Harry Harrison: Halálvilág 1

Ezért elindulnék azzal az űrhajóval, és felderíteném az új világokat.

Számtalan bolygót fedeznék fel, de a legtöbb túl vad az átlagos telepeseknek. El tudsz képzelni egy olyan bolygót, amelyik egy pyrrusi telepesnek vad? Akik a városban maradnak, továbbra is szüntelen harcot fognak vívni. Sokan lesznek, akik elhagyják a várost, hogy békességben élhessenek, és megpróbálnak beilleszkedni egy új környezetbe. Én felajánlottam egy harmadik megoldást azoknak, akik el akarnak menni erről a bolygóról, és egy másik világban szeretnének új életet kezdeni.

— Ezek a lehetőségek — mondta Méta. — Te melyiket választanád?

Mielőtt Jason válaszolhatott volna, éles fájdalom hasított a torkába.

Skop magához tért, és villámgyorsan felugrott a földről. Egyetlen mozdulattal kirántotta Jasont a székből, és szorosan fogta a torkát.

Az íjászok nem tudtak lőni, mert Jason teste eltakarta a támadót.

— Kerk, Méta! — ordította Skop. — Kapjátok fel a fegyvereket!

Nyissátok ki az ajtót, az embereink azonnal itt lesznek. Öljük meg ezeket a rohadt grubbereket!

Jason megpróbálta lefejteni torkáról az ujjakat, de azok olyanok voltak, mint az acélrudak. Nem tudott megszólalni, és a vér a fülében lüktetett, eltompítva gondolatait. Hamarosan meghal, és veszített.

Ezek itt lemészárolják egymást az űrhajóban, a háború pedig tovább folytatódik a Pyrruson, amíg az utolsó ember meg nem hal.

Méta előrelendült, és a nyílvesszők azonnal eltalálták.

Az egyik a combját találta el, a másik a karján fúródott át. De a találatok már ugrás közben érték, így a lendület tovább vitte, és rázuhant Skopra és a haldokló külhonira.

Ép karját felemelte, és kézéllel lecsapott.

Az ütés Skop bicepszét találta el. A férfi karja görcsbe rándult, és elengedte Jason torkát.

— Mit csinálsz? — kiáltott a sebesült lányra, aki rázuhant. Félrelökte a lányt, másik kezével még mindig fogta Jasont. Méta nem válaszolt, helyette megint keményen lecsapott, most Skop légcsövére. A férfi elengedte Jasont, és a földön fetrengett fuldokolva.

Jason homályosan látta az egész jelenetet.

Skop nagy nehezen felállt, fájdalommal teli szemekkel nézett társaira. — Ostobaságot csinálsz! — kiáltott rá Kerk. — Netedd!

Skop állatias üvöltésben tört ki, majd a fegyverek felé szaladt, amelyek a szoba távoli sarkában voltak. A nyílvesszők kiröppentek, mire a fegyverekre zuhant, már halott volt.

Brucco odament Métához, hogy segítsen neki, de senki sem tartóztatta fel. Jason mély levegőket vett, kezdett magához térni. A képernyőkön keresztül a város lakói mindent láttak.

— Köszönöm, Méta…, hogy megértettél…, és hogy segítettél.

— Skop tévedett, és neked volt igazad, Jason. — A lány hirtelen elhallgatott, mert Brocco kihúzta karjából a nyílvesszőt. — Nem tudok tovább a városban maradni — folytatta —, ahol az emberek csak így tudnak gondolkodni, mint Skop. Attól tartok, az erdőbe sem mehetek. Láttad, mennyire félek a denevérektől. Ha lehetne, akkor inkább veled mennék. Ezt… nagyon szeretném.

Jason nem tudott megszólalni, annyira fájt a torka, csak elmosolyodott, de a lány tudta, ez mit jelent. Kerk szomorúan nézett halott társára.

— Valóban tévedett, de én tudom, hogyan érzett. Én nem hagyhatom el a várost, legalábbis egyelőre nem.

Valakinek irányítania kell a dolgokat, amíg ezek a változások kialakulnak. A hajód remek ötlet. Nem lesz hiány önkéntesekben. De nem tudom, Bruccót el tudod-e vinni magaddal.

— Nem, nem — vetette oda Brucco fel sem nézve, miközben a lány sebeit kötözte. — Éppen elég tennivaló van itt, a Pyrruson is. Az állatvilágot tanulmányozni kell. Talán sok ökológus jön majd ide a galaxis minden részéről, de én leszek az első.

Kerk odasétált a képernyőkhöz, hogy végigtekintsen a városon.

Senki sem próbálta megállítani. Nézte a házakat, a gomolygó füstöt, ahol a legutolsó támadás lezajlott, a peremvidéken túl pedig a sötétzöld őserdőt.

— Mindent megváltoztattál, Jason. Még egyelőre nem látjuk, de a Pyrrus már sohasem lesz olyan, mint amikor idejöttél. Nem tudom, jobb lesz-e, vagy rosszabb.

— Jobb lesz, a fene egye meg! Ennél csak jobb lehet — mondta Jason rekedt hangon, miközben torkát dörzsölgette. — Most pedig fogjatok kezet, hogy mindenki elhiggye, valóban vége van a háborúnak!

Rhes megfordult, és pillanatnyi habozás után kinyújtotta a kezét Kerk felé. Az őszes hajú pyrrusi is viszolygott a gondolattól, hogy megérintsen egy grubbert.

De végül kezet ráztak, mert mindketten kemény emberek voltak.