StaVl Zosimov Premudroslovsky - Böfögés toothy béka. Fantasy Comedy

– — kérlek mindenkit, hogy keljen fel!! – jelentette az elnökségének sajtótitkárát, Casulia Zack -ot, – Sam, az Alázatos torony nagysága nélkül, Generalisifilis All Galupov, elnöke, Legfelsõbb Úr, Semisrak prt… OOOOTSTOOOOY!!!!

Mindenki a sötétben állt, azaz a szarvon.

– — Haihai hylayek bir jule, nyírfa kérge.

Tengeri sziklák, tengeri sziklák,

A gleméyák ünnepe régi volt … – a fejek Cherevics üdvözletével. A helyére Generalisyphilis került.

– — Összegyűjtöttem téged, ó, tiszteletek, egyenként, ami elérte az ajkaimat, szenzáció..

– — Miért állunk a szarvon? – a fej beszéde alatt a szomszéd fiatal Cherevich félbeszakította vagy suttogta. Először jött a tanácsba.

– — Csendes. Azt mondják, hogy táncolnak – táncolunk. – Bepattanott a jobb oldalon álló fiatal szomszédra. – Tehát légy türelmes, és ne szakítsa el a figyelmét a Galupiya legendájáról.

– — Itt utoljára.. – tette hozzá egy másik szomszéd balról. – magasabbra emelkedett, mint majdnem egy nap.

– — Miért? – kérdezte a fiatal.

– — Nem volt mit mondani, úgy gondoltak, hogy a találkozónak nem szabad hiába lennie…

– — És annak érdekében, hogy jobban gondolkodjunk, a feje megparancsolta, hogy ugorjon…

– — És szeretek aludni, és nem érdekel, hogyan.. – mondta a balról a harmadik, és elaludt.

– — Aludni? Tehát nem hall semmit? – kérdezte a fiatal.

– — Egyáltalán nem, fiatal Cherevich, amikor jobban alszol, megérti, amit mond. Különösen szünetek…

– — Nyugodj neked!! – csattant fel az egyik legrégebbi Cherevich.

– -… És tinédzsereink egyenlő csatába léptek egy ismeretlen, ismeretlen élettelen teremtménnyel, amely a mennyezet padlójának lebontásával új világot nyitott meg nekünk. Tehát vannak hasonló mozgó tárgyak nekünk is, amelyek mozgatásakor ugyanazzal a táplálékkal élnek, mint mi…

– — Vagy talán, uram, ez egy invázió? – szakította félbe valaki.

– — Ne szakítsa félbe,.. Mit akartam mondani? – Semrak habozott.

– -… ugyanazok, mint mi … – helyesbítve Casulia Zack.

– — Igen… Tehát… ugyanazok, mint mi… Mivel az élelmiszer miatt költözünk. Vootoot.. És óriási kedveseimnek felajánlom, hogy válasszon és összeállítson egy csapatot vagy keresőcsoportot, és küldje el őket ahonnan az invázió volt, vagyis a Galupia belsejébe. Tisztázom magam?

– — Igen!! – válaszolt mindenki.

– -… És küldje el a Fénynek az Új Földet keresve. – folytatta Semisrak. – Nincs értelme késleltetni számomra az időt: a Galupia már többször csökkent. A szilánkok meghalnak, és különösen fiatalkorukban. És küldve egy csapatot, bandát vagy csoportot, lesz legalább némi remény. – és Semisrak horkolt…

A csendet megszakította a tanács tagjának kiáltása.

Ó, Lord Generalisyphilis. Nem végeztek kivégzéseket, de beszédet tartottak. – szakította félbe Cherevich Chmoriko, az Úr egyik legközelebbi tanácsadója.

– — Fogd be, schmuck, még nem fejeztem be a beszédet!!! – Vladyka felháborodott, és csontjait Chmoriko felé intett. – Szóval… Öh… Szóval nincs értelme húzni. De küld egy csapatot, lesz legalább valamiféle, legalább egy kis remény… M-igen.. Láttam már ezt az ajánlatot valahol?! – Minden oldalról megvizsgálta az arcát, megváltoztatta az arcát, a szarván állt, ugrott, aztán a lábcsontján állt, rúgott, fejét kiabált. – Zaek, milyen disznó jött fel a fejemben ezt a beszédet ismételt mondatokkal??

– — III. I. – remegett Zack.

– — Idióta vagyok, ismétlem ugyanazt? Töltsön energiát az ismétlésre. Nem tudod, hogy a nyelv több energiát vesz igénybe, mint… gondolod?!

– — Hol?

– — Karagandában!! Meglátogatni fogja magam, a Generalisiphilis, az egész Galupia ura, a galupiai diktatúra elméje. Wow! Te leszel az első önkéntes, aki egy csapatot keres. És te leszel az első hős shobla, banda vagy kolóniánk történetében.

Ó, Uram, irgalmazz!! Ahahahahahahahaaaaa!!! – zokogta Zack – nem akarok hős lenni. Ahhhhh!!

– — És a lényeg!!! (bika) – az Úr megfulladt. – Mi van, Chmor Iko tiszteletes?.. És te, Zeka, készülj fel.

– — Köszönöm, Uram, meg akartam kérdezni, és ki más megy rajtam kívül? – érdeklődött Cherevich Chmor Iko.

– — Te!

– — Én?

– — Természetesen te leszel az utazás élén. Akarsz lenni Galupia hősének, mint én? – kérdezte Semisrak Chmor Iko. Ez mindent felfedne a meglepetésből, ha történne.

– — Én? Nem vagyok készen Én nem… És mi az az «üzleti út»?

– — Az üzleti út egy csapat, a csapat pedig egy üzleti út. Általában Casulia Zack elmagyarázza, tudja, ez a hatáskörébe tartozik. – Vladyka emelkedett a lábcsonton vagy a közönségben – mosl.

– — Nem vagyok kész. Hagyja valaki mást – por esett ki Cherevichnél.

– — Nincs por és nincs nyöszörgés, mint Casulia. Az én hibám. – suttogta a szomszéd és szarkasztikusan felnevetett.

– — Mondtam, menj, akkor menj, és ennyi. – Semmisq felemelte a jobb lábcsontját és fésült a kopasz koponyájáról a szarvasszarvak között. – mondta a horgolt, a szilánk készült és utolsó. Nem kell gyapotot tekercselnem. Biztonság! vigye Cherevich Chmor Iko-t és Kazuliya Zeku-t az invázió helyére. – Most a harcosok felrohantak, és véletlenül megragadták Zekot és Chmor Iko-t.

– — Csak vigyázzon a rúgásokra. Ők már hősök?! Az invázió helyére. És a többit összekapcsolom egy értekezlettel, bazár nélkül. És megbocsátok neked, hogy meghívott engem a három front seregéhez, a Zasratovics-koponyához.

– — Már itt vagyok, az Ön elnöksége … – és akkor megjelent egy koponya, három futó íves lábcsonttal és egy törött koponyadarabmal az oldalán.

Régóta puccs volt a Nagy Lyukban (most: Galupii), és egy ideig egy bizonyos cherevich Chmor Iko, akkoriban egy virágzó fiatal szilánk vezetett be. De Zasratich tábornok egyenlőtlen küzdelemben való kirekesztetése elfoglalta Botva Cherevich trónt és visszatért a monarchia helyrehozva a törvényes Vladykat. A csatában elvesztette a negyedik csont megmunkálásának képességét, miután megverte a kürt részét. Csak megbotlott, és elszakította magának egy részét. De ezért még rémültebb volt, és még mindig félt, különösen Semisrak miatt, miért hívta őt. De a harcosok bálványozta őt.

– — Ja, jól sikerült, Zasratich!!! Nagyra értékelem és dicsérem a harci sebességet és a fegyelmi lojalitást. Tehát: vigyen magával még tíz harcosat, a legrosszabbat, és vezesse üzleti útját.

– — De mi lenne Cherevich Chmorikoval? Kinevezte őt főnököt?

– — Ahhh.. nekem.. – Vladyka habozott. – És akkor még nem választottam meg téged. És akkor nem vagy kicsi, el kell döntened, ki vezet az üzleti útra… Hmmm… Ráadásul egyedül leszel, nélkülem és Galupia nélkül. Szeretné elfoglalni a helyét, és a főszereplővé válni?

– — Igen, uram!!

– — Tehát menj tovább, és ha nem találja meg a tíz legtöbb önkéntes harcost, megparancsolom a többi olaját, hogy kopogjon a fejedre, és belőlük dobjon labdát. És ötször később, ha nem látlak téged, a szellemed nem lenne ott. Idő telt el: egyszer, egyszer, egyszer, egyszer … – és a tábornok megpillantott és azonnal elmenekült a misszióba, utána pedig tíz katonája, akik túlélték a puccsot.

Vladyka figyelte, ahogy megy.

– — Mdaaaa, amíg nem kiabálsz, addig nem fogják megtenni… Teljesen hitettek. – lement a folyosóra, és felkiáltott.