Jeff Lindsay - Drága, dolgos Dexter

És mit is tehetne az ember a nehézfegyverzet ellen? Leszámítva azt, hogy összeszedi minden jóindulatát, és kecsesen meglóbálja a fehér zászlót.

— Hát jó, Debs — válaszoltam.

A szabadság olyan törékeny, illékony dolog, nem?

Bármilyen kelletlenül is, de szavamat adtam, hogy segítek, úgyhogy szegény Dolgos Dexter rögtön lerohanta a problémát hatalmas agyának minden leleményes ravaszságával. De az volt a szomorú igazság, hogy az agyam láthatóan kikapcsolt állapotban volt éppen; bármilyen szorgosan tápláltam is bele az adatokat, semmi nem jött ki a másik végén.

Persze lehet, hogy több üzemanyagra volt szükségem ahhoz, hogy a lehető legmagasabb fokozaton üzemeljek, úgyhogy rábeszéltem Deboraht, hogy szerezzen még egy kis teasüteményt. Amíg a szobaszerviznek telefonált, Chutsky rám fókuszálta izzadt, némileg mézesmázos mosolyát, és azt mondta:

— Hát lássunk neki, oké, haver? — Mivel ilyen szépen kérte, és mert úgysem volt semmi dolgom, amíg a teasüteményre várakoztam, beleegyeztem.

Két végtagjának elvesztése felszabadított valamiféle pszichikai gátat Chutskyban. Bár egy kicsit ingatagnak tűnt, sokkal nyíltabb és barátságosabb volt, és buzgott benne a vágy, hogy oly módon osszon meg velem információkat, amely a négy végtaggal és egy napszemüveggel rendelkező Chutsky idejében elképzelhetetlennek tűnt volna. Úgyhogy, leginkább a dolgok rendezésének vágya és az információéhségem miatt használtam ki ezt a jókedvét arra, hogy kiszedjem belőle az El Salvadori csapat tagjainak a nevét.

Egy sárga jegyzettömböt egyensúlyozott óvatosan a csuklójával kitámasztva, miközben lefirkantotta a neveket a jobb, egyben egyetlen kezével.

— Manny Borgesről tudsz — mondta.

— Az első áldozat — bólintottam.

— Aha — válaszolta Chutsky anélkül, hogy felnézett volna. Leírta a nevet, majd áthúzta. — És akkor ott volt Frank Aubrey is. — A homlokát ráncolta, és konkrétan kidugta a nyelve hegyét, miközben ezt a nevet is leírta, majd áthúzta. — Lemaradt Oscar Acostáról. Ő isten tudja, merre lehet. — Mindenesetre ezt a nevet is leírta, és rakott mellé egy kérdőjelet. — Wendell Ingraham. A North Shore Drive-on lakik, kint Miami Beachen. — Ahogy leírta, a jegyzettömb a földre csúszott, ő pedig utánakapott, de nem sikerült megfognia. Rámeredt egy pillanatra a földön heverő jegyzettömbre, majd odahajolt, és visszaszerezte. Egy izzadságcsepp gurult végig a kopasz fején, és cseppent a földre.

— Kibaszott gyógyszerek — jegyezte meg. — Elszédülök tőlük.

— Wendell Ingraham — segítettem.

— Igen. Igen. — Felírta a név maradékát is, és szünetet sem tartva folytatta. — Andy Lyle. Most autókat árul, fent Davie-ben. — Majd egy dühödt, energikus mozdulattal rögtön tovább is lépett az utolsó névre, amit diadalmasan a többi mellé biggyesztett. — Két további fickó halott, egy még mindig katona, ez minden, az egész csapat.

— Egyikük sem tudja, hogy Danco itt van a városban?

Megrázta a fejét. Még egy izzadságcsepp repült le róla, majdnem el is talált.

— Nagyon gondosan őrizzük ezt az információt. Csak akinek feltétlenül tudnia kell róla.

— Nem szeretnék, ha kiderülne, hogy valaki visongó párnává akarja változtatni ezeket a pasasokat?

— Nem, nem szeretnék — válaszolta, megfeszítve az állkapcsát, és olyan arcot vágva, mint aki mondani akar valami durvát; talán azt akarta felajánlani, hogy elárasztja őket testnedveivel. De aztán a szemembe nézett, és meggondolta magát.

— Nem tudnánk legalább leellenőrizni, hogy eltűnt-e valamelyikük? — kérdeztem különösebb reménykedés nélkül.

Chutsky már akkor elkezdte a fejét rázni, amikor még be se fejeztem a mondatot. Két további izzadságcsepp hullott le róla, egy jobbra, egy balra. — Nem. Semmi esetre sem. Ezek a fickók a földhöz szorítva tartják a fülüket. Ha valaki elkezd kérdezősködni felőlük, azt tudni fogják. És nem kockáztathatom meg, hogy megszökjenek. Mint Oscar.

— Akkor hogy fogjuk megtalálni Dr. Dancót?

— Hát, ezt kell neked kitalálnod — válaszolta.

— Mi van a Mount Trashmore melletti házzal? — kérdeztem reménykedve. — Azzal, amibe bementél az írótáblával.

— Debbie odaküldött egy járőrkocsit. Egy család költözött be. Nem — mondta —, minden reményünk benned van, haver. Te ki fogsz találni valamit.

Mielőtt bármi okosat válaszolhattam volna, Deborah ismét csatlakozott hozzánk, de az igazat megvallva, csodálkoztam, milyen hivatalosan kezeli Chutsky a volt bajtársait. Nem az lett volna az illendő, ha lehetőséget biztosít a barátainak egy kis lépéselőnyre, vagy legalább figyelmezteti őket? Semmi esetre sem akarnék úgy tenni, mintha a civilizációs erények eszményképe lennék, de ha, teszem azt, Vince Masuokát nézné ki magának egy tébolyodott sebész, szeretném azt hinni, hogy megtalálnám a módját, hogy elejtsek erről egy-két célzást, amikor a kávéautomata mellett cseverészünk. Ideadnád a cukrot? Egyébként egy elmebajos orvos van a nyomodban, aki le akarja vágni az összes végtagodat. Kérsz tejszínt?

De úgy látszik, a férfias állszerkezetű férfiak, vagy legalábbis Kyle Chutsky nevű képviselőjük, nem ilyen szabályok szerint játszanak. Mindegy; legalább van egy névsorom, aminek segítségével elindulhatok, mégha más nem is áll rendelkezésemre. Fogalmam sem volt, hogyan válthatnám ígéretes kiindulópontomat valamiféle hasznos információvá, Kyle-ban pedig nyilvánvalóan nem volt annyi kreativitás, mint amennyi segítőkészség az informálásommal kapcsolatban. Deborah sem volt nagy segítség. Minden energiáját lefoglalta, hogy Kyle párnáját rázogassa, lázas homlokát törölgesse, és gondoskodjon arról, hogy bevegye a gyógyszereit; két lábon járó anyáskodás volt, amit korábban el sem tudtam volna képzelni róla, de lám.

Nyilvánvalóvá vált, hogy itt, a szálloda lakosztályában nem sokra fogunk jutni. Csak azt tudtam javasolni, hogy visszamegyek a számítógéphez, és megpróbálok kitalálni valamit. Úgyhogy miután kiügyeskedtem két utolsó teasüteményt Kyle megmaradt kezéből, elindultam haza, hűséges számítógépemhez. Nem tudtam garantálni, hogy jutok valamire, de elhivatottan szándékoztam próbálkozni. Megteszem, amit csak tudok, körbejárom a problémát, ha órákba is telik, és reménykedem abban, hogy valaki egy titkos üzenetbe csavart követ dob be az ablakomon. Talán ha a kő a fejemre esik, kipattan az agyamból valami ötlet.

A lakásom éppen úgy nézett ki, mint amikor elmentem, és ezt megnyugtatónak találtam. Még az ágy is be volt vetve, mivel Deborah már nem állomásozott itt. Nem sokkal később felzümmögött a számítógépem, és megkezdhettem a keresést. Először az ingatlan-adatbázist ellenőriztem le, de nem találtam olyan új beszerzést, ami illett volna a mintába. Ezzel együtt nyilvánvalónak tűnt, hogy Dr. Dancónak laknia kell valahol. Kiűztük a berendezett búvóhelyeiről, ennek ellenére biztos voltam benne, hogy egy percig sem akar várni, mielőtt dolgozni kezdene Doakeson, vagy akárki máson, akin megakadt a szeme Chutsky listájáról.

Egyáltalán, mi alapján döntötte el vajon az áldozatai sorrendjét? Életkor szerint? Aszerint, hogy mennyire dühítették őt fel? Ha ezt tudnám, talán képes lennék megtalálni. Valahova mennie kellett, és nem olyan tevékenységet folytatott, amit egy szállodai szobában is elvégezhetett. Akkor meg hova mehetett?

Végül is nem jött a kő, ami betörte volna az ablakomat, hogy utána a fejemről pattanjon le, ennek ellenére egy nagyon apró kis ötlet kezdett a padlóra csordogálni Dexter agyából. Dancónak el kellett mennie valahova, ahol nekiláthat Doakesnak, ez nyilvánvaló, és nem várhatott annyit, amennyi idő alatt szerezhetett volna egy újabb házat. Bárhova is ment, Miami környékén kellett maradjon, közel az áldozataihoz, és nem engedhette meg magának egy random hely kiválasztásának kockázatait. Egy látszólag lakatlan házat hirtelen elönthet a reményteljes vásárlók tömege, ha pedig egy lakott házban köt ki, soha nem tudhatja, mikor ugrik be látogatóba Enrico öcskös. Akkor meg — miért ne használja következő áldozata lakhelyét? Valószínűleg azt hiszi, hogy Chutsky — az egyetlen, aki rajta kívül ismeri a listát — most egy ideig valószínűleg nem lesz munka képes, és nem fog utánamenni. Azzal, hogy a listán szereplő következő névre ugrik — hogy úgy mondjam —, két végtagot üt egy szikével; felhasználhatja a következő áldozat otthonát arra, hogy végezzen Doakesszal, illetve rögtön el is kezdhet kényelmesen ténykedni a házigazdán.