Hafenscher Ivett - Inspirációk könyve

Hidd el, hogy az a sok szeretet, amivel másokat támogatsz, hatványozottan tér vissza hozzád!

Hidd el, hogy soha nem vagy egyedül, mert mindig van valaki, aki szeretettel gondol rád!

Hidd el, hogy mindennek oka van, ami történik veled!

Lehet, hogy most még kételkedsz, bizonytalan vagy, félsz a jövőtől, de egyszer minden értelmet nyer.

A felhők felett is mindig süt a Nap, még akkor is, ha épp nem látod.

Visszajelzések

Voltál már úgy, hogy sokáig nem szóltál. Türelmes voltál és visszafogott. Vártál…

Bántott a dolog, de magadban tartottad. Aztán nem változott semmi. Te továbbra is türelmesen vártál, nem szóltál.

Remélted, hogy majd változik. Egyre jobban zavart az a bizonyos helyzet, de továbbra is tűrtél. Vártál, nem szóltál…

Egyre nagyobb feszültséget éreztél, de még mindig nem adtad jelét a nemtetszésednek. Vártál, nem szóltál…

Egyszer csak eljött az az utolsó csepp, amitől betelt a pohár és borítottál mindent. Még azt is mások fejéhez vágtad, amit nem követtek el. Azokat is megbántottad, akik nem érdemelték volna meg. A környezeted pedig csak állt és nem értette, hogy mi történt veled. Hiszen eddig mindig olyan kedves és elfogadó voltál. A történtek után pedig már nem lehetett visszacsinálni a dolgot, így kissé kellemetlen helyzetbe kerültél.

Ha részed volt már ilyen vagy hasonló szituban, akkor biztosan nem szeretnéd, ha még egyszer előfordulna veled.

Tulajdonképpen teljesen egyszerű a képlet.

Ha bármilyen problémád van, azt még idejében jelezd, mert lehet, hogy a másik nem is tudja, hogy te rosszul érzed magad valami miatt. Ha a beszélgetés után sem változik semmi, ráérsz akkor komolyabb lépéseket tenni. Így később nem vádolhatod magad azzal, hogy te nem szóltál idejében.

Belső hang

Volt már olyan helyzet az életedben, amikor ordított a belső hang, hogy ne tegyél meg valamit, de te mégis megcsináltad? Aztán később már nem csak érezted, hanem tudtad is, hogy nem kellett volna megtenned.

Néha pontosan tudjuk, merre van a helyes út, mi az, amit meg kell tennünk, és mely dolgokat kellene hanyagolnunk testi-lelki épségünk, jólétünk, biztonságunk és boldogságunk érdekében. Ennek ellenére mégis előfordul, hogy tovább folytatjuk önromboló tevékenységünket, és bajba sodorjuk magunkat a berögződött rossz viselkedésmintáink ismétlésével.

Nagyon sokszor hiába figyelmeztet a belső hangunk, hiába figyelmeztetnek az intő jelek, az ismétlődő problémák, a fájdalmak és a csalódások. Még ezekre az erős figyelmeztetésekre sem mindig hallgatunk, ha nem illenek bele elképzeléseinkbe. És sokszor nem vagyunk hajlandóak változtatni, ha ez a komfortzónánkon kívül esik. Ezekben az időszakokban a problémáinkat kizárólag magunknak köszönhetjük.

Azonban az egyre fokozódó problémás helyzetek előbb-utóbb arra kényszerítenek, hogy végérvényesen szembenézzünk a fejlődésünket visszahúzó belső mozgatórugóinkkal, hibás viselkedésmintáinkkal.

Ha sikerül ezeket felismernünk és az érintett területeken képesek vagyunk kialakítani egy teljesen új szemléletmódot, egy új szokásmintát, hatalmas ugrást realizálhatunk életminőségünkben. A szintemelkedéshez azonban nem kerülhetjük el az önismeret göröngyös útját, ami nem tűr meg semmilyen önámítást.

Többre vagy képes

Keltél már fel úgy reggel, hogy azt mondtad magadban, miután megnyomtad a szundit a telefonon, hogy inkább átfordulok a másik oldalamra? Nem megyek sehova! A munkahelyemre meg aztán pláne nem indulok el! Az ügyes-bajos dolgaimat sem akarom elintézni! Ma nem! Nincs energiám, képtelen vagyok végigcsinálni ezt a napot!

Talán még azon is elábrándoztál, hogy akkor pizsiben maradsz egész nap és alszol, amíg ki nem pihened magad. Utána is csak maximum enni mész ki a konyhába, aztán olvasgatsz egy kicsit, vagy tévézel, beszélgetsz egy-két baráttal, de csak telefonon. És ennyi.

Aztán ismét megszólalt az ébresztő, ami csúnyán kibillentett az álomvilágodból. Mégiscsak kitápászkodtál az ágyadból, valahogy szalonképes állapotba hoztad magad. Elkezdted a napodat, ahogy máskor is.

Időközben pedig meglepő módon erőre kaptál. Valahogy lendületbe jöttél. Először csak azt a kicsi döntést hoztad meg, hogy kikelsz az ágyból, aztán eljutottál odáig, hogy elindulsz otthonról, és azon kaptad magad, hogy nyakig belemerültél a munkába, ráadásul simán vetted az akadályokat.

Mire ismét hazaértél, már nyoma sem volt a reggeli fáradtságnak. Sikerélmények aranyozták be a napodat és szinte magad sem hitted, hogy képes voltál végigcsinálni. Büszkeség és elégedettség töltött el.

Sokkal többre vagy képesek, mint azt gondolnád. Sokkal több energiád van, mint azt hiszed.

Megtapasztalások

Gyermekként prédikálhatnak a szüleink akármennyit. Környezetünk mondhat nekünk rengeteg okosságot. Lehetünk mi szuper tájékozottak. Lehetünk tucatnyi információ birtokában. Mindezek azonban mégsem tudják helyettesíteni saját megtapasztalásainkat.

Továbbmegyek. Ha azok próbálnak okítani bennünket, akik mögött nincs kellő élettapasztalat, akkor ráadásul teljesen hiteltelennek érezhetjük az tanításokat. Még ha valóban igazságot mond is az illető, elintézzük a dolgot azzal, hogy vizet prédikál, bort iszik.

Arra akarok kilyukadni, hogy a legnagyobb tanítást az életünkben a saját élményeink, elért sikereink, örömeink, ugyanakkor a kudarcaink, szenvedéseink és a küzdelmeink adják.

Tölcsérrel fejünkbe tölteni a tapasztalatokat teljesen reménytelen vállalkozás.

Néha szükség van az életünkben olyan helyzetekre, kapcsolatokra, szerelmekre, ami akár még a közízléssel, közfelfogással, vagy az elfogadott társadalmi normákkal is szemben állnak, mert sokszor előfordul, hogy nem működik „az okos más kárán tanul” mondás.

Ha megtapasztaltuk a mélységeinket, ha megismertük saját poklunkat, már nincs szükség mások intésére vagy prédikációjára.

Saját negatív megtapasztalásaink után képesek lehetünk megújulni és az életet, az értékeket egy teljesen más nézőpontból látni. Ilyenkor tud elindulni az a belső változás, amely során újjászületik személyiségünk, hitelesebbé válunk, még a tekintetünk is megváltozik, és egy hatalmas minőségi ugrást tudunk realizálni az életünkben.

Én-idő

Az életben nagyon sok feladatod van. Ott van például a munkahelyed, ahol helyt kell állnod. Lehet, hogy gyermekeid is vannak, vagy unokáid, akikről gondoskodni szeretnél a tőled telhető legjobban. Elképzelhető, hogy a szüleid is élnek még, akiket szintén nem akarsz elhanyagolni. Ha esetleg még idősek és betegek is, akkor különösen fontosnak érezheted, hogy időt tudj szakítani rájuk. Nyilván a párodról sem szeretnél megfeledkezni, akivel írott vagy íratlan szövetséget kötöttél, hogy jóban, rosszban kitartasz mellette. Aztán ott vannak még a barátok, a közelebbi és távolabbi családtagok, akikkel jó kapcsolatot szeretnél ápolni.