Sir Roger nem volt hamis vagy álnok. Soha nem árulta el szövetségeseit, jóllehet, mások ezzel vádolták. Csak ravasz volt. És az is csupán azért, mert el kellett titkolnunk előlük, hogy kik is vagyunk valójában. Ezt az álarcot azonban azonnal le is vette, amint eléggé megerősödtünk ahhoz, hogy ne legyen félnivalónk. Nem az ő hibája, hogy Isten mindig az angolokat pártfogolja.
A jairok, az ashenkoghlik és a pr?*tek készségesen elfogadták a báró irányítását. Igazából nem sok fogalmuk volt a birodalommal járó gondokról. Bármelyik lakatlan planétát elfogadták azok közül, amelyeket együtt szereztünk, s örültek, hogy mi, emberek átvállaljuk azoknak a bolygóknak a sok fejfájást okozó kormányzását, amelyeken bennszülöttek is éltek. Álszent arccal fordultak el az ilyenfajta igazgatás gyakran véres módszereitől. Biztos vagyok benne azonban, hogy nem egy politikusuk titokban örült, hogy rejtélyes szövetségesük száma még inkább megritkul ezen felelősségek mindegyikével; mert kénytelenek egy herceget ültetni minden bolygó trónjára, és egy kisebb nemességet hagyni ott a kicsiny erődökben, és kiképezni a bennszülötteket. Felkelések, belső háborúk, wersgor ellentámadások és hasonlók még inkább csökkentik ezek létszámát. Mivel csekély katonai hagyománnyal rendelkeztek, a jairok, az ashenkoghlik és a pr?*tek nem is sejtették, hogy ezek a kegyetlen évek szoros köteléket képeztek a bennszülött parasztok és az angol arisztokraták között. És mivel maguk meglehetősen meddők voltak, meg sem álmodták, milyen termékenyen fognak az emberek szaporodni. Így végül, amikor már minden világos volt, mint a vakablak, túl késő lett. Szövetségeseink még mindig három, elkülönült náció voltak, más-más nyelvvel, más-más életformával. Körülöttük azonban száz és száz faj vette fel a kereszténységet, beszélt angolul, és ismerte el az angol koronát. Mi emberek, akarattal sem lettünk volna képesek ennél többet elérni. Sőt, mi jobban meglepődtünk, mint bárki. Annak bizonyítékaként, hogy Sir Roger sohasem szőtt összeesküvést szövetségesei ellen, gondoljunk csak bele, milyen könnyedén lerohanhatta volna őket néhány évvel később, amikor a világegyetem minden idők leghatalmasabb, birodalmának uralkodója lett. Ezzel szemben igyekezett mindig nagylelkű lenni. Nem ő tehetett arról, hogy a fiatalabb nemzedékek, sikereinken felbuzdulva, egyre inkább utánozni próbálták módszereinket…”
A kapitány letette a lapokat, és kisietett a légzsilip bejáratához. A rámpa leereszkedett, és egy vörös hajú emberóriás lépkedett fel rajta, hogy üdvözölje őt. Fantasztikus öltözéket viselt, hozzá gazdagon díszített kardot és komoly lőfegyvert. Mögötte zöldben feszítő fegyveres őrség állt. Fejük fölött zászló lobogott, közepében a nagy Hameward család címerével. A kapitány keze elveszett a szőrös hercegi kézben.
— Végre! Istennek hála! A jó öreg Földön is tudnak már űrhajót építeni. Üdvözöllek, uram! — fordította a szociotechnikus az ősi angol szavakat.
— De hogy lehet az, hogy nem találtatok tunk… öö… nagyuram? — dadogta a kapitány. Amikor a szociotechnikus lefordította a kérdését, a herceg vállat vont, és azt válaszolta:
— Hát mi keresgéltünk! Több generáción keresztül minden ifjú lovag elindult megkeresni a Földet. Már amelyik éppen nem a Szent Grált kutatta. De hát tudod, mennyi rohadt nap van arrafelé. Na meg a galaxis központjában, ahol más csillagközi népeket találtunk… Kereskedelem, felfedezések, háborúk. Mind akadályozták a további kutatást. Ez a provincia, ahol most vagyunk, birodalmunk egyik legtávolabbi csücske. A király és a pápa a hetedik mennyországban lakik… Végül a keresési láz lassan alábbhagyott. Az elmúlt századokban a Föld szinte már csak mint tradíció létezett számunkra.
Arca felragyogott.
— De most minden a feje tetejére állt. Ti találtatok meg minket! Ez csodálatos! Hadd tudjam meg: a Szentföld megszabadult végre a pogányoktól?
— Nos… — mondta Yeshu haLevi kapitány, az Izraeli Birodalom-hűséges polgára — igen.
— A fenébe! Pedig már úgy hiányzik egy újabb keresztes hadjárat! Mióta meghódítottuk a sárkányokat úgy tíz évvel ezelőtt, azóta unalmas az élet. Bár azt mondják, hogy a királyi expedíció a Nyilas felhőinek kutatása közben ígéretes planétákra bukkant. De ide hallgass! El kell jönnöd a várba! A vendégem vagy! Majd elintézem, hogy elmehess a királyhoz. Meglehetősen nehéz oda eljutni, az igaz, de majd adok melléd egy csillagjóst, aki tudja az utat.
— Mit mondott most? — kérdezte haLevi, amikor abbamaradt a dörmögés.
A szociotechnikus lefordította. HaLevi kapitány elvörösödött.
— Az én hajómba be nem teszi csillagjós a lábát!
A szociotechnikus felsóhajtott. Mennyi munka várna rá az elkövetkezendő években…
A nagy keresztes hadjárat
Regény
PHOENIX KÖNYVEK DEBRECEN
Eredeti cím: The High Crusade
©Copyright 1960 by
Street Smith Publications, Inc.
All rights reserved!
A borítón Szendrei Tibor festménye
Fordította: Moczok Edit
Hungarian edition ©by Phoenix Könyvkiadó, 1992
Hungarian translation ©by Cherubion Kft., 1992
HU ISSN 0865-2953
ISBN 963 7457 37 2
PHOENIX
Könyvkiadó és Terjesztő Kft.
Felelős kiadó Tóth Csaba ügyvezető
Szedte és tördelte a Hajja Fiai
Nyomta a Dabasi Nyomda
A nyomdai megrendelés törzsszáma: 92-0282
Felelős vezető: Bálint Csaba igazgató
Terjedelem: 8 (A/5) ív
Készült Dabason, az Úr 1992. évében