P. Nagy Mária - Illiberalgate

Az egyik nagyi, Margitka borzasztóan ügyesnek bizonyult. Bár hatvan felé közeledett, de a fogadott unokái miatt meg akarta tanulni ezt az új úri huncutságot. Szeretett volna csetelni a gyerekekkel, képeket küldeni, meg megtalálni a régi ismerőseit, osztálytársait, akik még élnek. Nagyon érdekesnek találta a Facét. Ráadásul nővér volt egy fővárosi kórházban, már többször volt náluk a nagyvezír felesége. S egyet nagyon imádott, de nem tudta, hogy kellene átültetni a gyakorlatba a mai világban.

– Tudod, fiam, valamikor ha valaki borsot tett az orrom alá, nem kértem segítséget, prímán elbántam vele. Nagyon jól tudok pletykát terjeszteni, régen ezt suttogó propagandának hívták. Csak ezt használták, ha valakit tönkre kellett tenni vagy móresre tanítani. Mert az emberek már akkor is csak ilyenek voltak, mint most. Tudod, fiam, van, ami nem változik. Azt meg tudod mutatni nekem, hogy lehetne ilyesmit csinálni itt a hálón? Egyáltalán lehet, szerinted?

– Még szép, csak most másképp. Hackelni is lehet, aztán mindenféléket kiírni, de visszakövethető. Aztán lehet kamuprofilokat is csinálni aztán trollkodni mindenfélét, sose jönnek rá. Persze időnként törlik a profilokat. Na de a kedvencem a mém.

– Micsoda, gém?

– Mém, Margitka néni. Mém. Szóval van egy kép vagy egy videó, és kicsit átalakítjuk, valakire rászabjuk. Viszünk bele egy kis csavart vagy viccet, vagy mindkettőt: és bizony mindenki érti, az egész Face ezen röhög majd. Van olyan mém, ami szinte örök; akire szabták, azt már inkább az onnan vett kifejezéssel illetik. Biztos hallott már a Bajszos Szarról.

–Hát persze.

– Na, ez egy jól sikerült mém. Megmutatom, választunk valamit és a mostani történésekre szabjuk. A lényeg az aktualitás. Akkor üt. Fájdalmasat.

Nekiálltak Margitkával gyakorolni, estére már mémgyártó lett Margitka. S nagyon tetszett neki. Izgalmasnak és nagyon modernnek találta. Mindkettő vonzotta. Ráadásul titkos. Ez még a non plus ultra. Talán a titok miatt még vonzóbb. Persze nem Margitka volt az egyetlen. Na és az ellenség sem tétlenkedett. Ők is dolgoztak vadul a saját céljaikért.

Azonban az első sikerek mégis egy ilyen alkalom kapcsán érkeztek. A nagyvezér és a fő gazdasági tervező közötti konfliktus kapcsán egy világ ismerte meg a fő-főnököt, majd pillanatok alatt kialakult az V1G, két héten belül a kínaiak bármilyen formában legyártották: kitűzőként, pólón, sapkán, lábtörlőként. Szóval igazi nagy karriert futott be. S nem csak ez volt az egyetlen. Viszont a miénk. Nagy siker, vagyis Margitkáé igazán. Ráadásul a hullámok elérték nemcsak Csombor Lajost, hanem Lajkót és a teljes belső kört is. Még NAV-os vizsgálatok is voltak, bár hamar ejtették a témát. Ellenben Csombor és partnere külföldre távoztak, pont a Közgép vizsgálata közben, nem érezvén biztonságban magukat. Tehát megindult a dolog.

A nagy hajcihőben új belső embereket hoztak. De azért szivárogtak ki dolgok elég rendesen. Lajosunk nem adta könnyen magát, a millióit, a cégét, a befolyását. Röhejes, hogy a kegyelemdöfést épp a kormányfő ügynökmúltja adta. Ami konkrétan bebizonyosodott, persze ennek kapcsán a Magyar Nemzetnél kilenc újságíró adta be a felmondását. A fővezérnek azt tanácsolták, vegye fel a kesztyűt és tanítsa móresre. Így aztán elég durva médiaháború következett. Természetesen minden hozzá köthető embert el kellett mozdítani. Egy kis újratervezés az egy igaz, legmagyarabb nagymagyar PÁRT-nál. Kis izgalom, aztán hátradőltek. Mi persze nem; folytattuk tovább az aknamunkát. A lényeg, hogy mindenki mindenkinek a mumusává váljon. A félnivalók miatt meg fájjanak a fejek, de nagyon. Aztán már csak az emberi természetre kell építeni.

Mia

– Mirjam? Laci vagyok, tudunk beszélni? Még a vonaton vagy?

– Nem már otthon.

– Kapcsold be a rádiót és maradj mozgásban. Tehát mi történt? Ismered a véres videó alanyait?

– Persze, Anett az, meg a barátja. A hang a videón nagyon ismerős, de valahogy felállt a szőr a hátamon tőle. Tudod, hitelügyintéző volt az Elsőnél. Aztán meg arbitrázsügyleteket intéztek elég nagy léptékben Andrással, a barátjával. Biztosan sok ember tyúkszemére léptek. Attól is tartok, nem miattam történt-e. Tudnod kell, bepereltem a bankot a devizahitel miatt. Persze nem én voltam az egyetlen. Meg is nyertem a pert. Aztán bepereltük az unió bíróságán húsz bankot és a magyar államot a devizahiteles csalás miatt. Igazán azt hiszem, Anett tudta, hogy csalás. Mégis, a barátainak is eladta. Mindegy is. Az egyik bírói meghallgatáson felmerült a neve és azonnal eltűnt; mint utóbb kiderült Thaiföldre menekült, Bangkokba. Úristen, tudom már, ez az, Bangkok. Tudom, ki a hang… de ez nem lehet, nem lehet ennyire vérszomjas. A volt férje. De talán mégsem, hiszen a lányait fenyegette. A saját gyerekeit. Ez nem normális. Szóval az ügyvédnővel kidolgoztunk egy szisztémát és így maguk szolgáltatták az infókat nekünk, teljesen véletlenül. Így derült ki számunkra, hogy pár napja pont Lettit hívta föl: szeretett volna hazajönni. A hívással sikerült a nyomára bukkanni – nyilván nem csak nekünk. Bár igazán nem tudom, ki, hiszen most heverik ki a teljes vezérkar elvesztését. Csak sok pénz forog kockán, meg sok egyéb, ami miatt sokan idegesek. Vagy már a második sor is szépen felállt, készültek már egy ideje, hatalomátvételre is. Az V. kerületben már szűkek voltak a keretek Hugikának is.

– Oké, értem. Utánanézek mindennek. Kb. két hét múlva haza tudsz jönni vajon?

– Nem tudom, nyilván a temetést el kell intézni. Meg a formaságokat is. Biztosan meglesz addig az eredmény? Vagy tudni fogtok valamit?

– Ezen ne aggódj. Zárkózz be, és járj folyton új útvonalon. Ne telefonálj, majd én hívlak. Főleg ne a Messengeren kommunikálj. Elég nyitott rendszer. Problematikus.

– Rendben. Köszönöm szépen, Laci. Nagyon kedves vagy. Viszhallásra.

– Viszlát.

Na, most aztán benne vagyunk nyakig. Ezek mindenkit kinyírnak. Most már biztonsági játék lesz. Muszáj. Főleg az otthoniak vannak veszélyben. De marha vagyok, Bangkok nem Magyarország. Mondjuk Salzburg sem. A faszt, biztosan nem fognak velem baszakodni. Vajon a leveleket is átnézik? Mint régen? Meg kéne próbálnom. Holnap megy Udvardy haza egy kocsinyi emberrel. Lehetséges, elcsípem még. El kell futnom. Na, irány a szekrény. Futócucc, és uzsgyi. Szerencsére nem lakik messze, a Volksgarten mellett. Tisztára úgy nézek ki, mint aki ki akarja szellőztetni a fejét, csak most alibiből van a fülemben a hallgató. Nem jön belőle a zene. Figyelnem kell. Úgy tűnik, otthon vannak. Talán nem követtek. Ámbár a műholdak. De talán nem vagyok annyira fontos. Vagy nem léptem annyi tyúkszemre. Egy apró kaviccsal megdobtam az ablakot, azonnal megjelenik egy fej. Sóhajtok. Remek, jól van. Intettem, és visszaintett. Már a mellénykémben voltak a levelek meg a pénz. Udvardy vette az adást. Futócuccban jelent meg a padnál, ahol lázasan nyújtottam.

– Na megyünk?

– Persze. Merre?

– Nekem mindegy, csak ne messze, korai a fuvarom.

– Pont emiatt kereslek, feltűnés nélkül át tudnál adni néhány levelet a csajoknak? Azt hiszem, veszélyben vannak.

– Hmm. A videó? Anett volt vajon? Nem lehetett pontosan látni.

– Te ismered Anettet?

– Devizahitel, Mia, emiatt vagyok kint. Kicsináltak. Elvették mindenemet. Kitettek minket az utcára, gyerekestül. Elvitték a kocsimat is. Egy kicsit Anett miatt is. Úgyhogy haragudtam nagyon Anettre is. De persze nem egyedül csinálta. Nem értettem, hogy tehette velem. Azt hittem, barátok vagyunk. Persze ezt azért nem érdemelte meg. Nagyon meg voltam zavarodva, megijedtem én is, hogy ez most miért? Bár akkor, a kilakoltatásnál, képes lettem volna lelőni én is. Annyira tombolt bennem a kétségbeesés meg a gyűlölet, a düh! De ez nagyon durva.