Szikszai Tamás - A Föld felett

– Foglalj helyet, kérlek! – mondta Greenfield. – Alig várom már a személyes beszámolódat.

Peter nagy levegőt vett, előredőlt, és mélyen a partnere szemébe nézett. Érezte, hogy ma ő van nyeregben, hiszen ott van a találmánya Edward fején. A találmány, amivel mindenkit irányítani lehet.

– Edward, most őszinte leszek hozzád. Te végighallgatsz, és semmit sem fogsz tenni az elkövetkező események ellen! – mondta Peter, majd hátradőlt, egy szivart vett elő mellső zsebéből és meggyújtotta. – Tudod, csúnyán kijátszottalak Amerikában. Minden az enyém lett – az ottani céged, a pénzed, és a szabadalmak sem a te nevedre mennek. Elkezdtem terjeszteni a csúcstechnológiát a vezetők körében, akiknek fogalmuk sincsen, hogy mentálisan én irányítom őket. Képzeld el, hogy az ország vezetői támogatják a Jövő PTT-t! Azt hiszik, hogy ez a cég a legjobb, a legemberbarátibb, a legegészségesebb a világon.

Peter felnevetett és Edward arcába fújta a füstöt, majd folytatta.

– Kár, hogy ennek te már nem leszel a része. Tudod sokat agyaltam, hogy vajon meghagyjam-e Edward Greenfieldet, hogy képes lenne-e úgy elismerni engem, hogy én tettem többet a cégért és ezért én lehessek az igazgató? Persze hamar rájöttem, hogy amíg élsz, addig csak másodhegedűs lehetek. Edward, én nem szeretek hegedülni! – kiáltott Peter, amire a vele szemben ülő meg sem moccant. – Szerencsére téged lekötött, hogy új terepre költözzünk és éveken át itt építetted a gyárad. Tudod, azt hittem, okosabb vagy. Anno Chicagóban említettem, hogy menekülni kéne az USA-ból, később rájöttem, hogy tök fölösleges. Természetesen te már itt voltál akkor.

Mosolygott egy nagyot, és önelégülten szívta a győzelmi szivart.

– Be kell, hogy valljak neked valamit, kedves volt igazgató úr! Mikor eljöttél ide, az Isten háta mögé, már akkor tökéletesen működött a szemüveg manipulatív része. A tiedbe például folyamatosan olyan képeket vetítettem, hogy Amerika egyenlő a cég bukásával, hogy börtönbe csuknak, és ott amerikai zászló lobog. Apróságokat, tudod, amiket az agyad összekapcsol tudat alatt, és a döntéshozatalnál: bumm! Látod már te is, nem? Itt élsz a semmin uralkodva és elvesztettél mindent.

Elnyomta a szivart az asztalon.

– Amíg itt üldögéltél a teveszaros erődödben, én tovább kutattam. Meggyőztem a NASA-t is, hogy velem dolgozzanak. Nem volt nehéz, elhiheted – közölte öntelten és egy pillanatra elgondolkozott, majd összehúzta szemöldökét. – Oh, most jut eszembe, hogy te mennyire rossz házigazda vagy! Nem gondolod, hogy önthetnél egy italt nekem? Például abból a biztosan nagyon finom whiskyből, amit úgy dugdosol mindenki elől.

A kérésre Edward rezzenéstelen arccal kinyitotta a kis ajtót, elővett egy a direkt ehhez a whiskyhez szánt poharat, töltött, majd átnyújtotta Peternek, aki elégedetten folytatta partnere totális kivégzését.

– Köszönöm, így máris jobban érzem magam!

Nagyot kortyolt belőle, és a földre öntötte.

– Erre vagy olyan büszke? – kérdezte gúnyosan. – Tudod mit? Megbocsátok, csak tölts még egyet!

Edward ugyanazzal a rezzenéstelen arccal töltött, mint előtte.

– Szóval – folytatta –, a NASA-val tovább kutatgattunk és rájöttünk egy olyan módszerre, amivel nemcsak a tudatalattit tudjuk befolyásolni, hanem a tényleges cselekedeteket is. Amiért, gondolom, te most nagyon dühös vagy. Nem akarlak fárasztani a részletekkel, mert biztos, hogy az egyszerű mezei elméd fel sem tudná fogni… A lényeg, hogy most te is teljesen az irányításom alatt vagy.

Peter lehúzta az italt, felkelt a székből és fel-alá kezdett mászkálni, mintha a dicső római hadsereg vezéreként vonulna a nép előtt egy hatalmas győzelem után.

– Időközben a NASA talált egy új energiaforrást, ami át fogja venni az eddigi erőművek szerepét. A Jupiter egyik holdján, az Európán található ez az anyag. De nem is ez a nagyszerű része az egésznek, hanem az, hogy az is a Jövő PTT tulajdona. Hát nem csodálatos? Uralni fogjuk a világot!

Ezen nagyot nevetett, és hátat fordított a porig alázott Greenfieldnek.

– Hoppá, ne haragudj, te nem fogod!

Ismét nagyot nevetett, majd a kezében lévő poharat a falhoz vágta, de az asztal felől monoton, lassú tapsot hallott.

– Bravó! Nagyon ügyes – érkezett a gúnyos dicséret a tapsot kísérve. – Egy dolog, ami engem zavar ebben – jött a hang Peter háta mögül. – Hogy lehet az, hogy egy ilyen elmés ember nem vesz észre egy aprócska problémát? – kérdezte haragosan Greenfield.

Peter ijedtében elejtette volna a poharat, de az már nem volt a kezében. Lassan fordult meg és döbbenten látta, hogy Edward már egy pisztollyal a kezében állt az asztala mögött.

– Hogy lehet ez? – kérdezte fojtott hangon Peter.

Greenfield hátrahúzta a kakast stukkerén, ami egyébként már évszázadok óta nem volt kiegészítője a kézifegyvereknek, de ő szerette a régiségeket, és a kezében egy ősi hatlövetű revolver ékeskedett. Úgy érezte, sikerült kellőképpen megijesztenie Petert. Jól érezte.

– Azt gondoltam – mondta Greenfield –, hogy a szemüveg képes manipulálni a döntéseket. De azt, hogy teljesen irányítani lehet vele a cselekvést, azt nem. Bámulatos, Peter, gratulálok! Szerencsémre jól tippeltem, hogy mindehhez a fejen kell lennie. Jól mondom?

– Az ott hamis? – érdeklődött Peter remegő hangon.

– Ez itt hamis – jött a hideg válasz. – Te pedig, Peter, halott ember vagy!

Célba vette a tudóst, akinek legkisebb baja talán az volt ebben a pillanatban, hogy alsót kéne cserélnie.

– Kérlek, kegyelmezz meg! – könyörgött Peter. – Nélkülem nem jutottál volna idáig sem – folytatta a reménytelen győzködést. – Én sajnálom! Elvakított a hatalomvágy, te tudod, milyen az, ismered, nem? – próbált szánalmat kelteni Greenfieldben, de ez nem sikerült.

– Jól figyelj rám, te áruló! – érkezett a határozott válasz Greenfield szájából. – Adok egy lehetőséget, hogy megúszd ép bőrrel. Gyere velem! – utasította Petert.

Greenfield lekísérte volt munkatársát a magas toronyból. Most az egyszer nem a liftet választotta, mert úgy gondolta, sokkal jobban fog esni egy kis testmozgás Peternek. Néha-néha – na jó, nem is olyan ritkán – belerúgott úgy, hogy az 10–15 lépcsőfokot gurult lefelé. Amikor kiértek az épületből, még mindig meleg volt – nagyon meleg –, de a levegő felébredt álmából és a homokszemekkel közösen egy gyilkos keringőbe kezdtek. Ez volt a fent említett homokvihar kezdete. Petert levetkőztették anyaszült meztelenre. Mintha izzó parázsba lépett volna, talpát úgy égette a homok.

– Edward, kegyelem! – ordított elkeseredettségében.

– Indíts! – jött a kegyetlen válasz.

Így került Peter a világuralom helyett egy kellemes afrikai homokvihar közepébe meztelenül, letörve. Összeesett és zokogni kezdett, s közben a homokszemek úgy bökdösték testét, mintha ezer tűvel szurkálnák. Az égi áldás elvonult és Peter ott hevert félholtan a tűző napon, ami semmivel sem volt kegyesebb, mint maga a vihar. Nem volt vize, mozdulni is alig bírt, amit finoman megjegyzek, nem kellett volna, mert közben megijesztett egy kobrát, amely éppen napi rutinját végezte a túlélésért küzdve. Amikor az ismeretlen, hatalmas test megmozdult, szegény kígyó annyira megrémült, hogy gondolkodás nélkül megmarta azt, majd bőkezűen telepumpálta mérgével. Peter története ezzel véget ért. Kiszáradás közben belehalt egy kígyó marásába.