Harry Harrison - A technicolor időgép

Hétfőn hajnali ötkor a professzor bejelentette, hogy elkészült az újrahuzalozással. Most alszik egy órát. Utána nekilát, hogy megszerezze a hiányzó csöveket.

Kilenckor Barney telefonon megtudta, hogy a bank képviselői megjöttek, és őrá várnak. Vihogva csapta le a kagylót.

Fél tízkor megszólalt a telefon. A telefonközpontos kisasszony közölte vele, hogy az egész stúdiót felforgatták, mindenki őt keresi, L. M. személyesen beszélt a telefonközponttal, s megkérdezte, tudja-e a kisasz-szony, hol van Mr. Hendrickson. Barney ismét lecsapta a kagylót.

Fél tizenegykor feladta. Hewett nem tért vissza, nem is telefonált. S ha vissza is érkezett, volna, késő lenne. A filmet nem lehetne időben befejezni.

Kész. Megpróbálta, kudarcot vallott. Olyan volt az útja L. M. irodájáig, mintha a vérpadra kapaszkodna fel. Tulajdonképpen úgy is volt.

Kicsit még habozott L. M. ajtaja előtt. Megfontolta az öngyilkosságot, mint alternatívát, de úgy döntött, hogy gyáva hozzá. Belökte az ajtót.

— Be ne menj! — hangzott hátulról. Egy kar előrenyúlt Barney mellett, és eltolta kezét a kilincsről. Az ajtó halk sóhajtással becsukódott Barney orra előtt.

— Mi a fenét művelsz?! — kiabálta ingerülten, s túlcsorduló haraggal megperdült, hogy a másik szeme közé nézhessen.

— Meggátollak a végzetes hiba elkövetésében, te hülye! — az újonnan jött férfi arcán fölényes vigyor ömlött el, amint Barney az ajtónak tántorodott, álla leesett, szemei szélesre tágultak döbbenetében.

— Pompás póz! — értékelte a másik. — Talán jobb lenne, ha fellépnél a filmekben, ahelyett hogy rendezed őket.

— De hiszen… te… én vagyok… — rebegte Barney. Önmagát látta, legjobb fésűsgyapjú pantallójában, lóbőr pilótazakójában, hóna alatt egy doboz filmmel.

— Remek megfigyelés — a másik Barney komiszul vigyorgott. — Tartsd ezt egy picit! — nyomta alteregója kezébe a filmes dobozt, majd előkotorta a tárcáját a farzsebéből.

— Tessék…? — hebegte Barney. — Micsoda…? — lenézett a kezében tartott dobozra, és elolvasta a címkét: Viking Kolumbusz — 1. tekercs.

A másik Barney összehajtogatott papírlapot vett elő a tárcából, és Barneynak nyújtotta. Annak most tűnt fel először, hogy rejtélyes párjának a kezét terjedelmes, vörösre színeződött kötés takarja.

— Mi történt a kezemmel… a kezeddel?! — bámult elszörnyedve a kötésre, miközben a másik Barney kitépte a kezéből a tekercset, és belenyomta helyette a cédulát.

— Ezt add a profnak — mondta a másolat —, és ne lebzselj itt tovább, hanem eredj, fejezd be a filmet, világos? — kitárta L. M. ajtaját, mert a folyosó végén megjelent a küldönc a tolókocsival, rajta további tizenegy tekercs film. A küldönc meglepetten pislogott egyikükről a másikukra, majd vállat vont, és bement. A másik Barney követte. Az ajtó becsapódott mögötte.

— A kezed, mi történt a kezeddel? — kérdezte Barney elhalón a bezárt ajtót. A kilincsre tette a kezét, hogy kinyissa, de az összehajtogatott cédula ragadta meg a figyelmét. Kibontotta. Közönséges géppapír volt, hátoldala üres, széle beszakadt. Írás sehol se volt rajta, csupán egy golyóstollat kapkodva megrajzolt ábra.

Barney semmit se értett belőle. Összehajtogatta, és betette a tárcájába. Hirtelen megrándult: eszébe jutottak a bedobozolt filmek.

— Befejeztem a filmet! — kiabálta teli torokból. — Elkészült, időben leadtam! — Két arra járó titkárnő kuncogva hátrafordult. Barney fenyegetően meredt rájuk, aztán továbbment.

Mit is mondott a másik Barney? Hogy ne lebzseljen itt tovább, hanem fejezze be a filmet. Vajon be tudja-e fejezni? Úgy látszik, igen — ha egyáltalán volt valami azokban a dobozokban. No de hogy fejezheti be a forgatást határidő után, miközben határidőre szállít?

— Nem értem — motyogta útközben a B műterem felé. Még a vremeatronon dolgozó professzor látványa se törhette meg örvénylő gondolatait. Megállt az időemelvényen, és igyekezett megemészteni a történteket vagy a történendőket, ám a fáradtság és az önmagával folytatott beszélgetés megrendítő hatása átmenetileg megfosztotta a logikus gondolkodás képességétől.

— A javítás elvégeztetett — törölte meg Hewett professzor a kezét egy rongyban. — Visszatérhetünk 1005-be.

— Hát akkor gyerünk — Barney a tárcája után nyúlt.

A verőfényes Kalifornia után a napsütés ellenére homályosnak tűnt az új-foundlandi táj. A levegő egyértelműen hidegebb volt.

— Pontosan hánykor hagytuk el a stúdiót? — érdeklődött Barney.

— 12:03 órakor, hétfőn. A panaszokat kérem mellőzni. Ha figyelembe vesszük, hogy az a mikrokefál zenei idióta mit művelt a berendezésemmel, bámulatosan gyorsnak kell minősítenünk a javitási munkálatokat.

— Szó sincs panaszkodásról, professzor. Kezdem azt hinni, hogy mégis van esélyünk a határidő betartására. Önmagámmal találkoztam az irodaházban, s láttam a kezemben a Viking Kolumbusz tekercseit.

— Képtelenség!

— Könnyű mondani. Az is elképzelhető, hogy ön ugyanakkora megdöbbenésnek néz elébe, mint amekkorát én éltem át. Azt mondtam nekem, vagy azt fogtam mondani magamnak, vagy hogy a fenébe mondjam, hogy ezt adjam át önnek. Ért valamit belőle?

A professzor egyetlen pillantást vetett a papírra, és boldogan elmosolyodott.

— Hát persze — felelte. — Milyen ostoba voltam. A tények önmagukért beszélnek. Hogy úgy mondjam, mindvégig az orrom előtt voltak, csak nem vettem észre őket. Pedig milyen egyszerű.

— Elszánná magát, hogy nekem is elmagyarázza? — türelmetlenkedett Barney.

— Az ábra két időutazást mutat. A jobb oldali kisebb ív érdekel bennünket, mivel ez magyarázza meg, honnan jött az ön alteregója a filmes dobozokkal. Valóban, még most is mód van rá, hogy elkészítsük a filmet, és a megadott határidő előtt szállítsuk.

— Hogyan? — kancsalított Barney a diagramra, mely az égvilágon semmi információt sem nyújtott a számára.

— Ön most befejezi a filmet, és teljesen közömbös, hogy ezenközben mennyivel lépi túl a határidőt. Amikor elkészül, akkor a diagram B pontjának megfelelő helyen lesz. Az A pont a határidő. Ön egyszerűen visszatér A-ba, leadja a filmet, utána hazamegy B-be. Milyen fenségesen egyszerű.

Barney megmarkolta a papírt.

— Tegyük csak tisztába ezt az ügyet. Azt akarja mondani, hogy elkészíthetem a filmet a határidő után, majd visszatérek az időben egy korábbi időpontra, és határidőre szállítok?

— Igen.

— Bolondságnak hangzik.

— Az értelem csak a bolond számára hangzik bolondságnak.

— Elfelejtettem ezt a megjegyzést, ha még valamit megmagyaráz. Ez a papír a diagrammal — ingerülten rázta a professzor orra előtt. — Ki rajzolta?

— Az az egy biztos, hogy én nem, hiszen most látom először.

— Hát akkor gondolkodjék. Hétfő reggel kaptam ezt a papírt L. M. irodája előtt. Most megmutatom magának. Azután beleteszem a tárcámba, és ott hurcolom, amíg el nem készül a film. Akkor visszautazom, hogy leadjam a filmet L. M.-nek. Találkozom a régi magammal az iroda előtt, kiveszem az ábrát a tárcámból, átadom nekem, a papír visszakerül a tárcába és így tovább. Van ennek értelme a maga számára?