William Gibson - Neurománc

— Hol dugdosod a szerszámokat? — Case kinyújtotta a nyakát, és a barna háton csomósodó izomkötegeket nézte.

— Ehol — mondta Maelcum, kicsúsztatva a panel mögül egy fekete poliba csavart, hosszú csomagot. Visszaillesztette a panelt, végig egy csavarral, hogy a helyén maradjon. Hüvelykujjával kinyitotta a munkaöv szürke párnáinak szelepét, és kiszabadította magát, lehozva a holmit, amit kiszedett.

Visszarugaszkodott, átsiklott a műszerei felett — zöld dokkolódiagram pulzált a központi képernyőjén — és megakadt Case antigrav-hálójának keretén. Lehúzta magát, egyik hüvelykujjának vastag, csorba körmével a szalagot csipegette a csomagjáról. — Valami ember Kínában azt mondja, az igazság jön ki ebből — mondta, s kicsavart egy ősrégi, olajosan csillogó Remington automata puskát; a csöve néhány milliméterre az ütött-kopott előagy felett le volt fűrészelve. A fegyver tusát teljesen eltávolították, s egy fából készült, sötét szalaggal betekert pisztolymarkolattal helyettesítették. A pilóta izzadságtól és ganjától bűzlött.

— Ez az egy van csak?

— Persze, testvér — felelte Maelcum, s egy piros ronggyal letörölte az olajat a fekete csőről. A fekete poliburkolat a másik kezével tartott pisztolymarkolat köré gyűrődött —, én és én vagyunk a rastafari haditengerészet, hidd el.

Case a homloka elé húzta az elektródákat. Nem is vesződött azzal, hogy feltegye a Texas katétert; a Villa Straylightban legalább pisál egy igazit, még akkor is, ha utoljára.

Becsatlakozott.

— Hé — szólította meg az agykártya —, a jó öreg Peter teljesen bezsongott, ugye?

Úgy látszott, most már a Tessier-Ashpool jég részét alkotják; a smaragdívek kiszélesedtek, összenőttek, szilárd tömeggé váltak. Az őket körülvevő kínai program síkjaiban a zöld uralkodott.

— Egyre közelebb, mi, Dixie?

— Valóban közel járunk. Hamarosan kelleni fogsz.

— Figyelj, Dix! Wintermute azt mondja, a Kuang beette magát a mi Hosakánkba. Ki kell hogy csatlakoztassalak téged és a deckemet az áramkörből, fel kell hogy hurcoljalak Straylightba, hogy visszadugjalak az oltani őrprogramba. így Wintermute. Azt mondja, a Kuang vírus ott mindenhová bejut. Belülről fogjuk csinálni, a Straylight-rendszeren keresztül.

— Csodálatos — felelte Flatline. — Sohasem szerettem semmit egyszerűen csinálni, ha csinálhattam seggel visszafelé is…

Case átkapcsolt.

Bele a nő sötétségébe, tajtékzó érzéktöbbszörösbe, ahol a fájdalma régi vas íze volt, dinnye szaga volt, arcát simogató lepke szárnya volt. Molly eszméletlenül hevert, és a férfi el volt rekesztve álmaitól. Amikor az optikai chip felizzott, az alfanumerikus jegyeknek udvara volt, mindegyik körül halvány rózsaszín fény-koszorú derengett.

07:29:40

— Ez nagyon elszomorít, Peter! — 3Jane hangja mintha üreges távolból szólt volna. Molly hall — állapította meg a férfi, aztán kijavította magát. A szimstim-egység sértetlen és a helyén maradt; Case érezte, ahogy a nő bordáiba nyomódik. Molly füle felfogta a lány hangjának rezdüléseit. Riviera valami rövidet és kivehetetlent mondott. — De én nem — felelte a lány —, és ez egy cseppet sem mulatságos. Hideo lehoz egy orvosi felszerelést az intenzív osztályról. Ehhez már sebész kellene.

Csend támadt. Nagyon tisztán, Case meghallotta a medence oldalának loccsanó víz hangját.

— Miről meséltél neki, amikor visszajöttem? — Riviera most nagyon közel volt.

— Az anyámról. Ő kért meg rá. Azt hiszem, sokkos állapotban volt, Hideo injekciójától eltekintve is. Miért tetted ezt vele?

— Látni akartam, hogy betörnek-e.

— Az egyik betört. Amikor magához tér — ha magához tér —, meg fogjuk látni, milyen színű a szeme.

— Különösen veszélyes. Túlságosan veszélyes. Ha nem vagyok itt, hogy megtévesszem, hogy feldobjam Ashpoolt; hogy megtévesszem őt és a saját Hideómat, hogy eldobassam a kis bombáját, akkor hol lennél? A hatalmában.

— Nem — válaszolta 3Jane —, ott volt Hideo. Nem hiszem, hogy tisztában lennél Hideóval. Ő tisztában van vele, szemmel láthatólag.

— Kérsz egy italt?

— Bort. A fehérből.

Case kicsatlakozolt.

Maelcum a Garvey irányítószerveire görnyedt, s parancsokat gépelt be a dokkolási sorozathoz. A modul központi képernyője egy rögzített piros négyzetet mutatott, ami a Straylight-dokkot jelképezte. A Garvey nagyobb négyzet volt, zöld, amely lassan zsugorodott, s Maelcum parancsai nyomán ide-oda ingadozott. Balra, egy kisebb képernyő a Garvey és a Haniwa vázrajzát mutatta, amint megközelítik az orsó görbületét.

— Egy óránk van, haver — mondta Case, kihúzva a száloptika-szalagot a Hosakából. Deckjének tápelemei kilencven percre voltak jók, de Flatline kártyája még külön elvett belőlük. Gyorsan, gépiesen dolgozott, az agy kártyát mikroporózus szalaggal az Ono-Sendai aljára rögzítette. Maelcum munkaöve úszott el mellette. Megakasztotta, lecsippentette a két lökéscsillapító gumikötél-darabot a szürke, négyszögletes tapadópárnával, és a két csipesz kapcsait egymásba akasztotta. A párnákat a deckje oldalához tartotta, és működésbe hozta a hüvelykkart, amely a szippantást végezte. A deckkel, az agykártyával, és a maga elé akasztott, rögtönzött vállszíjjal beleküzdötte magát a dzsekijébe, ellenőrizve a zsebei tartalmát. Az Armitage-től kapott útlevél, az azonos névre kiállított bank-chip, a Szabadpartra történt belépéskor kiadott hitel-chip, a Bruce-tól vett két betafenetilamin-derma, egy köteg új yen, fél csomag Jehjüan, és a suriken. A Szabadpart-chipet áthajította a válla felett, hallotta, ahogy lepattan az orosz légtisztítóról. Már ugyanezt készült tenni az acélcsillaggal is, de a visszapattanó hitelchip nekicsapódott a tarkójának, félreperdült, beleütközött a mennyezetbe, és lebucskázott Maelcum bal válláról. A sionita félbeszakította vezetését, hogy hátrapillantson rá. Case a surikenre nézett, aztán a dzsekije zsebébe gyömöszölte, s hallotta, ahogy elszakad a bélés.

— Hián'zik neked a Mute, testvér — mondta Maelcum. — Mute mondta, megpiszká'ja a biztonságit a Garvey számára. Garvey úgy dokkol mint egy másik hajó; hajó, amit Babilonró' vá'nak. Mute kódokat sugároz nekünk.

— Felvesszük az űrruhákat?

— Túl nehezek. — Maelcum vállat vont. — Maradj a hálóban, 'míg azt mondom neked. — Beütött egy végső sorozatot a modulba, és megragadta a kopott fogantyúkat a navigációs pult mindkét oldalán. Case látta, hogy a zöld négyzet zsugorodik néhány millimétert, hogy átfedje a piros négyzetet. A kisebbik képernyőn a Haniwa leengedte az orrát, hogy elkerülje az orsó ívét, és csapdába esett. A Garvey még mindig úgy függött alatta, mint egy foglyulejtett lárva. A vontató zengett, rázkódott. Két stilizált kar pattant ki. hogy megragadja a nyúlánk darázsformát. Straylight sárga kutatónégyszöget tolt ki, ami meggörbült, a Haniwa és a Garvey mellett tapogatódzott.

Recsegő hang hallatszott az orrból, a tömítés remegő páfrányain túlról.

— Testvér — szólalt meg Maelcum —, ügyelj gravitációt kaptunk! — Tucatnyi apró tárgy csapódott egyidőben a kabin padlójára, mintha csak mágnessel rántották volna oda. Case-nek elakadt a lélegzete, ahogy a belső szervei új elrendezésbe húzódtak. A deck és az agykártya fájdalmasan a térdére esett.

Most már hozzákapcsolódtak az orsóhoz, s együtt forogtak vele.

Maelcum kitárta a karjait, kihajlítgatta vállaiból a feszültséget, és levette lila dreadzsákját, kirázva fürtjeit. — Jöjj most, testvér, ha asz'mondod, hogy az idő a legfontosabb…!