Hal Clement - Csillagfény

— A hűtőberendezés egyike a maguk szilárdtest elektromos készülékeiknek, amihez egyáltalán nem értek — kezdte a kapitány. — A próbák óta nem használtuk; nem volt rá szükség. Egyszerűnek tűnő szerkezet. A helyiségekben elhelyezett fémlapokat a rendszer lehűti. A hajó tetején és alján hurok alakban fémrúd fut végig. A tatnál lép ki a hajótestből, és a középvonaltól fél testhossznyira jobbra halad. A híd mögött fordul vissza, és a csatlakozóhüvelyen keresztül visszalép a hajóba.

Ez minden. A szál hőfokát innen nem tudom megállapítani. Gondolom, fel lehetne hevíteni, de nem szívesen szereltetném le, mert a hűtőberendezés használhatatlanná válhat.

— Talán más megoldás is akad — felelte Benj. — Keresek egy mérnököt, aki ismeri a rendszert. — Feleletre sem várva kifutott a szobából.

Egy mérnökkel tért vissza. A sztenniül nem tudók örömmel fedezték fel, hogy a mérnök se beszéli a meszkli-ni nyelvet, ezért Benjnek majd fordítania kell. Benj gyorsan bekapcsolta a mikrofont.

— Kapitány, a rögzítők nem mélyednek a hajófalba. A felület megsértése nélkül ki lehet húzni őket. Igaz, a visszahelyezéskor esetleg ragasztót kell használni a rögzítéshez. A taton el lehet vágni a rudat. Nem szuperkemény ötvözet, fűrésszel is boldogulm fognak. Miután levették a rudat, fel lehet fűteni, ha az energiadoboz egyenáramú kivezetőire csatlakoztatják. A konverterek beépített biztosítékai védenek a zárlattól. Mr. Katini?

— Így igaz — bólintott az alacsony, őszülő mérnök. Annak idején részt vett a hajó tervezésében és építésében, és egyike volt annak a nagyon kevés földinek, aki hosszabb időt töltött el a Meszklin szinte elviselhetetlen gravitációjú egyenlítőjén.

— Értem. — A meszklinita kapitánynak nem mindig sikerült a hangját az emberi fül számára hallható tartományban tartania. — Leszerelhetjük a rudat, és a konverter segítségével fűtőtestként használhatjuk a jég felolvasztására.

A konverter ettől még nem robban fel. Marad azonban két bizonytalan pont. Vajon vissza tudjuk-e majd kötni a rudat a rendszerbe a feladat elvégzése után? A ragasztóban nem bízom. Nem kockáztathatom a hűtőhálózat épségét. A Dhrawn közeledik a napjához, az idő tehát rövidesen melegre fordul.

Másodszor: ha a fém a jéggel érintkezik, vajon nem kerülnek-e veszélybe a jégbe vagy az olvadékba került társaim?

A mérnök azonnal válaszolt:

— A visszakötést nem lesz nehéz megcsinálni. Erősen össze kell nyomni a két fémvéget, s egy textildarabot kell ragasztani a kapcsolódási helyre. A ragasztóval valóban vigyázni kell, nehogy a két fémvég közé kerüljön, mert vezet.

A védőruhákban nem esik baja a társainak. Igen magas feszültségű áram kellene ahhoz, hogy egyáltalán megérez-zék, mert a meszkliniták testnedvei nem polárisak. — Kati-ni elhallgatott, várta Dondragmer válaszát. A többiek a képernyőt lesték. A kapitány földi nyelven előadott kérdései azokat is a képernyő elé csalták, akik — feladatuknak megfelelően — a többi képernyőt figyelték.

— Rendben — szólalt meg Dondragmer —, leszereljük a fémrudat, és megpróbáljuk fűtőszálként használni. Utasítom a személyzetet, hogy kezdjék el a rögzítőbilincsek kioldását. Az egyik kommunikátort felállíttatom odakint, azon figyelhetik, mint vágjuk át a rudat.

Ellenőrizzenek mindent, mielőtt bekötnénk á konverterbe. Lassan fogunk dolgozni, hogy hiba esetén idejében figyelmeztethessenek bennünket.

Nincs ínyemre a helyzet — nem szeretek olyan dolgokat csinálni, amelyeknek a kimenetelében bizonytalan vagyok. Nekem kell a parancsokat kiadni, és csak azt mondhatom, jó lett volna többet megtanulni a maguk tudományából és technológiájából.

Benj a másodperc töredékével előbb csapott le a mikrofonra, mint az anyja.

— Úgy hallottam, maga volt az első, aki megértette, mit jelent az igazi tudomány, és maga tette a legtöbbet a Főiskola beindításáért. Hogy érti azt, hogy többet is tanulhatott volna?

Easy közbevágott:

— Don, maga sokkal többet tud, mint én, és maga a parancsnok. Ha Katini az imént nem győzte volna meg, nem adta volna ki azokat a parancsokat. Hozzá kell szoknia ahhoz is, amit nem kedvel; megint valami újba ütközött. Ez a helyzet hasonló, mint ami ötven éve, jóval a születésem előtt történt, mikor hirtelen felismerte, hogy az általunk, idegenek által használt tudomány is tudás, ha más jellegű is, mint a meszklinitáké. Most pedig beleütközött egy újabb lénybe: senki, még egy parancsnok sem tudhat mindent, néha a parancsnokoknak is szüksége lehet tanácsra.

Fogadja el, Don, és nyugodjon meg!

Easy hátradőlt, és a fiára nézett, aki a szobában egyedül tudta követni anyja szavait. A fiú meglepettnek látszott.

Valaki felkiáltott:

— Hé! Mi történt a helikopterrel? Az összes szem Reffel képernyője felé fordult. Egy hosz-szú másodpercig csönd volt. Aztán Easy feleszmélt:

— Benj, jelentsd Dondragmernek. Én hívom Barlen< nant!

Az idő kitisztult a Telep fölött, az ammóniaköd is eltűnt az Alfa Zóna ismeretlen központi régióiban. A szél északnyugati szellővé csendesedett.

A csillagok erőszakosan pislogtak, de az átlátszó tető alatt dolgozó meszkliniták rájuk se hederítettek.

Barlennan éppen a laboratóriumban tartózkodott a Telep nyugati szélén.

Így Easy üzenete sem jutott el hozzá azonnal. A híreket írásban hozta Guzmeen küldönce, aki a parancs értelmében figyelmen kívül hagyta, hogy Barlennan megbeszélést tart. A küldönc a parancsnok élé csapta az üzenetet. A megbeszélés másik két résztvevője, Bendivence és Deeslenver kutatók, csöndben vártak, amíg Barlennan olvasott, testtartásuk azonban kíváncsiságról tanúskodott.

Barlennan kétszer is átfutotta az üzenetet, majd a küldönchöz fordult.

— Most érkezett?

— Igen, uram.

— Mennyi idő telt el Dondragmer előző jelentése óta?

— Nem sok, uram. Kevesebb, mint egy óra. A naplóban pontosan rögzítettük. Megnézzem?

— Nem olyan sürgős. Az utolsó hír szerint a Kwembly néhány órás sodródás után megfeneklett. Gondoltam, minden rendben megy, ha Guz nem küld több hírt. Befutottak a szokásos jelentések a szokásos időközökben?

— Nem tudom, uram, nem voltam szolgálatban. Ellenőrizzem?

— Nem szükséges. Egy darabig még itt maradok. Mond< ja meg a főnökének, több üzenetet ne küldjön utánam, csak gyűjtse őket.

— A küldönc eltűnt. Barlennan pedig visszafordult a tudósokhoz.

— Néha eszembe jut, nem lenne-e szükségünk jobb hírközlésre itt, a Telepen.

Bendivence vállrándításnak megfelelő mozdulatot tett.

— Éppenséggel meg tudnánk csinálni, amikor csak kívánja. Vannak jól működő telefonok a laborban. Az egész Telepet bekapcsolhatnánk, ha a fémet erre akarja felhasználni.

— Korai lenne. Maradjunk az eredeti fontossági sorrendnél. Tessék, olvassák el! A Kwembly befagyott, mindkét helikoptere eltűnt, pedig az egyik gép fedélzetén éppen működött a kommunikátor.

Deeslenver finom zümmögéssel nyilvánította ki meglepetését, és a táviratért nyúlt. Bendivence szó nélkül nyújtotta át. Deeslenver Barlennankoz hasonlóan kétszer átfutotta, mielőtt megszólalt volna.

— Ha a földiek legalább egy kicsit odafigyelnének, nyilván több információjuk is lehetne. Itt csak annyi áll, hogy Kervenser gépe nem tért vissza. Az őt kereső gép kommunikátora elhallgatott, a képernyő hirtelen elsötétedett.