Fölállt, próbára téve a sérült lábat.
Menni fog.
És végül elkáromkodta magát.
— Vaú, vaú, vaú!
Elhallgatott. Ez így nincs rendben.
Újra próbálkozott.
— Vaú!
Körülnézett…
…és a színek kiszivárogtak a világból, visszatérítve azt az áldott fekete-fehér állapothoz.
Fölmerült Gaspodban, hogy Harga körülbelül most fogja kiszórni a hulladékot, és aztán kell legyen valahol egy istálló is. És mi egyébre van szüksége egy kiskutyának?
Valahol a messzi hegyekben farkasok vonyítottak. Valahol a meleg otthonokban a kutyák fejét, amelyeknek van nyakörve meg saját tálja, rajta a nevével, megsimogatták.
Valahol a kettő között, és furamód jókedvűen érezve magát ettől, Gaspod, a csodakutya elbicegett a pazarul egyszínű alkonyatba.
Ankh-Morporktól körülbelül harminc mérföldre forgásiránt hullámtörés morajlott a szélfútta, tengeri füvet lengető, homokdűne-takarta földnyelvnél, ahol a Körkörös-tenger összeér a Perem-óceánnal.
Halászcsérek merültek alacsonyra a hullámok fölött. A tengeri mákok elszáradt feje zörgött az állandó szélben, amely megtisztította az eget a felhőktől és különös mintákba forgatta a homokot.
Maga a domb már mérföldekről látszott. Nem volt nagyon magas, ám úgy hevert a dűnék közt, mint egy fölfordított bárka vagy roppant peches bálna, és bozót borította. Ha csak tehette, itt soha sem esett az eső.
Ám a szél fújt, és homokbuckákat halmozott Holivud városának kiszáradt, napszítta faanyagára.
Elsüvítette próbajátékát az elhagyatott parcellákon.
Átcigánykerekeztette a papírfecniket a világ málladozó gipszcsodáin.
Addig rázta a deszkákat, míg a homokba nem estek és el nem tűntek szem elől.
Kittakattakitta.
A szél körbesóhajtotta a képvetítő doboz csontvázát, amely részegen támaszkodott elhagyatott állványára.
Elkapta a földre lógó filmdarabot és levetítette az utolsó mozielőadást, kígyóvonalba csavarintva a porladozó, csillogó tekercset a homokon. A képvetítő üvegszemében apró alakok táncoltak rángatózva, csak egy pillanatra megelevenedve…
Kittakatta.
A film kiszabadult és elhussant a dűnék fölött.
Kitta… katt…
A kurbli egy percig előre-hátra lengett, aztán megszűnt a mozgás.
Katt.
Holivud álmodik.
Vége
Ez az a gyümölcs, amely csak a pogány Howondaföld bizonyos vidékein nő. Húsz láb hosszú, fülzsír színű rücskök borítják, és olyan a szaga, mint egy romlott hangyát evett hangyászé.
Valójában a Kalmárok Céhének híres kiadványa, az „Isztenek hoszták Ankh-Moreporkban, az Ezer Meklepetés Városában”, mostanra egy egész fejezetet tartalmaz, melynek címe Szóval Maga Baribár Megszálló? és vannak benne tudnivalók az éjszakai életről, folklorisztikus alkudozásról a bazárban, és a Kirúgás a Hámból címsor alatt ott az éttermek listája, ahol biztosan lehet kancatejet és jakpudingot kapni. És bizony számos szarvsisakos vandál kocogott vissza fagyos jurtájába azon tépelődve, vajon miért lett sokkal szegényebb és nyilvánvaló tulajdonosa egy gyatrán szőtt szőnyegnek, egy liter ihatatlan bornak és egy kitömött lila szamárnak, amely szalmakalapot visel.
A másik választási lehetősége az volt, hogy saját jószántából úgy határoz, vessék a skorpiógödörbe.
A körülményekhez alakított idézet H. G. Wells Világok harca c. művéből származik, Mikes Lajos fordítása alapján.
Ebben mellesleg igaza volt, ám csak véletlenül.
A „gaffer” amellett, hogy öregembert jelent, a filmiparban a fővilágosító elnevezése.
Szó szerint: „Objektív-valóságleíró”, vagyis a valóság szövedékében létrejövő zavarokat érzékelő és mérő készülék.
FELIRAT: „Mán megin keszdek zerelembe eszni (szó szerint: megtapasztalom a kellemes érzést, amikor fejbe vág egy sziklával Szemcséskőzet, a troll szerelemisten)”. Megjegyzés: Szemcséskőzet nem összekeverendő Gigalittal, a trollistennel, aki bölcsességgel ajándékozza meg a trollokat azáltal, hogy fejbe vágja őket egy sziklával, vagy Szilikáttal, a trollistennel, aki jószerencsét hoz a trollokra azzal, hogy fejbe vágja őket egy sziklával, illetve a népi hőssel, Monolittal, aki elsőként ragadta el az istenektől a sziklák titkát.
FELIRAT: „Miér van asz, hoty moszt kék zín vatyok?”
FELIRAT: „Mi asz a lépés, amit tennem kéne ebben az időben?”
FELIRAT: — …Nem tehetek róla! Zia, natyfiú!
Mrs. Marietta Kozmopilita, korábban ankh-morporki varrónő, míg álmai Holivudba nem szólították, ahol rájött, hogy szakértelmét a kötőtűvel igen sokra értékelik. Valaha banális zoknik stoppolója, most látszatpáncélingek kötögetője trolloknak, ráadásul képes egy-kettőre fölhajtani egy hárembugyogót.
A tevék sokkalta intelligensebbek annál, semhogy beismerjék, intelligensek.
Némelyik kapcsos fölírótáblát szorongatott.
A trollok foga gyémántból van.
Ám a befejezett produkcióból kivágták őket.
Nem valami különösebben vallásos okból. Csupán szerfölött tetszett nekik a vigyorgásuk keltette hatás.
Minden törpe szakállas, és számos réteg ruhát visel. Udvarlási rítusaik főleg arra összpontosítanak, hogy tapintatos és elővigyázatos módon megállapítsák, a másik törpe melyik nembe tartozik.
A trolloknak 5.400 szavuk van a kövekre és 1 a növényekre. Az uugraah a mohától az óriás szikvójafenyőig az égvilágon mindent magában foglal. A trollok úgy fogják föl, ha nem ehető, nincs értelme nevet adni neki.
Egy fiatal emberszabásúról szólt, akit sorsára hagynak a nagyvárosban, és amikor fölnő, beszél az emberek nyelvén.
A Necrotelicomnicont egy klaccsi nekromanta írta, akit a világ Őrült Achmedként ismert, noha ő jobb’ szerette, ha Achmed, a Csak Vannak Ezek a Fejfájásaimnak szólítják. Beszélik, hogy a könyv egy nappal azután íródott, hogy Achmed túl sokat ivott a különös, sűrű, klaccsi kávéból, ami nem csupán kijózanít, hanem átvisz téged a józanságon, egész ki a túloldalra , így megpillantod a valóságos világegyetemet a gyöngéd önámítás felhőin túl, melyeket az értelmes élet általában létrehoz maga körül, hogy megakadályozza önnön megőrülését. Keveset tudunk életéről ezt megelőzően, mert a Röviden a Szerzőről című oldal öngyulladás áldozata lett nem sokkal halála után. Azonban a Szerző Egyéb Munkái című rész mutatja, hogy előzőleg kiadott műve az Achmed, a Csak Vannak Ezek a Fejfájásaim Vidám Macskatörténetei , ami talán sok mindent megmagyaráz.
Minden mástól eltekintve jobb okot szolgáltat a testvérharcra, mint a szokásos ürügy, nevezetesen, amit a felesége mondott a mi Maminkról Vera néni temetésén.
Читать дальше