Ebben az időszakban a sárkányok nem jelentettek veszélyt, a kargok visszavonultak és saját belviszályaikat intézték, de a szigetvilági társadalmi rend széthullása évről-évre csak súlyosbodott. A morális és intellektuális állandóság már szinte csak az Éa teremtése és az egyéb mítoszok és hőstörténetek tanításában maradt meg, illetve a kézműves szakmák fenntartásában: ez utóbbiak esetében a mágiahasználat továbbra is jó célokat szolgált.
Maharion halála után úgy százötven évvel Kútfőn jött létre a Kéz, amely a mágia megértése, tanítása és etikus használata mellett elkötelezett férfiak és nők laza szövetsége vagy közössége volt. Minthogy a Kéz veszélyeztette Gázlór mágus-hadurainak egyeduralmát, a szigetre támadtak, és szinte minden felnőtt férfit megöltek. De a Kéz akkor már jelen volt a Legbenső-tenger szigeteinek többségén, és a Kéz asszonyai néven évszázadokkal túlélte ezt az eseményt. Ez idő alatt a szervezet erőtlen, de kitartó információs, kommunikációs, védelmező és tanító hálózatként létezett.
650 körül két kútfői nővér, Elehal és Jahán, és a fürkész Medra iskolát alapítottak a Kéz más tagjainak segítségével, így Kútfőt olyan központtá tették, ahol összegyűlhettek és megoszthatták egymással tudásukat. Ekkor értelmezték a mágikus diszciplínákat, és meghatározták a mágiahasználat etikai szabályait. A Kéz más szigeteken élő tagjainak segítségével, a kútfői iskola hírneve és befolyása gyorsan növekedett. Egy enyhelyi varázshasználó, Teriel szerint az Iskola veszélyeztette a kívülálló mágusok hatalmát, ezért jelentős flottával indult a sziget ellen. Kútfő azonban addigra olyannyira megerősödött, hogy képes volt megfosztani hatalmától a mágust, és szétszórni a flottáját. Ez az első nagy győzelem segített megszilárdítani az Iskola sebezhetetlenségről szóló hírnevét.
Kútfő folyamatosan növekvő befolyása alatt a varázslósággal kapcsolatos tudás következetesen épült fel, használatát a politika mellett az erkölcs is egyre jobban meghatározta. Az Iskolában tanult mágusok beutazták a Szigetvilágot, és mindenhol felvették a küzdelmet a hadurak, kalózok és viszálykodó nemesek ellen. Hadjáratokat és fosztogatási kísérleteket akadályoztak meg, büntettek és számon kértek, határokat és kötelességeket szabtak, egyéneket, falvakat, városokat, hajókat védelmeztek, míg a társadalmi rend úgy-ahogy helyreállt. Kezdetben még azért küldték szét őket, hogy kikényszerítsék a békét; később már inkább fenntartották azt. Miközben az enyhelyi trón üresen állt, Kútfő kétszáz éven keresztül hatékonyan betöltötte a Szigetvilág rendfenntartó központjának szerepét.
A kútfői főmágus hatalma sok tekintetben hasonlított a néhai enyhelyi királyok hatalmára. Halkel, a főmágusi cím kiötlője még minden bizonnyal arrogáns, ambiciózus és előítéletekkel teli alak lehetett. Az iskolai tanításoknak és gyakorlatnak, emellett a mesterek odafigyelésének köszönhetően azonban, az utána következő főmágusok már nem használták hatalmukat mások meggyengítésére vagy önmaguk gyarapítására.
A mágia sohasem bírta teljesen lemosni magáról a Sötét Időkben szerzett rossz nevet, bár már inkább csak a varázslók, vajákosok és boszorkányok gyakorlatait jellemzik gonoszként. A női hatalommal szemben bizalmatlanok és ellenségesek az emberek, és e hatalomnak az Ősi Erőkkel való rokonsága, csak rontja ezt a megítélést.
Az Ősi Erők szent hatalma Óceánföld több részén különféle források, barlangok, dombok, sziklák és erdők formájában koncentrálódik. Ezeket a helyeket a környékbeliek mind félik vagy tisztelik; némelyikük messze földön ismert.
Az ilyen helyek a Kargád Birodalom vallási központjai. A Szigetvilágon az Ősi Erők ismerete sokáig a gondolkodás és a vallásosnak nevezhető tisztelet meghatározó alapja volt. A szigetek többségén még ma is az Ősi Erőkkel kötik össze a boszorkányságot, a bábáskodást, a gyógyítást, az állatok pároztatását, az öntözést, a bányászatot és a kohászatot, az ültetést és a növesztő varázslatokat, a szerelmi bűbájt, és még sok hasonló dolgot. Kútfő tanult mágusai azonban bizalmatlanok az ősi praktikákkal szemben, és nem fordulnak segítségért „az Anya Hatalmához.” Csak Páln mágusai ötvözik a kútfői és az ősi gyakorlatot a rejtélyes, ezoterikus és veszélyesnek tartott pálni tudásban.
Mint bármely hatalom, rossz célokra használva az Ősi Erők is megronthatóak (mint a Terranon Kő Rosszánban), mégis természetükből adódóan szentek, és az etika felett állnak. Azonban a Sötét Idők alatt és azután az archik földek mágusai démonizálták és gonosznak bélyegezték ezeket a hatalmakat, akárcsak őket a kargád papkirályok és istenkirályok. Így a nyolcadik századra a Szigetvilág belső földjein már csak a falusi nők tartottak rituálékat és felajánlásokat a néhai szent helyeken. Őket megvetették, esetenként meg is hurcolták emiatt. A mágusok távol tartották magukat ezektől a helyektől. Ironikus, hogy Kútfőn állnak az Ősi Erők legnagyobb hatalmú megtestesülései — a Kútfő-hegy és a Lappang-liget —, de véletlenül sem beszélnek így róluk. Egyedül a formamesterek, akik szinte egész életüket a Ligetben töltik, kapcsolják össze az emberi művészeteket a föld szentségével, emlékeztetve a mágusokat arra, hogy hatalmuk nem teljesen a sajátjuk, csak kölcsönkapták egy időre.
A Kargád földek történelme
A négy sziget történelme javarészt legendákból tevődik össze, melyek a helyi törzsek, városállamok és kis királyságok alapításával és küzdelmeivel foglalkoznak. Nagyjából ezer esztendeje ezek a törzsek, városállamok és kis királyságok alkotják a karg társadalmat.
Ellentétben a Szigetvilág más részeivel, karg területen fennmaradt a rabszolgaság intézménye, ahogy a szigorú kasztrendszer és a nemi megkülönböztetés („munkamegosztás”) is.
A vallás egyesítő erőként működött a legharciasabb törzsek esetében is. A négy szigeten több száz Békehely található, ahol tilos minden vita és hadakozás. A karg vallás az Ősi Erők, a ktonikus hatalmak szellemekként való megtestesüléseinek házi és közösségi tiszteletén alapul. A szent helyeken és a házi oltárokon virágokat, olajat, faragványokat, ételt ajánlanak fel, táncokat, versenyeket, zenét, dalokat adnak elő vagy mutatnak be, csendrituálékat tartanak. Maga a tiszteletadás lehet ünnepi vagy alkalmi, személyes vagy közösségi. Régebben nem létezett papság; bármely felnőtt elvégezhette a ceremóniákat, és megtaníthatta ezekre a gyermekeket. Ez a szellemiség fennmaradt — nemhivatalosan és esetenként titkoltan — az Ikeristenségek és az Istenkirályok újabb és intézményesebb vallásai alatt is.
A négy sziget megszámlálhatatlan szent ligete, barlangja, hegye, dombja, forrása és sziklája közül a legszentebb helynek az Atuan sivatagában található, síroknak nevezett barlang és monolitkövek számítanak. Karg emberemlékezet óta zarándokközpontnak számított, és Atuan királyai, később Hupun királyai is fenntartottak itt egy szállást az érkező híveknek.
Hatszáz vagy hétszáz évvel ezelőtt afféle égistenség-hit terjedt el a szigeteken, ebből született meg Atwa és Wuluha, a Hur-át-Hur sivatagi hőseiből lett Ikeristenségek vallása. A panteon feje az Égi Atya lett, és a rítusok vezetőiből egyfajta papi kaszt fejlődött ki. Az Ősi Erők tiszteletét nem fojtották el ugyan, de az Ikeristenségek és az Égi Atya papjai saját hitükben hivatásossá váltak, egyedüli jogot formáltak a rituálék és ünnepségek megrendezésére. Egyre drágább templomokat építtettek, majd átvették a köznapibb ceremóniák, például a házasságkötések, temetések és házszentelések levezetését is.
Читать дальше