Margaret Weis: A téli éj sárkányai

Északról jött a vész, ahogy tudtuk előre:
a tél elején egy sárkány tánca
dúlta fel a vidéket, majd a vadonból,
a síkokról jöttek egyre, az édes anyaföldből,
mérhetetlen éggel maguk előtt.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult
léptek a történet színterére.

Egy sziklakertből kelt ki az egyik,
törpék csarnokából, időjárásból, tudásból;
hol a szív és az ész kérdezetlenül
vágtat a kéz csapolatlan erében.
Atyai karjába gyűjtötte a szellemet.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult
léptek a történet színterére.

Szellők kikötőjéből szállt alá a másik,
levegőkönnyűséggel,
a hullámzó vetésekre, a surranó honába,
hol saját kicsiségéből magától kel ki a mag,
hogy zöld s arany legyen, majd újra zöld.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.

A síkföldekről jött a következő, a gondozott birtokokról,
mint kit a messzeség, a semmi láthatára nevelt.
Bot volt a kezében, s egy batyu, amelyben
irgalom s fény volt egybegyűjtve:
a világ sebeit hordozva jött.
s a szív a kötelesség magaslatára vezérelt.
Táncától a kard örökös családi ereklye lett.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.

A következő á sötétség fivére volt, egyszerű fényben,
kardforgató keze minden finomságot kipróbált,
a szív bonyolult hálóit beleértve.
Felbomlott gondolatait szétszórja a szél —
nem képes a mélyükre látni.
Kilencen voltak a-három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.

A következő a holdárnyékban lévő mezőről érkezett,
megszokásból és szertartás szerint vontatva a holdat,
amelynek változása, növése és fogyása ellenőrzés alatt
tartotta vére árapályát, s bajnoki karja
a tér hierarchiáin át emelkedett fel a fénybe.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.

A másik, ha nem hiányzott, távozásról volt ismert,
a sötét kardforgatónő a tűz közepén:
dicsősége a szavak közötti szünetbot állt,
s a bölcsődalból, amely összegyűlt az időben,
az álom s ébrenlét határán tudatosulva.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.

Egy újabb, a kard által szerzett becsület lovagja volt,
kit az országa felett szálló jégmadár
s romba dőlt, de újra meg újra talpra álló
Solamnia formált
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.

A vezér volt a következő, a fél-elf, ki megtagadta,
ahogy a csörgedező vér kettészakítja a földet,
az erdőt, az elfek s az emberek világát,
s ki hősi sorsra volt hivatott, de félt a szerelemtől,
s hogy semmit se tesz, ha mind a kettőben része van.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.

A sötétségből jött az utolsó, éjt lehelve,
hol szavak fészkét rejtik az elvont csillagok
hol a test szenved a szónak sebétől,
megadva magát a tudásnak, míg, áldásra képtelenül,
áldása az éjlepte mélybe hull.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.

Az elbeszélés során hozzájuk mások is csatlakoztak:
a báj nélküli lány, bájon túli bájjal:
a magvak s facsemeték hercegnője, kit az erdőbe hívtak;
egy ősöreg bajkeverő;
nem mondható meg, ki gyűjti egybe a történetet.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.

Északról jött a vész, ahogy tudtuk előre:
a tél táboraiban a sárkányok álma
telepedett a földre, de a vadonból,
a síkokról még egyre jönnek, s az édes anyaföldből,
elzárva előttük az eget.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.