Harry Harrison: A technicolor időgép

— Munkába állítom Charley Changet — jelentette ki Barney. — Beleírjuk a gyereket a történetbe. Ez a film tele lesz meglepetésekkel.

Ettől ismét feltámadtak fájdalmas emlékei. Barney lenézett a jobb kezére. Eltűnődött rajta, mikor és hogyan, aztán a biztonság kedvéért gyorsan zsebre vágta.

A kőhegyű dárda átlyukasztotta a motorcsónak oldalát, és beszorult a padozatba.

— Otthagytam, hogy bedugaszolja a lyukat — magyarázta Tex. — Jött még több is, de addigra már iszkoltunk onnan.

— Nyilván meglepődtek — vélte Barney. — Talán megijedtek a motor hangjától.

— Eveztünk.

— Márpedig biztos, hogy okuk volt rá. A Cape Dorset népe békés nép, láttátok, hogy viselkedtek a múltkori látogatás során.

— Esetleg nem tetszett nekik, hogy felaprítottuk a rokonaikat, holott barátságosan közeledtek — szólt közbe Dallas. — Most viszont nem kellett keresnünk a bajt, kérés nélkül megkaptuk a magunkét. Ha a motor nem indul első berántásra, tengeri temetésben részesültünk volna, vagy a főzőedényükbe kerülünk. Megbeszéltük a dolgot Texszel, és úgy gondoljuk, hogy ezért a melóért harctéri pótlék jár…

— Majd írjátok rá az utalványotokra. Meglátom, mit tehetek. Most ne bosszantsatok vele! — Barney megrántotta a dárdát, de az nem engedett. — Fontosabb dolgok aggasztanak. Csaknem kész a filmünk, mindössze az életbevágóan fontos és roppant elengedhetetlen indián csatajelenet hiányzik. Nem mellőzhetjük, viszont elég nehéz indián csatát produkálni indiánok nélkül. Ezrével vannak odakint a part menti jégen. Kiküldelek benneteket mindenféle gyönggyel meg csillogó vacakkal, hogy béreljetek fel néhányat nekem, és mit kapok? Kifogásokat.

A kaszkadőröket hidegen hagyta az érvelés. Dallas szó nélkül a dárdára mutatott. Rezesvinnyogás szelte át a levegőt.

— Feltétlenül itt kell ezt művelniük?! — csattant fel Barney.

— Ha jól emlékszem, te parancsoltad — emlékeztette Tex. — A part az egyetlen hely, ahol nem zavarják a többieket.

A fekete köpönyegesek körmenete lemasírozott a partra. A dobos a ritmust verte. Pókláb menetelt az élen. Összehajtható székeket is cipeltek. Öltözet címén kendők, őzbőrök és karibuköpenyek festői gyűjteményét aggatták magukra.

— Húzzátok partra azt a csónakot, és gyerünk innen! — mondta Barney.

— Támogatom az indítványt — dünnyögte Dallas. — Ezek a zenekari próbák rosszabbak a közönséges gyilkosságnál.

Pókláb keresztülbotladozott a homokon. Tubáját a mellére ölelte, orra vörösen meredt elő a sápadt arcbőrből.

— Fedett próbateremre van szükségünk! — könyörgött. — Ez a sok friss levegő kinyír minket, annyi szent. A kandúrjaim évek óta nem voltak szabad levegőn.

— Kitisztul a tüdejük.

— Jobb szeretik piszkosán.

— Majd meglátom, mit tehetek…

— Ellenség a láthatáron! — kiáltott Tex. — Nézzétek azt a különítményt!

Lenyűgöző látvány volt. Az öböl száját szegélyező szigetek mögül egyik csónakrakomány Cape Dorset-i a másik után úszott elő. Ahogy közelebb értek, villódzás látszott a csónakok fölött, és mély zúgás töltötte be a levegőt.

— Szó sincs baráti vizitről — állapította meg Tex.

— Talán mégis barátságosak lesznek — Barney hangja alig hordozott lelkesedést.

— Mibe fogadunk? — kérdezte Dallas megvetően.

— Jó. Akkor hát, izé, védelmi állást veszünk fel. Mit javasoltok?

Tex Daliásra bökött a hüvelykujjával.

— Ő a rangidős, ő adja a parancsokat.

— Rendben! — pattogott Dallas. — Eltakarítjuk a civileket a partról, értesítjük Ottart, hogy zárja be az erődjét, visszavonulunk a táborunkba. A járműveket körbeállítjuk, a lakókocsik legyenek belül. Minden katonaviselt pasas fegyvert kap. Utána ülünk és figyelünk. Tex, vidd a civileket a táborba.

— Jó terv — értett egyet Barney. — De ugye nem felejtettétek el, hogy a film vége hiányzik? Gino vigye fel a dombra a kameráját, onnan az egészet áttekintheti. Még egy kamerát akarok, kézben tarthatót, hogy az erődből is filmezzük őket. — Gondolatban végigfutott a segédoperatőrök névsorán, és arra az elkerülhetetlen, ám nyomasztó eredményre jutott, hogy egyedül ő jöhet szóba. — Azt hiszem, Ottarral és az övéivel kell tartanom.

— Ahogy akarod — felelte Dallas. Gondolataiba merülve nézte, amint a zenészek visszamenekülnek azon az úton, amelyiken lejöttek. — Gino és a kamera a teherkocsi platóján utaznak. A kocsi a dombon vár, a sofőrrel együtt. Mivel a domb a tábor és a part között van, Tex is ott marad egy sörétes puskával. Ő lesz a főnök. Ha azt mondja, visszavonulás, visszavonulnak. Én veled tartok az erődbe.

— Menjünk.

A csónakok előretörése lelassult, mert az élen haladók bevárták az újonnan érkezőket. Úgy látszik, tömeges támadásra készültek. Ezzel mindenesetre időt engedtek a parton levőknek, hogy rendezzék soraikat. Mihelyt a filmeseket Dallas megelégedésére elrendezték, ő és Barney kocsiba ültek, és lezötyögtek a viking erődbe. Dallas pisztolyt és géppisztolyt viselt, a vállán töltényöveket vetett át. Néhány rossz külsejű fémdobozt is az erődbe vitt. Ők érkeztek utoljára a falak mögé. Bezáródott mögöttük a hosszú farúddal elreteszelt dupla kapu. A tüzelőállásból Barney nézte, hogyan tolat a teherautó a kellő helyzetbe a domb tetején.

— Mi csinálja ezt a zajt? — kérdezte Ottar.

— Fogalmam sincs — tájékoztatta Barney. — Jönnek!

Fodrozódó mozgás söpört végig az öblön. A bőrcsónakok nekilendültek.

Barney a cölöpfal tetejére támasztotta a 34 mm-es kamerát. Végigpásztázta az előretörő csónakok vonalát. A felhők résén áttörő napfény felsziporkázott a számtalan evező csapkodó tollán és a vízpermeten. Komor, egyenletes előnyomulás volt. A csónakok a sötétség egyenruhás seregét hordozták. A vízi alkalmatosságok közeledtével egyre hangosabb lett a földöntúli, rémisztő zaj. Barney a kamerába kapaszkodott, megállás nélkül filmezett. Örült, hogy elfoglaltsága akad. Érezte, ha ez a kötelesség nem tartaná vissza, már fejvesztve iszkolna.

— Már hallottam ilyen zajt — mondta Dallas. — Ugyanilyen zümmögés, csak halkabb.

— Hol? — Barney ráközelített az egyik vezércsónakra. Már majdnem a parton volt.

— Ausztráliában. Ott vannak ezek a bennszülöttek, abóknak [21] aborgines, azaz bennszülöttek (a ford.) hívják őket, azoknak a varázslója egy zsineg, végére kötött fadarabot pörgetett a feje felett, annak volt ilyen sípoló hangja.

— Zúgattyú, hát persze. Számos primitív törzs használja őket. Varázserőt tulajdonítanak nekik. Most, hogy hallom a hangjukat, nem is csodálom. Feltehetőleg mindegyik csónakban zúgattyúzik egy-egy indián.

— Nekem is van varázslat, elbánik az ő varázslatukkal! — Ottar fenyegetően pörgette a fejszéjét a feje fölött.

— Ne keresd a bajt! — tanácsolta Barney. — El kell kerülnünk a harcot, ha lehet.

— Micsoda?! — Ottar viking lelke alapjaiban rendült meg ettől a lehetőségtől. — Harcot akarnak, harcolunk. Itt nincsenek gyávák! — kihívón meredt Barneyra.

— Partra szállnak — lépett kettejük közé Dallas.

A látogatás békés célját illető remények végképp szétfoszlottak. Amint egy-egy csónak partot ért, a benne utazók a fövényre rántották, majd előkapták dárdáikat. Íjaikat és a zömök, kőhegyű nyilakkal megtöltött puha tegezeket. Barney a közeli felvételekre összpontosított. Gino nyilván nagy totálokkal dolgozik, ő viszont többet is láthat a fegyverzet részleteiből, mint amennyit szeretne.