Harry Harrison - A technicolor időgép

— Nem is rossz — szemlélte Tex a vöröslő sebet. — Szép tiszta szúrás a belekbe. A gyomor alá került, és nem elég mély ahhoz, hogy mást is elkapjon. Kórházi eset. Ott majd befoltozzák a lyukakat, betesznek néhány csövet a hasadba, és telepumpálnak antibiotikummal. Ha viszont a harctéren próbálkozol kezeléssel, két nap alatt elvisz a hashártyagyulladás.

— Átkozottul őszinte vagy — mondta Jens, de mosolygott.

— Mindig — Tex elővette a morfinnal töltött Syrette-fecskendőt, és felpattintotta. — Ha a sebesült tudja, mi történik vele, nem panaszkodik a kezelés miatt. Neki is jobb, nekünk is. — Gyakorlottan beadta az injekciót.

— Biztos vagy benne, hogy nem láthat el az ápolónő itt? Nem akarok még visszatérni…

— Teljes fizetés és prémium — kecsegtette Barney. — És különszoba a kórházban. Nincs miért aggódnod.

— Nem a pénz aggaszt engem, Mr. Hendrickson. Az ön hitvallásával ellentétben más is van a világon, nemcsak dohány. Csak az számít, amit itt tanulhatok. Jegyzeteim egyetlen lapja többet ér az ön celluloid-borzadályának az összes tekercsénél!

Barney mosolygott, megpróbált témát változtatni.

— Ma már nem celluloidból csinálják a filmet, doki. Biztonsági filmet használunk, az nem tűzveszélyes.

Tex sebhintőport szórt a sebre, és nyomókötést tett rá.

— Hívjátok ide az orvost! — kérte Lyn idegesen. — Kérjétek ki a véleményét, hátha maradhatok. Ha a lábam kiteszem, elkészültök a filmmel, és soha többé nem térhetek vissza.

Érezhető mohósággal nézett végig az öblön, a házakon, az embereken, mintha mindenre külön-külön akarna emlékezni. Tex elkapta Barney pillantását. Gyors fejrázással nemet intet, és hüvelykujjával a tábor felé bökött.

— Elugrom a teherkocsiért, és szólok a profnak, hogy melegítse be az emelvényt. Valaki kösse be annak a vikingnek a kezét, és adjon neki egy doboz penicillintablettát.

— Hozd magaddal az ápolónőt is! — mondta Barney.

— Én itt maradok Jensszel.

— Hadd mondom el, mit találtam teljesen véletlenül.

— Jens Barney karjára fektette a kezét. — Hallottam, amikor Ottar az iránykövető műszerről beszélt az egyik emberének a hajón. A maguk módján ejtették ki a „compass repeater”, iránykövető műszer kifejezést. Így hangzott: uszasz-notra. Ez megdöbbentett. Az izlandi sagákban többször is említenek egy navigációs eszközt, melyet sose sikerült azonosítani. A neve husas-notra. Érted? Lehetséges, hogy az angol „compass repeater” husasnotra-ként lépett be a nyelvükbe. Ha így történt, akkor sokkal nagyobb hatást gyakoroltunk betörésünkkel a tizenegyedik századba, mint azt bármelyikünk gondolta volna. Mindez alapos tanulmányozást igényel. Nem térhetek most haza.

— Ez tényleg nagyon érdekes — Barney türelmetlenül nézett a tábor felé, de a teherkocsi még nem jött. — Talán le kéne írnod az eredményeidet, tudományos cikk, ilyesmi.

— Bolond! Fogalmad sincs, miről beszélek. A te számodra a vremeatron csak azért létezik, hogy prostituálható legyen a megfilmesített bóvlid kedvéért…

— Ne osztogasd olyan nagyvonalúan a sértéseket — Barney igyekezett megőrizni hidegvérét a sebesülttel szemben. A kutya se sietett Hewett segítségére, mielőtt mi elláttuk volna pénzzel. Ha ez a film nincs, te még mindig a Los Angeles Egyetemen lapozgatnád a könyveket, és egyetlen tény és adat se lenne a kezedben azok közül, amelyeket most olyan fontosnak tartasz. Én nem szólom le a te szakmádat, te se szóld le az enyémet. Máskor is hallottam már ezt a prostitució-dolgot. Nem megy össze a mosásban. A háborúk prostituálják a tudósokat, mégis úgy tűnik, mintha a legnagyobb találmányokat akkor találnák ki, mikor a háború adja rá a pénzt.

— A háborúk nem finanszírozzák az alapkutatásokat, mégis esak onnan származnak a valódi felfedezések.

— Már megbocsáss, de a háborúk tartják távol az ellenséget és a bombáikat, hogy az alapkutatóknak legyen szabadságuk és idejük kutatni.

— A válasz hangzatos, de nem kielégítő. Akármit is mondasz, az időutazás egyetlen haszna pillanatnyilag az, hogy olcsóbbá teszi a filmgyártást. Merő véletlen, ha emellett néhány morzsányi történelmi igazság is napvilágra kerül.

— Nincs teljesen igazad — Barney titokban felsóhajtott, mert meghallotta végre a teherkocsi motorját. — Egyáltalán nem zavartuk a kutatásaidat, sőt, inkább segítettünk. Szabad kezet kaptál. Ami pedig a filmgyártást illeti, mi tőkét fektettünk a vremeatronba, ezzel vált működőképes modellé. A birtokodban levő adatokkal akármelyik alapítványt rábeszélheted, hogy finanszírozza még egy időemelvény felállítását, s azzal magad is kedvedre kutathatsz.

— Meg is teszem.

— Egyhamar nem. — A kocsi csikorogva fékezett mellettük. — A professzort kizárólagosan lekötöttük még pár évig, csak addig, persze, amíg meg nem térülnek a beruházásaink.

— Hát persze — mondta Jens keserűen, s közben a hordágyat figyelte. — A profit mindenekelőtt, a kultúrát meg az ördög vigye.

— Ilyen az élet — felelte Barney. A filológust óvatosan becsúsztatták a kocsiba. — Ezt a játszmát így játsszák. És jobb is lesz, ha megtanulsz a Földön élni, ha már nem állíthatod meg, hogy leszállj róla.

— Jobb állva meghalni, mint térdelve élni! — bömbölte Ottar. — Odinért és Friáért! Kövessetek! — Maga elé emelte a pajzsát, kilökte az ajtót. Két nyílvessző fúródott a pajzsba. A viking dühödten ordítva rázta a fejszéjét, és kirontott az épületből. Slithey kardot lóbálva követte, mögötte Val de Carlo, aki harsányan fújta a lurhoní, végül a többiek.

— Ennyi. Felhasználjuk! — Barney beleomlott a tábori székbe. — Akkor be is csukhatjuk a boltot. Siessetek az ebéddel, hogy elcsomagolhassák a konyhát.

A kellékesek oltóhabot permeteztek a vályúban meggyújtott olajra. Éktelen bűz támadt. Egyetlen kivétellel az összes lámpát lekapcsolták. Gino kinyitotta a kamerát, és kivette a filmet. Minden a megszokott mederben haladt. Barney megvárta, míg alábbhagy a sürgés-forgás, aztán maga is kiment. Ottar egy felfordított hordón üldögélt, a nyilakat hajtogatta vissza a pajzsba.

— Figyeld, jönnek a nyilak — mutatta Barneynak. Felemelte a pajzsot. Bumm-bumm, a rugók helyrelökték az elrejtett nyilakat.

— Csodás találmány — mondta Barney. — Egyelőre végeztünk itt a forgatással, Ottar. Most tehát előreugrom a csapattal a következő tavaszra. Mit gondolsz, elkészültök addigra a cölöpfallal?

— Könnyen. Te betartod a szavad, Ottar betartja a szavát. Itt hagytátok az acélfürészeket és fejszéket, azokkal könnyen vágunk tuskókat. Hagyjatok ételt, hogy ehessünk télen.

— Gondoskodom az utánpótlásról, mielőtt elköltözne a tábor. Minden világos? Van-e kérdésed?

— Világos, minden világos — motyogta Ottar. Figyelmét arra összpontosította, hogy visszatuszkolja a nyilakat a pajzs belsejébe. Barney bizalmatlanul méregette.

— Tudom, hogy mindenre emlékszel, de a biztonság kedvéért hadd fussak gyorsan át még egyszer az egészen. Hagyunk nektek elemózsiát, idehozzuk a stúdió élelmiszerraktárából az összes gabonakészitményt, szárított és konzervárut. Így nem kell eleséggyűjtéssel töltenetek a nyarat meg az őszt, hanem felépíthettek még néhány cölőpházutánzatot, és paliszádot emelhettek a tábor köré. Ha a dokinak igaza van, akkor egészen tavaszig nyugtotok lesz a Cape Dorset népétől. Tavasszal az úszó jégtáblák a partközeiben tömörülnek, a fókák odagyűlnek, hogy felneveljék a kölykeiket.