, fegyver. Na de pont az oroszok? Persze mióta az amcsik is egy viccembert választottak, nem csodálkozom annyira. Körülöttünk elszabadult a pokol. Kaya megtámadta a kurdokat, az amcsik kivonultak, Szíria és az egész világ félrenéz, tisztára, mint Ukrajna esete. A XXI. században? Senki nem csinál semmit, nem mernek ezekkel a fékevesztett diktátorokkal szembe menni. Mert ugye azt is láttuk, akkor mi lesz. Látványos kivégzések, gyilkosságok, mérgezések, egy egész ország vezérkara zuhant le legutóbb. Szóval mindenki behúzza fülét-farkát és vár a jó szerencséjére. A legborzasztóbb, hogy nincs hova menni. Lám, Anett is elfutott egész Thaiföldig, és mégis utolérte a geci pribékje. Vajon mit tudhatott? Vagy mit sejthettek, hogy tud? Szerintem már nem százasok.

Persze a devizahitelben nem is a csalásra épülő konstrukció a legnagyobb baj, ami nem is hitel, nem is korrekt bankkonstrukció, hanem ügyesen tálalt devizaügylet egy kis arbitrázzsal. A fő gond, hogy az állam is akart még egy kis pénzt, ingatlant, miegyebet. Legfőképpen hatalmat, és a semmibe kilökött rabszolgatömegeket. Akik jó magyarként annyit dolgoznak, amennyit bírnak, amíg fel nem borulnak. Lehetőleg még a nyugdíj előtt, mert már az a pénz sincs meg. Eltapsolták mind a majd 8000 milliárdot. Egyik nap még volt, másik nap már nem. Kiment táskákban meg kerülőutakon egészen az offshore cégekig.