StaVl Zosimov Premudroslovsky - Böfögés toothy béka. Fantasy Comedy

Mindenki egymásra nézett, és a tekintetük a verébre nézett. Érezte, hogy mások hitetlenkedve néznek ki.

1- Miért néz rám ilyen? Futhatunk még akkor is, ha: jobbra, balra, vissza, előre, fel, le… Legalább oda, még mindig jöjjön vissza ide.

– — Miért? – kérdeztek mindenkit kórusban.

– — Föld, mert kerek. – válaszolt a veréb, és ismét szenvedett. – Az ötlet szerint itt repültem. Repültem. Hallja? Repültem, de nem mentem és nem futtam … – Stasyan felállt, és megkarcolta a farokcsontját. – farok, növekszik?

– — Gyere, ne aggódj. – Bepattanott a koponyára, és harci álláspontot vett fel. Harcosok követték őt. Stasyan hátrált.

– — Nem, nem, mi vagy?! Emlékszem. Ez a fényes labda, a Nap, gördült ki oda … – és keletre mutatott. – és én a hajtásaimhoz repültem. Tehát vissza kell futnunk egy szalag mögé, ahol a nap bujkál.

– — A láthatáron.

– — Ó, igen. A legbölcsebb író. – Stasyan kopasz szárnyát az ég felé csapta, mint egy költő. – Voot… Uh… Röviden, hátul. Hol rejtőzött – repültem, de most el kell futnom, ahova mászik.

– — És mi van itt? – érdeklődött Casulia.

– — Itt Chelyabinsk, vagy inkább a River Tech. És volt egy robbanás és annyira finom radioaktív, hogy minden csak ragyog. És még mindig van egy világméretű rádióhulladék. Van ez jó az örökkévalók számára. – - Stasyan hátára ívelt, és mellkasát kitentette egy kerékkel.

– — Nos, hát futottak, hogy úgy ragaszkodjunk, mint egy pálcika egy hordóban? – ugrott fel Casulia.

– — Harcosok, építés!! – elrendelte a koponyát, és az összes csapódott fel. – Begoooo, a veréb mögött, március!!!

És mindegyik éppen az ellenkezővel futott, és hagyta magában az országpor gumóit. És a nap a fejek fölé süllyedt. Olyan gyorsan felgyorsultak, hogy az éjszaka már nem volt ideje. És a Nap lassan kezdett lemaradni, és minden gyorsabb volt. És így a futók sebessége annyira felgyorsult, hogy már napnyugtakor felkeltek és találkoztak velük, és keletre mentek. A napot éjszaka váltotta fel, és éjszakát napról egy másodpercre. Milyen gyorsan haladtak át az erdőkön, a mezőkön, a tengerekön és az óceánokon, még akkor sem volt idejük megnedvesedni, miután ötször vagy százszor körözöttük a földgömböt, nem számoltam, és erejük kiürült.

– — Álljon, álljon szégyenteljes macskák! – zihálás, öt, tíz kör mögött zihálva Cherevich Chmor Iko tiszteletes. – Maradj!! – és a földre esett. Botva megállt, és szintén úgy döntött, hogy a földön fekszik. Hirtelen egy lyuk jelent meg a domboldalon, és Generalisiphilis felmászott.

– Mi ez? – felháborodott. – Még mindig nem hagyta el a helyet? A paraziták. Nos gyorsan keressen! És akkor., És akkor.,?! – az idegi szindróma becsapódott és érzés nélkül esett le, és az álla bal oldalát szorongatta, a szív típusa megbetegedett. És valószínűleg nem volt szívük… De az utazók úgy döntöttek, hogy gyorsan eltűnnek a látványból Golupyan haragja miatt.

Este volt, és mindenki enni akart.

– — Nos, mindenki fáradt? – kérdezte Zeka.

– — Igen!! – válaszoltak a többiek nehézséggel.

– — Akkor tartsa a veréb. Az alsó részemmel még mindig kiszívom tőlem a Radikot. – javasolta Casulia.

– — Miért, oké, magam is fekszem az ön alatt, főleg mivel azután még jobban alszom. – javasolta Stasyan. Természetesen hazudott, hogy Kazulia elszívása után megkövezték, valójában ma reggel után beteg volt… Vagy korbácsolás után?! Röviden: másnap reggel megmutatjuk.

De a szilánkok annyira éheztek, hogy nem hallották a veréb ajánlatát, és belepattanták rá. – kiáltotta Stasyan, de már késő volt. Mindenki álmos vak volt, enni akart!!!

ötödik apulase

kényszerített árulás

Reggel az utazók korán keltek fel, éhezőnek éheztek, csendben felálltak egy alvó verébig, aki álmában édesen repült, és nem gyanította, hogy ő maga áll meg a sugárzás szempontjából. Pontosabban: soha nem lesz nem radioaktív. Ráadásul nem zavarta az utókezelési eljárást, de látszólag nehézségekkel és nem hiába tették szeretnék ételt kapni. És most Casulia kúszik a szilánkok mögött, és mivel Stasyan kétszer annyi szilánkkal és jobb volt, mint Kazulia, képes aludni, és reflektív módon megvédeni magát, ami színt adott a mutánsok étkezéséhez. A veréb teljesen felébredve megértette szerepét, amely ártott neki, és látva, hogy a galupák fanatikusan hangolódtak, egyszerűen csak velük játszott, és úgy tett, mintha áldozat lenne. Nos, ezeknek a csontoknak az élelmezéshez való rohanása.

Egyszerre ugrottak, és összetörték Stasianust a Zasratich és Chmor Iko közreműködésével, furcsán, hogy a veréb vállát szorongatták, lehetővé téve ezzel Kazulia számára, hogy felmászjon, és megérintse az alját a besugárzott testéhez.

– — Ahhh!! Ahh! – ordította Veréb, nem annyira a fájdalom, mint a kellemetlenség miatt. Egyszerre ugrott. És Casulia kedvesen bocsánatot kért.

– — Bocsásson meg, kérem, de a rádió-nuklidok tartalma, ez nem furcsa, folyamatosan helyreállítja önmagát, és sokáig elég lesz nekünk, talán akár egészen.

Pontosan, de én magam is fekszem az ön alatt, anélkül, hogy ezek a lábcsontos alkalmazások fájdalmat és megaláztatást okoznának magabiztosan. – válaszolta Stasyan, és szélek körül összetört szilánk alatt összetörve fekszik, és közepén Casulia ült.

– — Elfogtak, ezért jobb, ha nem hallgatunk, te vagy a trófea, és amit akarunk, veled fogunk csinálni. – mondta Cherevich.

Stasyan megváltoztatta az arcát. Soha nem fordult volna az erőszak szomjúságához a Galupsnál, de Iko Chmor nyilatkozata megérintette büszkeségét. Csalott, mintha megbékélte volna azzal, amit Cherevich mondott, leplezve gyűlöletét és haragját a lelkében. A bosszú mindenkit megítél.

Ami a többit illeti, az étel köpésére várva, mások egyszerűen engedelmeskedtek, míg mások megadták. De a kis madár nem gondolta így, és azt gondolta, hogy mindenki elítéli a szemével, és ránézésre néz, ám valójában csak először állt Puglia előtt. De az a kételye, hogy mindenki számára elmondta, hogy helyes-e, nem nyugodott meg.

– — És ne bámuljon így. Én vagyok a fő és ennyi! Ha újra gondolsz rám más szemetet, akkor megfosztom tőle az ételt!! Mindenki számára világos?

– — Lásd, hogy nem fosztják meg magától. – megszökött Zasratichból.

– — Csendes, csendes. – nyugtatta Casulia Zeka. – Köptem … – figyelmükre álltak mind. Casulia kigyulladt, és szomorúan mindenkit egyenesen a koponyába célzott, és kiszállt a verébről. – ehhez mondja magát Stasyan. Ki ő a tetejénk és milyen helyet foglal el?

– — Igen, minden olajozott!! – mondta a veréb, és azt gondolta: «meg tudna védeni, ha schmoe trófeát kapok, akkor… meglátjuk.» – Futottál?!

És tegnap ugyanarra a helyre futottak, de lassan. Még nagyon lassan. Egyszerűen lehetetlen elképzelni: nos, lassan. Lassabb, mint az ingerlés. És csak Stasyan sétált, mint mindig. Átteltem őket, és állandóan visszatértem. Gúnyolódva figyelte, hogy mozognak a vágtatópályák, és úgy tűnt, mintha egy olyan ötlet futna, mint egy videolejátszó lassú görgetése. Stasyan kíváncsisággal sétált körül, és belenézett a testükbe. De nekik tűnt, hogy siet, mivel túl gyors volt számukra. Az idő paradoxonja: tegnap gyorsabban haladtak, mint egy nap, ma pedig egy percnél lassabban futnak. A sugárzás nyilvánvalóan befolyásolja az idő tisztaságát is… Vagy talán egy veréb vagy szerző vágya?! Mindenesetre szórakoztató és nem szabványos.