Mindössze ennyi magyarázatra jutott idő. Kerk el-kanyarodott a forgalom folyamától, és a Csak hivatali kocsik feliratú kapu felé vette az irányt. Jason szinte meztelennek érezte magát, ahogy az őrzött kapu felé gördültek, mely…
…zárva volt.
Egy másik kocsi közeledett a kapu felé belülről, s Kerk lépésre lassította a járművüket. Az egyik őr váltott néhány szót a kifelé tartó autó sofőrjével, aztán intett a nyitószerkezet kezelőjének. A kapu elkezdett befelé tárulni, és Kerk rátaposott a gázra.
Minden egyszerre történt. A hajtómű felbömbölt, a kipörgő kerekek sikoltottak az úton, és a kocsi belerohant a nyíló kapuba. Jason látta, ahogy az őrök egy pillanatig tátott szájjal állnak, aztán letérdelnek, vagy fedezék mögé ugranak. Lövések dörrentek, de egyetlenegy sem talált.
Kerk egy kézzel fogta a kormányt, a másikkal az ülés alá nyúlt, és egy ugyanolyan mordályt húzott elő, mint amilyet ő használt.
— Ezt használja, ne a sajátját — javasolta. — Rakétameghajtású robbanógolyók. Nagyot durrannak. Ne célozzon… azt bízza rám.
Csak lövöldözzön egy kicsit, hogy távol tartsuk őket. így ni!
Kilőtt az ablakon, és máris átnyújtotta a fegyvert Jasonnak, a golyó jóformán még ki sem röppent a csőből. Egy üres teherautó hatalmas zajjal felrobbant, fémdarabok hullottak a környező kocsikra, és a sofőrök pánikszerűen menekültek.
Ezt követően egy őrületes száguldás vette kezdetét egy bolondokházában. Kerk egyértelműen úgy vezetett, mintha keresné a legrettenetesebb halálmódot. A követő kocsik lemaradtak a kerékcsikorgató kanyarokban. Már majdnem teljesen átvágtak a térségen, s amerre elhaladtak, füstölgő káoszt és összevisszaságot hagytak maguk mögött.
Aztán az üldözők váratlanul ismét feltűntek, s már csak egy hajó magasodott előttük: a Darkhan Kincse Erős drótkerítés vette körül, mint ahogy ez illik is a bolygója státusához. A zárt kapu előtt őrök térdeltek, vállhoz szorított fegyverekkel, várva, hogy a közeledő kocsi lőtávolba kerüljön. Kerk meg sem próbált a közelükbe menni. Inkább még jobban a gázra taposott, és a drótkerítésnek fordult.
— Takarja el a képét! — kiáltotta.
Jason a feje elé kapta a karját, a következő pillanatban máris nekiütköztek a kerítésnek.
Szakadó fém sikoltása hallatszott, a kerítés megrándult, a kocsi köré csavarodott, de nem szakadt át. Jason kirepült az ülésből, és fejjel majdnem átütötte a kaszni kárpitos tetejét. Mivel Kerk kirántotta a kocsi ajtaját, Jason rájött, hogy utazásuk a kocsival itt véget ért. Kerk láthatta, társa hogy forgatja a szemét, mivel egy szót sem szólt, csak kirángatta Jasont, és fellendítette a megrongálódott kocsi tetejére.
— Másszon át a kerítésen, és futás a hajóhoz! — ordított rá.
Hogy ne legyen kétség afelől, mire gondol, jó példával járt elöl.
Szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy ekkora test futni tudjon, de mint kiderült, tudott; nem is akárhogy! Inkább támadó tankként robogott, semmint emberként. Jason lerázta magáról a kábulatát, és legjobb futóstílusát produkálta. Ennek ellenére ő még félúton sem járt a hajóhoz, amikor Kerk a feljáróhoz ért. Már lekapcsolták a hajóról, de a döbbent alkalmazott arrébbtaszítni is elfelejtette, ahogy a nagy ember feldübörgött a lépcsőfokokon.
A tetején megfordult, és rálőtt azokra a katonákra, akik berohantak a nyíló kapun. Azok hasra vágták magukat, kúszni kezdtek, és vissza-visszalőttek. Néhány lövést a loholó Jason felé is megeresztettek.
A jelenetet Jason úgy élte át, mintha lassított felvételt nézne. Kerk a lépcső tetején áll, hűvösen lődözget, miközben golyók záporoznak körülötte. Ha beugorna a zsilipnyílásba, azonnal biztonságba kerülhetne. Ám ő marad, hogy fedezze Jasont.
— Kösz! — lihegte Jason, ahogy sikerült felugrania az utolsó lépcsőfokokon, bevetette magát a hajó belsejébe, és el vágódott.
— Isten hozott a fedélzeten! — mondta Kerk közvetlen hangnemben, amikor beugrott utána, s a pisztolyát lengette, hogy ezzel hűtse.
Egy komor képű hajóstiszt húzódott kissé hátrébb a tűzvonalból, és alaposan végigmérte mindkettőjüket.
— Maguk meg mi a nyavalyát keresnek itt? — morogta. Kerk megnyálazott ujjával ellenőrizte a fegyvercső hőfokát, aztán visszacsúsztatta a tokjába.
— Egy másik rendszer törvénytisztelő polgárai vagyunk, nem követtünk el semmilyen bűncselekményt. Ezek a barbár cassylok nem méltók a civilizált társasághoz. Következésképp Darkhanba tartunk… íme, a jegyünk… s hajói hiszem, máris szuverén darkhani területen állunk. — Ez utóbbit pusztán annak a cassyl tisztnek a kedvéért tette hozzá, aki épp ekkor botladozott be a zsilipajtón felemelt fegyverével.
A katonát nem lehet hibáztatni. Látta ezeket a körözött alakokat megszökni. Ráadásul épp egy darkhani hajó fedélzetén. Ellepte agyát a vak gyűlölet, és lövésre emelte a fegyverét.
— Kifelé innen, rohadékok! Ilyen könnyen nem menekültök meg!
Kifelé, lassan, feltartott kézzel, különben szétlövöm az agyatokat…
A dermedt pillanat egyre csak nyúlt, hosszabbodott. A pisztoly Kerkre és Jasonra mutatott. Egyikük sem kísérelt meg a saját fegyvere után nyúlni.
A pisztoly megremegett kissé, ahogy a tiszt arrébb lépett, aztán visszatért a két emberre. A darkhani űrhajós nem ment messze, csak egy lépést tett a falhoz, ahol egy piros doboz nyugodott. Egyetlen, gyors mozdulattal felkattintotta a fedelet, és ujját a gombra helyezte.
Ekkor elmosolyodott, s felgörbülő ajka alól kivillant a teljes fogsora.
Meghozta a döntését, s épp a cassyl tiszt arroganciája volt a lényeges tényező.
— Ha egyetlen lövést is meg merészel kísérelni darkhani felségterületen, megnyomom a gombot! — kiáltotta. — És tudja, mi történik akkor… a maguk hajóiban is van ilyen. Az első ellenségesnek nyilvánítható cselekedetre valaki megnyomja a gombot. A hajó az összes rakétáját azonnal kilövi, és a mocskos városukat letöröljük a bolygó színéről. — Mosolya egész arcát elfoglalta, s kétség sem fért ahhoz, hogy örömmel beváltja a fenyegetését. — Gyerünk, lőjön csak! Már úgyis rég viszket az ujjam.
Megszólalt a felszállósziréna, a zsilipzáró fény villogni kezdett, és haragos üzenet hangzott fel a hídról. Mint egy dráma négy szereplője, úgy álltak ott mereven még egy utolsó pillanatig.
Aztán a cassyl tiszt hangtalan szitkokat mormolva megfordult, és lerohant a lépcsőn.
— Minden utas csatolja be magát! Negyvenöt másodperc múlva start. A felszállóteret kérjük elhagyni!
A hajóstiszt bekattintotta a doboz fedelét. Alig vetették magukat a gyorsulástűrő fotelbe, a Darkhan Kincse elrugaszkodott a földtől.
Amikor a hajó orbitális pályára állt, a kapitány hívatta Jasont és Kerket. Kerk vitte a szót, és egészen őszintén beszámolt az előző éjszaka eseményeiről. Mindössze Jason profi játékosi múltját hallgatta el.
Csodálatos képet festett a két szerencsés idegenről, akiket Cassylia gonosz erői meg akartak fosztani játéknyereményüktől. Mindez tökéletesen beleillett a kapitány Cassyliáről alkotott képébe. Végül még meg is dicsérte tisztjét helyes viselkedéséért, és a kormányának szóló hosszú jelentés írásába fogott. A két utasának a legjobbakat kívánta, és egyben szabad mozgást biztosított nekik a hajón.
Читать дальше