Mihail Bulgakov - A Mester és Margarita

A padon ülő pedig folytatja motyogását: — Én bolond, miért nem repültem el velük? Mitől ijedtem meg, én vén szamár?

És még igazolást is kértem… Most aztán szenvedhetsz, vén hülye!

Így folytatódik ez mindaddig, amíg a ház sötét részében ki nem nyílik egy ablak, meg nem jelenik benne egy fehéres folt, és ki nem szól egy kellemetlen női hang: — Hol marad, Nyikanor Ivanovics? Miféle faksznik ezek? Mindenáron maláriát akar kapni? Jöjjön be teázni!

A padon ülő felriad, és színlelt kedvességgel felszól: — Friss levegőre vágytam, egy kis levegőt akartam szívni, aranyom! Olyan kellemes idekinn!

Azzal feláll a padról, öklével megfenyegeti a bezáruló ablakot, és becammog a házba.

— Hazudik, hazudik, isteneim, hogy hazudik! — mormolja Ivan Nyikolajevics, lassan eltávolodva a kerítéstől. — Nem a friss levegő vonzza a kertbe. Valamit lát ebben a tavaszi holdtöltében a kert fölött, a magasban! Mit nem adnék érte, ha megfejthetném titkát, ha megtudhatnám, miféle Vénuszt veszített el, és miért kapkod utána a levegőben?…

Mire hazatér a professzor, már egészen beteg. A felesége úgy tesz, mintha nem venné észre az állapotát, csak buzdítja, menjen aludni mielőbb. Ő maga azonban nem fekszik le, a lámpa alatt ül, kezében könyv, és bánatos szemmel nézi alvó férjét. Tudja, hogy Ivan Nyikolajevics kora hajnalban gyötrelmes kiáltással felriad, sírva fakad, és zokogva hánykódik ide-oda ágyában. Ezért az asszony előtt ott van az asztalon, a lámpa alatt, a jó előre elkészített injekciós fecskendő — alkoholban —, és egy ampullában valami sötét teaszínű folyadék.

A szegény asszony, aki életét egy súlyos beteghez kötötte, az injekció után megkönnyebbülten, nyugodtan lefekhet aludni. Ivan Nyikolajevics most már reggelig alszik, átszellemült arccal, és — az asszony nem tudja, csak sejti — bizonyára emelkedett, boldogító álmokat lát.

Mi ébreszti föl a történészt telihold éjszakáján, mi préseli ki belőle a riadt, félelmetes kiáltást? Mindig ugyanaz. Torz, orrtalan hóhérlegényt lát maga előtt, aki ugrándozva, furcsán huhogva, a keresztre feszített és szenvedéseibe megtébolyult Gestas szívébe döfi lándzsáját. Ebben az álomban nem is a hóhér a legfélelmetesebb, hanem a természetellenes megvilágítás, egy különös viharfelleg, amely tajtékozva borul a földre, mintha elemi csapás, végpusztulás fenyegetné a földet.

Az injekció hatására minden megváltozik az álomban. Az ágytól az ablakig széles holdsugárösvény terül, és ezen az úton vörös bélésű fehér palástos férfi indul el, egyenesen a hold felé. Mellette rongyos chitonba öltözött, veréstől eltorzult, összekarmolt arcú fiatal férfi lépked. Beszélgetnek, vitatkoznak nagy hévvel, látszik, hogy szeretnének valamit tisztázni egymás között.

— Istenek, istenek! — mondja a palástos, dölyfös arcát a fiatalabbik felé fordítva.

— Micsoda fertelmes halál! De mondd meg, kérlek — és arca dölyfösből esdeklővé változik —, mondd, ugye, ez a kivégzés nem történt meg igazán? Könyörögve kérlek, mondd, hogy nem volt!

— Persze hogy nem volt — feleli fátyolos hangon a másik. — Rémlátás volt csupán.

— Megesküszöl erre? — kérdi könyörögve a palástos.

— Esküszöm! — válaszolja a fiatalabbik, és a szeme mosolyog.

— Ez nekem elég! — kiált fel a palástos elfúló hangon, és egyre feljebb, feljebb emelkedik a hold felé, magával vonva útitársát is. Mögöttük óriási, hegyes fülű kutya halad nyugodtan, méltóságteljesen.

A holdfény felszökik, holdfolyam árad belőle, és kiömlik mindenfelé. A hold bolondozik és játszik, táncol és szökdécsel. Ekkor a holdáradatból mesebeli szépségű nő válik ki, és egy riadtan körültekintő, borostás arcú férfit vezet oda kézen fogva Ivan ágyához. Ivan Nyikolajevics álmában feléje nyújtja két kezét, és izgatottan kérdi: — Ezzel végződött tehát?

— Ezzel végződik, tanítványom — válaszolja a száztizennyolcas, az asszony pedig odalép Ivanhoz, és így szól: — Ezzel, igen. Minden véget ért, minden véget ér egyszer… Megcsókolom a homlokát, és minden úgy lesz, ahogy lennie kell…

Ivan fölé hajlik, és homlokon csókolja. Ivan repesve néz fel rá, tekintetét fürkészi, de az asszony hátrál, egyre távolodik, és társával együtt megy a hold felé…

A hold ekkor kitör magából, valóságos fényáradatokat zúdít le Ivanra, mindenfelé fröccsen a fény, a szobát holdárvíz lepi el, egyre emelkedik, már az ágyat is elönti… Ekkor van az, hogy Ivan Nyikolajevics boldog, átszellemült arccal alszik.

Reggel szótlanul, de nyugodtan, egészségesen ébred. Felhasadozó emlékezete megnyugszik, és a következő holdtöltéig a professzort nem háborgatja semmi: sem Gestas orr nélküli gyilkosa, sem a kegyetlen Ponczius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója.

ELSŐ KÖNYV ELSŐ FEJEZET Ne álljunk szóba ismeretlenekkel

MÁSODIK FEJEZET Ponczius Pilátus

HARMADIK FEJEZET A hetedik bizonyíték

NEGYEDIK FEJEZET A hajsza

ÖTÖDIK FEJEZET A Gribojedovban történt

HATODIK FEJEZET Szkizofrénia, amint megjósoltatott

HETEDIK FEJEZET Egy gyanús hírű lakás

NYOLCADIK FEJEZET A professzor és a költő párviadala

KILENCEDIK FEJEZET Korovjov tréfái

TIZEDIK FEJEZET Jaltai hírek

TIZENEGYEDIK FEJEZET Ivan tudata kettéhasad

TIZENKETTEDIK FEJEZET A fekete mágia és leleplezése

TIZENHARMADIK FEJEZET A hős megjelenik

TIZENNEGYEDIK FEJEZET Hála a kakasnak!

TIZENÖTÖDIK FEJEZET Nyikanor Ivanovics

TIZENHATODIK FEJEZET A kivégzés

TIZENHETEDIK FEJEZET Nyugtalan nap

TIZENNYOLCADIK FEJEZET Peches látogatók

MÁSODIK KÖNYV

TIZENKILENCEDIK FEJEZET Margarita

HUSZADIK FEJEZET Az Azazello-krém

HUSZONEGYEDIK FEJEZET A repülés

HUSZONKETTEDIK FEJEZET Gyertyafényben

HUSZONHARMADIK FEJEZET Bál a sátánnál

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET A Mester kiszabadítása

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET Hogyan próbálta a helytartó megmenteni a keriáthbéli Júdást

HUSZONHATODIK FEJEZET A temetés

HUSZONHETEDIK FEJEZET Az 50-es számú lakás pusztulása

HUSZONNYOLCADIK FEJEZET Korovjov és a Behemót utolsó kalandjai

HUSZONKILENCEDIK FEJEZET A Mester és Margarita sorsa beteljesül

HARMINCADIK FEJEZET Itt az idő!

HARMINCEGYEDIK FEJEZET A Verébhegyen

HARMINCKETTEDIK FEJEZET Búcsú és örök nyugalom

EPILÓGUS

A jegyzeteket írta Enyedi György Európa Könyvkiadó,

Budapest Felelős Kiadó

Osztovits Levente igazgató Nyomta a Sylvester János Kiadó és Nyomda Kft., Szombathely Felelős vezető Varró Attila ügyvezető igazgató Készült Szombathelyen, 1998-ban A nyomdai rendelés törzsszáma 3175 Felelős szerkesztő M. Nagy Miklós Műszaki vezető Névery Tibor A borító Kállay Judit munkája Készült 27,84 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 07 6451 2

Lityeraturnaja Gazeta — irodalmi újság.

Manipulus — az ókori cohors harmadrésze.

Keriáth-béli Júdás — az apostolok egyike, aki harminc ezüstpénzért elárulta Jézust a főpapoknak, és csókkal adott jelt az elfogására.

Arany hever ott nagy halom, és mind az én tulajdonom… — Hermann áriája Pjotr Csajkovszkij (1840–1893) orosz zeneszerző Pikk dáma c. háromfelvonásos operájából, melynek szövegét Puskin elbeszélése nyomán Modeszt Csajkovszkij, a zeneszerző testvéröccse írta.