Azaria Headly - Csillagom

– Erkölcstelen, gazdag fasznak, aki szórakozik a nőkkel, hogy egy éjszakára a leendő felesége tudta mellett ágyba vigye őket.

– Ezeket az információkat mind te hoztad a tudtomra néhány perccel ezelőtt – vágtam vissza keményen.

– Igaz – mosolygott –, de ennek okát nem kötöttem az orrodra.

– A faszt pedig már csak a lelkiismereted tetette hozzá veled – keltem ki magamból, és a táskámat feladva elindultam a sárga épület felé, miközben Gabriel hangosan felnevetett mögöttem.

Az orvos már vagy negyedórája vár rám. Összeszorult a szívem a gondolatra, hogy miért is megyek most oda. Mesterséges meddőség. Ki kérne manapság gyerek nélkül ilyesmit?

– Teljesen igazad van! – fogta meg a kezem, hogy megállítson. – Nagyon régen nem beszélgettem úgy senkivel, hogy ne kelljen védenem magam, miközben én is bántok. Ne haragudj! – mondta halkabban. – Kezdjük elölről, rendben?

– Hagyj már! – húzódtam el. – Menj el! Épp valaminek a közepén vagyok, és szeretnék egyedül túllenni rajta!

– Beteg vagy?

– Nem.

– Akkor ez nem hangzik túl jól – mondta először meglepően emberien.

– Melyik része? – kérdeztem már oda sem figyelve.

Még két épület, és ott vagyok.

– Az egész – állított meg a karomnál visszahúzva. – Ne menj be oda!

Úgy fordított, hogy kénytelen voltam szemben megállni vele, de nem tudtam a szemébe nézni.

– Szeretnélek felvenni a cégembe! – mondta hirtelen.

– Micsoda? – kaptam fel a fejem. – Azt sem tudod, miből élek! – háborodtam fel. – És ha a testemet árulom éjszakánként? Nehezen férne össze a cégprofillal!

Gabriel szélesen elmosolyodott, kivillantak a fogai, és nem tudtam mást tenni, csak bámulni.

– Nyilván érdekeltséged van a környezetvédelmi konferencián való részvételünkben, tehát a szakmád közel áll a cégprofilhoz – válaszolt türelmesen. – De ha másodállásban a tested árulod, akkor az a te dolgod – válaszolta komolyan.

– Miért akarod, hogy neked dolgozzak? – kérdeztem az összes ellenállásomat feladva.

– Megérzés.

– Környezetmérnöki doktorim, hidrogeológiai mérnöki és épületgépészeti diplomáim vannak.

– Ez igazán impozáns, Ms James! – húzta össze a szemöldökét. – Jelenleg mivel foglalkozik?

Elfojtottam egy mosolyt. Ez most komolyan állásinterjút tart.

– Az egyetem földtani tanszékén dolgozom, mint geológus – válaszoltam komolyan.

– Beszél valamilyen idegen nyelven?

– Anyanyelvi szinten beszélek németül, spanyolul és olaszul.

Láttam, hogy Gabriel nagyot nyel. Sokba fogok neki kerülni.

– A talajvizsgálatokért felelős vezető pozíciója jelenleg betöltetlen a vállalatban, Ms James – mondta komolyan. – Feltételezem, nem okozna önnek gondot a teljes laboratóriumi munka koordinálása, jelentések készítése, és a kivitelezőkkel való kapcsolattartás.

– Attól függ, hogy mennyit fizetne nekem ezért, Mr. Woods? – kérdeztem, jót mulatva magamban.

– Egy hónap próbaidővel évi hetvenötezret – mondta, mire megszédültem egy kicsit.

Ha Gabriel nem fog meg, a járdára roskadok.

– Miért?

– Eleget tanultál azért, hogy végre jól is keress – mondta halkan. – Nem így érzed?

– Nem lenne helyes – suttogtam.

Menyasszonya van, emiatt számomra már csak munkakapcsolat lehet közöttünk. Ennek tudatában egész nap mellette lenni, vagy legalábbis látni őt… Minden alkalom felérne egy kínzással. Ráadásul ő lenne a főnököm… Merengésemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok, nem hogy miért.

– Lilien James – vettem fel kapkodva.

– Üdvözlöm, Ms James. Dr. Konrad asszisztense vagyok, és azt a tájékoztatást kell adnom, hogy sajnos lekéste az időpontját. Ha szeretne újat foglalni, kérem telefonos egyeztetését – mondta szemrehányóan.

– Rendben, köszönöm, hogy felhívott! – tettem le a telefont, és ajkaimat összeszorítva néztem fel Gabrielre.

– Kösz szépen! – néztem rá villámokat szórva.

– Mondanám, hogy sajnálom, de én azért örülök, hogy megismertelek – adta vissza a táskámat.

Gondolom, nem szerette volna tovább feszíteni a húrt.

– Holnap reggel kilencre várlak az irodámban! – tette hozzá határozottan, és elindult visszafelé, amerről jöttünk.

Hosszú ideig álltam a járdán teljesen lefagyva. Hát ez meg mi volt? Egy évig készülök valamire, építem magamban a gondolatot, aláírom az összes papírt, eljárok minden orvoshoz, erre jön ez a koma, és húsz perc alatt mindent keresztül húz. Utána fordultam, de már nem volt sehol.

Ekkor vettem észre, hogy valami nem jó velem. Ugyanis azok a fránya mázsás súlyok, amiktől ezek szerint olyan régóta nem tudtam felszabadultan levegőt venni, ismerős teherként telepedtek vissza a mellkasomra. Hát, hiába volt a több évnyi csoportterápia. Nem érte el azt, amit Gabrielnek a puszta jelenlétével sikerült. Pár röpke percre elfelejtettem a gyászomat.

2.

Teljesen összezavarodva botorkáltam haza. A nappali kanapéjára dobtam a spottáskát, és arcomat a tenyereimbe temetve mellé roskadtam. Egyfelől átkoztam a helyzetet, amiért éppen ma tudtam összefutni ezzel a félistennel, másfelől viszont tekinthetem égi jelnek az időzítést. Ha hinnék még ilyesmiben. Nem, Gabriel szavai bizonytalanítottak el. Azt kérte, ne menjek be, én pedig fontolóra vettem, hiszen azonnal kérhettem volna új időpontot, mégsem tettem. Miért? Bosszantott, de közben jól is éreztem magam vele. Ez zavart össze.

Eltelt a délután, és én csak ültem kint a kertben. Végül is miért ne? Megnézem holnap ezt az új melót, még az is lehet, hogy tetszeni fog. Elvégre már kivettem a szabadnapot, és bárhol jobb lesz, mint itthon agyalni egyedül egész nap.

Reggel fáradtan, de összeszedetten léptem be a Woods-székházba, és az eligazítás után a tetőszint gombját nyomtam meg a lift panelen. Odafent egy magas, vékony férfi fogadott.

– Lilien! Végre személyesen is találkozunk! – nyújtott kezet nekem Gabriel személyi asszisztense.

– Szia, Taylor! – ismertem fel a hangot. – Meglep, hogy nincs hét fejem, és nem okádok tüzet, igaz? – ugratom azonnal.

Elég sokat zaklattam a környezetvédelmi konferencia miatt. Volt, hogy naponta rácsörögtem, mégis mindig fogadta a hívást.

Woods vállalata az egész építészeti szektort felbolygatta a nyugati parton. Mindössze pár év leforgása alatt váltak egyeduralkodóvá a piacon. Az ökológiai lábnyom csökkentésére tett számos intézkedésük pedig példátlan. Be akartam venni őket az egyetemi kutatásokba is, de Taylornál messzebb sosem jutottam.

No, de jelenleg van ennél nagyobb bajom is. Mindenesetre örülök, hogy Taylor nem akarja leharapni a fejem, sőt, annak is, hogy egyáltalán szóba áll velem a telefonbeszélgetéseink után. Olyan görcsben volt a gyomrom, hogy azt hittem, hányni fogok, míg felértem hozzá a huszadik emeletre, és ez még most sem lett jobb.

– Rámenős vagy, és ez nem egy rossz tulajdonság – intézte el egy vállrándítás kíséretében. – Nem hoztál véletlenül másolatot a diplomáidról és nyelvvizsgáidról? – kérdezte a férfi mosolyogva.

– De, igen.

Átadtam neki az elég vaskosra sikerült mappát.

– Szuper! – vette át tőlem a pakkot, majd belépett egy kis helyiségbe. – Szép mennyiségű publikáció! – füttyentette el magát. – Önéletrajzot is hoztál! Remek! – mondta kedvesen, míg beleolvasott a papírokba.