Harry Harrison - A technicolor időgép

— Ottar remélhetőleg jobb állapotban van, mint a női főszereplő — jegyezte meg Barney. Hunyorogva szemlélte az öböl túloldalát. — Azok ott a szigettől jobbra… sziklák vagy egy csónak, mit gondol, Betty?

— Nincs itt a szemüvegem.

— Lehet, hogy a motorcsónak. Máris közelebb jött. Ideje is, hogy visszatérjen végre.

Barney hatalmas lépésekkel nekieredt, Betty csak futva tudta követni. Végigügettek a lejtőn a part felé, a csendesen kérődző tehéncsorda mellett. A partról már tisztán látszott a csónak, és odahallatszott a motor távoli duhogása is. Aki csak tehette, a parton várakozott, míg Gino felállította a kamerát.

— Úgy látszik, megjöttek a felderítőink — szólt oda Gino Barneynak.

— Magam is látom, és vigyázni is tudok magamra, úgyhogy legjobb lesz, ha mindenki a forgatással törődik. Mihelyt beszéltem velük, kezdjük ezt a jelenetet.

Barney csaknem a vízben állva várta a csónakot. Tex a farban ült, a farmotorral kormányzott. Ő is és Jens is borostásak, megviseltek voltak.

— Nos? — kérdezte Barney, mielőtt még elérhette volna a csónak a partot. — Mit találtatok?

Lyn leplezetlen skandináv mélabúval rázta a fejét.

— A part mentén sehol semmi. Elmentünk, amíg az üzemanyagból futotta, de senkit se találtunk.

— Lehetetlen. Saját szememmel láttam azokat az indiánokat. Ottar meg is ölt közülük néhányat. Itt kell lenniük valahol!

Jens kimászott a partra, és nyújtózkodott.

— Magam is szeretném megtalálni őket, legalább annyira, mint te. Micsoda példátlan kutatási lehetőség! A csónakjaik szerkezete és a dárdahegy faragása alapján azt gyanítom, hogy a csaknem ismeretlen Cape Dorset-kultúrához tartoznak. Viszonylag keveset tudunk ezekről az emberekről. Alig néhány régészeti adat meg pár célzás és utalás a sagákban. Amennyire megállapíthatjuk, ennek a századnak, tehát a tizenegyediknek a végén látták őket utoljára…

— Fütyülök a kutatás példátlan lehetőségére. Engem a forgatás befejezésének a példátlan lehetősége érdekel. Ehhez pedig indiánokra van szükség. Hol vannak? Legalább a nyomukat láttad valahol?

— Valóban találtunk néhány tábort a parton, de egytől egyig elhagyottak voltak. A Cape Dorset népe nomád nép. Többnyire a fókacsapatokat követik, meg a tőkehalrajokat. Az az érzésem, hogy ebben az évszakban északabbra tanyáznak.

Tex partra rántotta a motorcsónak orrát, és rátelepedett.

— Nem mintha tanítani akarnám a dokit a szakmájára, de azért…

— Babona! — horkantott megvetően Jens. Tex krá-kogott, beleköpött a vízbe. Láthatóan nem először merült fel köztük ez a nézeteltérés.

— Mi van? Ki vele! — rendelkezett Barney. Tex megvakarta állán a sötét borostát, és nem minden vonakodás nélkül elkezdte:

— Nézd, a dokinak igaza van. Senkit és semmit se láttunk, csak néhány régi táborhelyet és fókacsontkupacokat. Én azért mégis azt hiszem, hogy ott voltak valahol a közelben, és egész idő alatt figyeltek minket. Könnyű dolguk volt. Ennek a fűnyírónak a hangja öt mérföldre is elhallatszik. Ha tényleg fókavadászok, ahogy a doki mondja, akkor úgy meghúzhatják magukat, mikor a motort meghallják, hogy semmit se látunk. Szerintem ott vannak.

— Milyen bizonyítékkal tudod alátámasztani az elméletedet? — kérdezte Jens.

Tex boldogtalanul fészkelődött, majd fenyegető arcot vágott.

— Nehogy nevetést vagy ilyesmit halljak! — mondta harciasán.

Barneynak eszébe jutott, hogy Tex korábban kézitusát oktatott.

— Eszem ágában sincs, hogy valaha is kinevesselek — mondta mély meggyőződéssel.

— Hát… tudod, ezt a dzsungelben is éreztük, olyan, mintha néznék az embert. Az esetek felében úgy is volt. Bumm, egy lesipuskás. Ismerem ezt az érzést. És most is, végig éreztem. Holtbiztos, hogy ott vannak, egész közel.

Barney megfontolta az információt, közben ropogtatta az ujjait.

— Azt hiszem, igazad van, de nem látom, mit segít ez rajtunk. Ebédnél beszélünk még róla, hátha eszünkbe jut valami. Szükségünk van azokra az indiánokra.

Sehogy se állt össze a jelenet, és ez leginkább Barney hibája volt. Nem ott járt a feje. Pedig egyszerű a szituáció, csupa cselekmény. Val de Carlo játssza Orlyg szerepét, Thor jobbkezét, legjobb barátját. Orlyg titokban beleszeret Gudridba, aki nem meri elmesélni Thornak, mert fél a következményektől. Orlyg érzelmei azonban egyre hevesebbek. Gudrid egyszer azt mondta neki, hogy amíg Thor él, ő képtelen lenne mást szeretni. Orlyg szerelmi őrületében elhatározza, hogy megöli Thort. El is rejtőzik a hajó mögött, és rátámad az arra járó Thorra. Thor először nem hisz a szemének, de hamar magához tér, amikor Orlyg karon szúrja. Az ezt követő küzdelemben Thor fegyvertelenül, egy kézzel harcolva diadalmaskodik, és megöli Orlygot.

— Na jó — Barney türelme fogytán volt. — Még egyszer megpróbáljuk. Mélységesen leköteleznétek, ha ezúttal emlékeznétek a szövegetekre meg minden, és rendben végigcsinálnátok az egészet. Lassanként elfogy a vér meg a tiszta ing. Mindenki foglalja el a pozícióját. Orlyg, a hajó mögé! Thor, indulj el a parton! Kamera indul.

Ottar döngő léptekkel végigdübörgött a parton, még némi meglepődés is látszott rajta, amikor de Carlo nekiugrott.

— Hohó, Orlyg — mondta kifejezéstelenül. — Mit keresel itt, mit jelentsen ez… mikli Odinn! [19] Hatalmas Odin! Oda nézzetek!

— Ennyi! — kiáltotta Barney. — Nem ez a szöveged, jobban is tudhatnád… — oda nézett, ahova Ottar mutatott, és hirtelen elhallgatott.

Egyik csónak a másik után siklott elő a sziget mögül. Hangtalanul eveztek a part felé.

— Axir, sverdi! [20] Fejszét, kardot! — parancsolta Ottar, és körülnézett, hogy fegyvert ragadjon.

— Nyugalom! — szólt rá Barney. — Semmi fegyver és semmi harc! Ha csak lehet, barátságosak maradunk, keresünk valami kereskedelmi lehetőséget. Potenciális statisztáink csónakáznak odakint, s nem szeretném elijeszteni őket. Tex, tartsd kéznél a fegyveredet, de ne legyen szem előtt. Ha balhézni kezdenek, te majd befejezed…

— Örömmel.

— De te magad nem kezdheted, ez parancs. Gino, fel tudod venni őket?

— Mindegyiket. Ha eltakarítod a huszadik századi figurákat a terepről, miénk az egész érkezés, partraszállás, miegymás.

— Hallottátok, mozgás! Kifelé a kamera látószögéből. Lyn, egykettő, kapj viking szerelést magadra, hogy lemehess a partra tolmácsolni.

— Már hogy tehetném? A nyelvükből egyetlen árva szó se maradt fenn.

— Majd menet közben fölszeded. Te vagy a tolmács, hát tolmácsolj. Szükségünk lesz egy fehér zászlóra vagy ilyesmire, hogy a baráti szándékunkat észrevegyék.

— Van itt egy fehér pajzs — mondta az egyik kellékes.

— Megfelel, adjátok Ottarnak.

Az öbölhöz érve mind a kilenc csónak lelassított. Mindegyikben két-három férfi ült. Bizalmatlanok voltak, kezükben dárdákat és kurta íjakat szorongattak, de nem mutattak támadó szándékot. Az északiak asz-szonyai közül néhányan lejöttek a partra, hogy lássák, mi történik. A nők jelenléte felbátorította a csónakosokat.

Közelebb merészkedtek. Jens Lyn odasietett, menet közben szíjazta be bőrzekéjét.

— Beszélj hozzájuk — utasította Barney —, de maradj Ottar mögött, hogy úgy látsszék, mintha mindent ő csinálna!

Cape Dorset népe közelebb merészkedett, fel-le hintáztak a csónakok az öbölben. Hangos kiáltozás hallatszott a partról és a vízből is.