Terry Pratchett - Őrség! Őrség!

— A gróf megkövezésre ítélte — válaszolta Murok. — A följegyzések szerint harmincegyen haltak meg. — Előhúzta a jegyzetfüzetét, és szúrósan rámeredt a sárkányra.

— Mit gondol, hall minket? — firtatta.

— Szerintem igen.

— Hát akkor. — Murok megköszörülte torkát, s visszafordult az alélt hüllőhöz. — Kötelességem figyelmeztetni, hogy följelentem magát a következő pontok némelyikének vagy mindegyikének tekintetbevételéhez a vádemelés során, nevezetesen: Egy, (Egy) i, hogy múlt Grunár 18-ik napján vagy akörül, egy Mátka köz néven ismert helyen, A Gyehennában, maga törvényellenesen tüzet bocsátott ki olyan módon, ami hihetőleg súlyos testi sértést okozott, az 1508-as Ipari Eljárások Törvénycikk Hetes Paragrafusát megszegve; ÉS HOGY, Egy (Egy) ii, múlt Grunár 18-ik napján vagy akörül, egy Mátka köz néven ismeretes helyen, A Gyehennában, hat azonosítatlan személy halálát okozta vagy okoztatta…

Kadar eltűnődött, vajon milyen sokáig fogja a törmelék lent tartani a bestiát. Jó néhány hét lesz szükséges, ha a vádirat hosszúságából indul ki.

A tömeg elnémult. Még Sybil Juhossy is elképedve állt.

— Mi van? — kérdezte Kadar a fölfelé fordított arcoktól. — Még sose láttak sárkányletartóztatást?

— …Tizenhat (Három) ii, múlt Grunár 24-ik napjának éjjelén, fölgyújtotta vagy fölgyújtatta a Régi Őrház néven ismert épületet, Ankh-Morporkban, becsült értéke kétszáz tallér, ÉS HOGY, Tizenhat (Három) iii, múlt Grunár 24-ik napjának éjjelén, az Őrség kötelességét teljesítő biztosa által foganatosított letartóztatás során…

— Azt hiszem, sietnünk kéne — suttogta Kadar. — Kezd meglehetősen nyugtalanná válni. Szükséges ez az egész?

— Hát, azt hiszem, egy rövid összefoglalás megengedhető — törődött bele Murok. — Kivételes körülmények között a Bregg Szabályok szerint…

— Lehet, hogy magát ez meg fogja lepni, ám ezek kivételes körülmények, Murok — jelentette ki Kadar. — És hamarosan tényleg döbbenetesen kivételesek lesznek, ha Kolon nem igyekszik azzal a kötéllel.

Még több törmelék mozdult el, amikor a sárkány erőltette a fölkelést. Hangos puffanás hallatszott, amikor egy súlyos gerendát arrébb taszított A sokaság mentette az irháját.

Ez volt az a pillanat, amikor Errol kisebb robbanások sorozatával visszaérkezett a háztetők fölött, füstkarikák csóváját húzva maga után. Alacsonyra süllyedt, gyorsan elrepült közvetlen a tömeg feje fölött, amitől az első sorokban állók hátratántorodtak.

Mindeközben úgy visítozott, mint egy ködkürt.

Kadar megragadta Murokot, és levergődtek a halomról, amikor a király kétségbeesetten kaparászni kezdett, hogy kiszabaduljon.

— Visszajött megadni a kegyelemdöfést! — kiáltotta a kapitány. — Valószínűleg ez a rengeteg idő a lelassulásra kellett neki!

Most Errol a trónfosztott sárkány fölött lebegett, és olyan élesen rikoltozott, amitől elreped az üveg.

A nagy sárkány vakolatpor-zuhatag közepette dugta ki a fejét. Kitátotta száját, de a fehér tűzlándzsa helyett, amire Kadar, megfeszítve izmait, számított, csupán olyan hangot adott ki, mint egy macskakölyök. El kell ismerni, olyan macskakölyök, ami egy bádogkádba kiált egy barlang mélyén, de azért mégis macskakölyök.

Törött póznák zuhantak félre, amikor az óriási jószág imbolyogva talpra vergődött. A hatalmas szárnyak kitárultak, porral és zsúpdarabkákkal árasztva el a környező utcákat. Egy kevés ebből Kolon főtörzsőrmester sisakján koppant, aki azzal sietett vissza, karjára föltekerve, ami vékony ruhaszárító kötélnek tűnt.

— Hagyod, hogy fölkeljen! — ordította Kadar, biztonságba lökve a főtörzsőrmestert. — Errol, nem lenne szabad hagynod, hogy fölkeljen! Ne hagyd, hogy fölkeljen!

Lady Juhossy összeráncolta a homlokát. — Nincs ez rendben — szögezte le. — Ők általában sosem küzdenek így. A győztes általában megöli a vesztest.

— Csak rajta! — kiáltotta Nobby.

— És aztán az esetek felében maga is feltétlenül fölrobban izgalmában.

— Figyelj, ez itt én vagyok! — süvítette Kadar, amikor Errol továbbra is közönyösen lebegett a jelenet fölött. — Én vettem neked a bolyhos labdát! Amelyik csilingel! Nem teheted ezt velünk!

— Nem, várjon egy percet — szólt Lady Juhossy, és kezét a férfi karjára tette. — Nem vagyok benne biztos, hogy a jó oldaláról nézzük a kérdést…

A nagy sárkány levegőbe szökkent, és olyan zumm -mal csapta le a szárnyát, amitől néhány további épület ment tönkre. Az óriási fej körbelendült, a fáradt szem észrevette Kadart.

Úgy tűnt, hogy odabent mögötte némi gondolkodás folyik.

Errol ívet húzott az égbolton, és védelmezőleg lebegett a kapitány előtt, megfélemlítve a bestiát. Egy pillanatig úgy nézett ki, hogy esetleg kis, repülő szénkeksz lesz belőle, aztán a sárkány kissé zavarba jőve lesütötte szemét, s kezdett fölemelkedni.

Széles csigavonalban szállt föl, s közben egyre gyorsult. Errol vele ment, úgy keringett a hatalmas test körül, mint a vontatóhajó az óceánjáró körül.

— Olyan… olyan, mintha figyelmével halmozná el! — ámult Kadar.

— Add meg a piszoknak! — üvöltötte lelkesen Nobby.

— Kapituláció, Nobby — mondta Kolon. — Amire gondolsz, az a „kapituláció”.

Kadar a tarkóján érezte Lady Juhossy tekintetét. Ránézett a nő arcára.

Földerengett a megértés. — Ó! — rebegte.

Lady Juhossy bólintott.

— Tényleg? — kérdezte Kadar.

— Igen — válaszolta az asszony. — Igazán gondolnom kellett volna erre korábban. Na persze, azért volt olyan forró az a láng. És mindig sokkal territoriálisabbak, mint a hímek.

— Miért nem püfölöd el a faszit! — ordította Nobby a kisebbedő sárkányoknak.

— Szuka, Nobby — jegyzete meg csöndesen Kadar. — Nem faszi. Szuka.

— Miért nem püfölöd el a… mi?

— A nősténynem tagja — magyarázta Lady Juhossy.

— Mi?

— Úgy értettük, hogy ha a kedvenc rúgásával próbálkozna, Nobby, akkor az nem jönne be — világosította föl Kadar.

— Sárkánylány — fordított Lady Juhossy.

— De hát kurvára óriási!

Kadar sietve köhintett. Nobby rágcsálószeme oldalvást Sybil Juhossyra siklott, aki elpirult, mint a naplemente.

— Úgy értettem, pompás termetű sárkány — helyesbített gyorsan.

— Ööö. Széles, tojásrakó csípő — fűzte hozzá Kolon főtörzsőrmester igyekvően.

— Szépsegges, mint egy szobor — tódította lelkesen Nobby.

— Hallgasson! — förmedt rá Kadar. Lesöpörte a port egyenruhája cafrangjairól, megigazgatta a mellvértjét, és derékszögbe állította a sisakját. Szigorúan megveregette. Ezzel még nincs vége a dolognak, ezt tudta. Ez az, ahol minden elkezdődik.

— Emberek, maguk velem jönnek! Gyerünk, siessenek! Amíg mindenki őket nézi — adta ki a parancsot.

— De mi lesz a királlyal? — kérdezte Murok. — Vagy királynővel? Vagy akármi is legyen most?

Kadar fölbámult a gyorsan zsugorodó alakokra. — Igazán nem tudom — válaszolta. — Errolon múlik, azt hiszem. Nekünk más teendőink vannak.

Kolon, még mindig lihegve, tisztelgett. — Hova megyünk, uram? — bökte ki.

— A palotába. Van valamelyiküknél még egy kard?

— Használhatja az enyémet, kapitány — ajánlotta Murok. Odanyújtotta.

— Rendben — mondta halkan Kadar. Rájuk meredt. — Gyerünk!