Harry Harrison - Halálvilág 1

Méta a dobozon töltötte ki dühét. Ujjainak sikerült egy rést találniuk a doboz és a fedél között. Megrántotta. A rozsdás fém recsegve tört el, a fedél a lány kezében maradt, a nehéz doboz pedig az asztalra huppant.

A benne rejlő könyv címlapjának felirata eloszlatott minden kétséget.

— Az S. T. POLLUX VICTORY hajónaplója. Indítóállomás: SETANI, úticél: külső övezet, PYRRUS. A fedélzeten 55 000

telepes.

Méta most már nem vitatkozott. Ökölbe szorított kézzel állt Jason mögött, és a férfi válla fölött olvasta a törékeny, elsárgult lapokat.

Jason gyorsan átfutotta a bevezető részt, amely az előkészületekről és az indulásról szólt. Csak akkor kezdett lassabban olvasni, amikor elérte a tényleges landolást. Az ősi szavak szinte megigézték.

— Itt van! — kiáltotta. — Határozott bizonyíték arra, hogy jó nyomon járunk. Még neked is el kell ismerned. Olvasd el ezt itt.

…Második nap, mióta a hajók távoztak. Teljesen egyedül vagyunk. A telepeseknek még nem sikerült alkalmazkodniuk a bolygóhoz, bár minden este eligazító megbeszéléseket tartunk. De ugyanígy vannak ezzel az agitációs propagandisták is, akikkel együtt én is napi 20

órát dolgozom. Azt hiszem, igazából nem hibáztathatom az embereket, a Setanin mindnyájan a felszín alatt éltek, és kétlem, hogy akár évente egyszer is látták a napot. Ennek a bolygónak az időjárása pedig időjárás a javából! Rosszabb, mint bármi, amit eddig száz más bolygón láttam. Tévedtem volna, amikor a tervezési szakaszban nemragaszkodtam ahhoz, hogy valamelyik mezőgazdasági bolygóról válasszunk telepeseket? Olyan embereket, akik képesek megbirkózni a dolgokkal a szabad ég alatt. Ezek az elvárosiasodott setaniak félnek kimenni az esőbe. Viszont tökéletesen alkalmazkodtak szülőbolygójuk másfélszeres gravitációjához, így az itteni 2 G nem zavarja őket különösképpen. E tényező miatt esett rájuk a választás.

Akárhogy is van, most már késő bármit is tenni. Ugyanígy nem tehetünk semmit az állandóan visszatérő esők, havazások, jégverések, hurrikánok és effélék ellen. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy megkezdjük a bányászatot, és elegendő fémet biztosítunk ahhoz, hogy teljesen zárt városokat építsünk.

Az egyetlen ezen az istenverte bolygón, ami nincs igazán ellenünk, az állatok. Először volt néhány nagyobb ragadozó, de az őrök rövid úton elintézték őket. Az állatvilág többi része békén hagy minket.

Még szerencsel Olyan hosszú volt a létért folytatott küzdelmünk, hogy sohasem láttam halálosabb kinézetű társaságot. Még a pici rágcsálók is — nem nagyobbak egy emberi kéznél — úgy fel vannak fegyverkezve, akár egy tank…

— Egy szavát sem hiszem el! — vágott közbe Méta. — Ez nem lehet a Pyrrus, amiről ír… — Szavai elhaltak, ahogy Jason hang nélkül a borítón lévő címre mutatott.

A férfi tovább lapozta az oldalakat, gyorsan átfutva őket. Egy mondaton megakadt a szeme, és megállt. Ujját odatéve hangosan olvasta.

…és a bajok egyre szaporodnak. Először Har Palo elmélete, miszerint a vulkanikus tevékenység olyan közel van a felszínhez, hogy forrón tartja a talajt, és ezért nő a vetés túl gyorsan. Még ha igaza is van — mit tehetnénk? Önellátóknak kell lennünk, ha fenn akarunk maradni. És most ez a másik dolog. Úgy tűnik, hogy az erdőtűz egy csomó új fajt sodort az utunkba. Állatok, rovarok, sőt még madarak is támadtak meg embereket.

(Megjegyzés Harnak: megvizsgálni, hogy megmagyarázhatók-e a támadások a szezonális vándorlással.) 14 haláleset történt sebesülés és mérgezés miatt. Szabályokat kell majd hoznunk a rovarriasztók állandó használatáról. És gondolom, építeni valamiféle védőfalat, hogy távol tartsuk a nagyobb állatokat a tábortól…

— Ez a kezdet — mondta Jason. — Most már legalább tisztában vagyunk a harc természetével. Ez nem teszi a Pyrrust könnyebben kezelhetővé vagy az életformákat kevésbé veszélyessé. Az, hogy tudjuk, valamikor jobban kedvelték az embereket, csupán mutatja az utat. Valami felrázta a békés életformákat, és egy, az emberiség számára életveszélyes hellyé változtatta a bolygót. Ez a valami az, amit meg akarok találni.

A napló továbbolvasása nem szolgált újabb bizonyítékokkal. Számos információ akadt benne a honi állatfajokról és növényekről, s arról, mennyire voltak halálosak, valamint az első védekezési módszerekről. Mindez történelmileg érdekes, de a veszély elhárításában nem sok segítséget nyújt. A kapitány láthatóan soha nem gondolt arra, hogy az életformák változnak a Pyrruson, ehelyett azt hitte, hogy újabb és újabb veszélyes állatokat fedeznek fel. Nem élte meg, hogy megváltoztathassa véleményét. Az utolsó bekezdés a naplóban — nem egészen két hónappal az első támadás után — nagyon rövid volt, és különböző kézírással íródott.

…Kurkowslá kapitány ma halt meg egy rovarcsípés miatti mérgezés következtében. Halálát őszintén fájlaljuk…

A bolygó hirtelen változásának miértje még válaszra vár.

— Kerknek látnia kell ezt a könyvet — mondta Jason. —

Bizonyára van valami elképzelése a végbemenő változásokról. Van itt valami közlekedési eszköz, vagy gyalog megyünk a városházáig?

— Természetesen gyalog megyünk — felelte Méta.

— Akkor te hozod a könyvet. Kétszeres gravitációnál kissé nehezemre esik, hogy lovagias legyek, és én cipeljem a csomagokat.

Éppen csak beléptek Kerk külső irodájába, amikor éles sziréna hangzott föl az egyik telefonkészülékből. Jason csak egy idő múlva jött rá, hogy gépi jel volt, és nem emberi hang.

— Mi ez? — kérdezte.

Kerk robbant ki irodája ajtaján, és a kijárat felé igyekezett. A többiek az irodában ugyanezt tették. Méta zavartnak tűnt, az ajtó felé indult, majd visszanézett Jasonra.

— Mit jelent ez? Nem mondanád meg? — rázta meg a férfi a lány karját.

— Szektorriadó. Valamilyen, fajta áttörés a védőfalon. Ilyenkor a fal többi őrén kívül mindenkinek segítenie kell.

— Akkor menj — mondta Jason. — Miattam ne aggódj, itt jó helyen leszek.

Szavai tűzparancsként hatottak. Méta fegyvere máris a kezébjen termett, és a lány eltűnt, még mielőtt Jason befejezte volna a mondatot. Jason fáradtan ült le a kihalt irodában.

Az épület természetellenes csendje kezdett az idegeire menni.

Odahúzta székét a videofon képernyőjéhez, és vételre kapcsolt. A képernyőre színek és hangok robbantak be. Jason először semmit sem értett az egészből. Az egész csupán arcok és hangok zagyvaléka volt. A katonai használatra tervezett, többcsatornás készülék képernyőjén több kép jelent meg egyszerre. Jason egy sor kis képet látott, fejeket, vagy ha a beszélő elhagyta a látómezőt, akkor homályos háttereket. Sok fej egyszerre beszélt, és hangjuk elveszett a bábeli zűrzavarban.

A kapcsolók tanulmányozása és néhány kísérlet után Jason kezdte megérteni a készülék működését. Bár a képernyőn mindegyik állomás jelen volt egyszerre, a hangcsatornák szabályozhatóaknak bizonyultak. Ily módon kettő, három vagy több állomást össze lehetett kötni, így ők egymással közvetlen kapcsolatba kerültek, bár a többivel való összeköttetésük sem szakadt meg. A hang és a kép azonosítása automatikus volt. Amikor az egyik állomás beszélt, a megfelelő kép vörösen világított. Néhány próbálkozás és hiba után Jason be tudta hozni azoknak az állomásoknak a hangját, amelyekét akarta, és megpróbálta követni az eseményeket.